Határtalanul Program

A Határtalanul! pályázat keretében iskolánk hetedikes diákjai Szlovákiába utaztak.

Csütörtökön kora reggel indultunk egy 18fős kisbusszal Szlovákiába. Több mint 4 órát utaztunk mire megérkeztünk Rozsnyóra. Itt először megnéztük a magyar iskolát, ahova sajnos nem tudtunk bemenni, de a gyerekek integettek nekünk az ablakokból.

Második megállónk Betlér volt ,ahol az Andrássy család kastélyát tekintettük meg. Ezután a szállásunkra utaztunk Szepespatakra. Elfoglaltuk a szobáinkat, vacsoráztunk, majd fociztunk és biliárdoztunk.

Másnap esős időre ébredtünk. Elsőként a bélai cseppkőbarlanghoz utaztunk.
A Bélai-barlang (Belianska jaskyňa) az egyetlen, nyilvánosság részére is hozzáférhető barlang a Tátrában. A Tátrai-medence fölötti Bélai-Tátra lejtőin helyezkedik el, és Európában az első barlangok egyike, amelyekben elektromos világítást vezettek be. A barlang bejárata 890 m tengerszint feletti magasságban fekszik, és a Tátra-medencéből szerpentinen keresztül közelíthető meg, miközben az érdeklődőknek 122 m szintkülönbséget kell leküzdeniük. Napjainkban 1 370 m hosszú útvonalon át vezet a barlanglátogatás, amely  70 percig tart.
A barlangba vezető helyeket az aranyásók már a 18. század első felében ismerték. Ezek létezését azonban hosszú ideig titok övezte. A bejárati nyílást 1826-ban L. Gulden és az aranyásó Fábry fedezték fel újra. Már 1896-ban világítottak a barlangban, az elektromos áramot a Fehér patakon (Biely potok)
felállított villanyerőmű szolgáltatta. Naponta három látogatás volt megengedett. A gondnok-kísérő akkor is kinyitott, ha csak egy látogató érkezett a barlangba. A mai látogatók érdeklődését elsősorban a cseppkőképződményes vízesések, a pagodás sztalagmitok és a számos, csodálatosan szép tavacska kelti fel.
A barlangot sikerrel alkalmazzák barlangterápiás kezelésekre is. A jó akusztikával rendelkező, Zeneteremnek elnevezett barlangteremben minden év augusztusában reprodukált zenei hangversenyeket tartanak.

Következő állomásunk Késmárk volt, ahol a Thököly várat látogattuk meg.
A gyönyörűen felújított, reneszánsz stílusú Thököly-vár a szlovákiai Késmárk és Szepes megye legismertebb jelképe és látnivalója. A késmárki vár híres szülöttje Thököly Imre, a későbbi felső-magyarországi és erdélyi fejedelem, a legendás „kuruckirály”. A 15. századi vár napjainkban múzeumként működik, udvarán nyaranta színházi előadásokat tartanak. Különleges látnivalója az első Magyarországon működtetett röntgenkészülék 1897-ből. A berendezést egy helyi orvos két évvel a röntgengép feltalálása után szerezte be.

Utolsó állomásunk pénteken Lőcse volt. Itt elsőként megnéztük Andrássy Franciska szobrát, majd elsétáltunk a város főterén látható szégyenketrechez.
Egy rövid pihenőt követően betértünk a Szent Jakab templomba , ahol idegenvezetőnk mesélt a híres szárnyas oltárokról és megalkotójuk Lőcsei Pál mester munkásságáról. Miután megcsodáltuk a gyönyörű oltárokat, az egyik előtt közösen elmondtunk egy imát a „kézdisekért”.

A nap zárásaként szálláshelyünkön fociztunk egy másik határtalanul kiránduláson lévő iskola csapatával.

Kirándulásunk 3. napján Kassára látogattunk el. Először a piacon néztük meg a helyi kézművesek kínálatát, majd a dóm megtekintésére került sor. A fennmaradt gótikus templomok sorában a kassai dóm, vagy teljes nevén a Szent Erzsébet-székesegyház a felvidéki Kassa városának szimbóluma, ami nemcsak a régió, de a közép-európai egyházi építészet kétségkívül párját ritkító alkotása. A templom legszebb és legértékesebb műkincse a gazdagon díszített gótikus főoltár. A dóm északi hajója alatt egy kripta lett felépítve, amelybe 1906-ban II. Rákóczi Ferenc és édesanyja , Zrínyi Ilona maradványait helyezték át. Itt közösen elszavaltuk a magyar himnuszt.
Utolsó megállónk szintén Kassán , a Rodostói ház volt.
Kassa magyarok által egyik leglátogatottabb nevezetessége Rákóczi fejedelem rodostói házának a pontos másolata, mely a középkori városfal erődrendszerének legrégebben megmaradt részlete, a Hóhérbástya udvarában áll. 1943-ban építették fel a fejedelem ebédlőházának mását, mely ma a Kelet-Szlovákiai Múzeum népszerű kiállításaként mutatja be a szabadságharc vezetőjének mindennapjait, személyes tárgyait – a rodostói kelet hangulatával fűszerezve.

