Drága Mari,
te most is dolgozol!
De most nem
padokat törölsz
most nem
folyosót sepersz
most nem
ablakot pucolsz
és most már
függönyt sem mosol.
Máshol akadt dolgod.
Más dolgod akadt.
Szépséges feladat!
Lelkünket rakod rendbe,
félelmeink zugait szellőzteted ki
gondolatainkat teszed helyére
kitakarítod a szívünket
kisepersz minden szemetet
zavarodott, kaotikus létünkből.
Tanítasz is,
mert pedagógus voltál
úgy szeretted a gyerekeket.
Csitítasz bennünket
leültetsz, nyugalomra intesz
figyeljünk végre a csendre!
Itt vagy köztünk…
Mégis hiányzol.