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával.

A Határtalanul! pályázat keretében iskolánk hetedikes diákjai a Felvidékre utaztak.

A kirándulás előtt felkészítő óra keretében megismerkedtünk a Felvidék történelmével, természeti értékeivel. Beszélgettünk a trianoni békéről, a Kárpát- medencében élő magyarok sorsáról, életéről. Ellátogattunk a Magyarság Házába.

Az első nap legszebb élménye a Felvidék egyik gyöngyszemének, Selmecbányának a felfedezése volt. Bejártuk a város zegzugos utcáit, felkapaszkodtunk az Óvárhoz. Megcsodáltuk a város káprázatos fekvését, majd a Szentháromság tér megismerése következett. Átéltük a város hamisítatlan középkori hangulatát, közben idegenvezetőnk lelkesen mesélt a város történelméről, kultúrájáról és lakóinak életéről. Megtudtuk, hogy közös a múltunk, mert Selmecbányának is vannak német gyökerei. A 13. században német bányászokat telepítettek ide.

Zólyom váránál Balassi Bálint költőre emlékeztünk. Emléktáblájánál koszorút helyeztünk el.

Folytattuk utunkat a rézbányáiról híres Besztercebánya felé. Sétánk során érintettük a Thurzó-házat, a Benyiczky-házat és a Mátyás-házat. Láttuk az elferdült Óratorony épületét és elsétáltunk a Szlovák nemzeti felkelés emlékművéhez.

Szállásunk egy kellemes síparadicsomban volt, ahová este élményekkel feltöltődve érkeztünk.

Kirándulásunk 2. napját a Szlovák paradicsomban töltöttük. Útközben megálltunk Murányban ürgét etetni.

Többeknek kihívás volt a Hernád-áttörés túra útvonalának teljesítése. A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park területén, a Hernád folyó mentén egy 12 km hosszú kanyont jártunk be. Láncokba és drótkötelekbe kapaszkodva másztuk meg a sziklákat miközben alattunk a Hernád folyó hömpölygött. Óvatosan lépkedtünk a sziklákhoz erősített fémtálcákon. Időközben eleredt az eső, ami csúszóssá és veszélyessé tette a kalandot. A szemet gyönyörködtető szurdokvölgy látványa minden veszélyt és fáradtságot megért.

A 3. nap először Rozsnyóra indultunk. Útközben idegenvezetőnk megmutatta a felvidéki magyarok fő találkozóhelyét, gombaszögi nyári táboruk helyszínét. Ezután megnéztük Gombaszög fő látványosságát, a cseppkőbarlangot. Rozsnyóra érkezve zuhogó eső fogadott bennünket, ezért be kellett érnünk az autóbuszos városnézéssel. Felkerestük a Rozsnyói Református Alapiskolát és megismerkedtünk az ottani hetedikesekkel. Sajnos az iskolát nem nézhettük meg, mert éppen bombariadó volt.

Innen Betlérbe, az Andrássy család vadászkastélyába indultunk. Igazi időutazás volt a kastély bejárása. A korabeli bútorok, a trófeák, az egyiptomi múmia látványa és a krokodillal történő fotózkodás nagy élmény volt. Ezután Lévártra a Majoros családhoz látogattunk, akik megmutatták falujuk templomát, az eredeti formájukban megőrzött, felújított parasztházakat. Meséltek az ottani magyarok történetéről, kitelepítésükről. Majoros Jácint vezetésével bejártuk a méhészetet, majd különféle mézeket kóstoltunk. Megnéztük régi iskola épületében berendezett múzeumot, a család magángyűjteményét. Őseik elismert fazekasok voltak, így ebbe a mesterségbe is betekintést nyertünk.

Kirándulásunk utolsó napjának  fő programja a rimaszombati városnézés volt. Emlékeztünk a város híres szülötteire, Blaha Lujzára és Tompa Mihályra. A Keresztelő Szent János-templomban elmondtunk egy imát a határon túli és az anyaországban élő magyarokért, egy Miatyánkot pedig a kézdisekért.

Nagy élmény volt Fülek várának bejárása, ahol többen lovagnak is beöltöztek. Megtekintettük a település bunkereit, amelyeket a második világháború idején használtak.

Hazafelé tartva, buszsofőrünk zenei kívánságműsort rendezett a gyerekeknek, mert az út során mindvégig betartották a buszos utazás etikai szabályait.

Kirándulásunkat a Talabor Utazási Iroda szervezte. Köszönjük Nekik és helyi idegenvezetőnknek a tartalmas programokat, és a profi szervezést.

Zárásként az összetartozás napja alkalmából témanapot rendeztünk. Ennek keretében ismeretterjesztő jelleggel diáktársainknak is ízelítőt adtunk a Felvidékből. Közös kézművestevékenység keretében elkészítettük az összetartozás koszorúját.

Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával.

A Határtalanul! pályázat keretében iskolánk 7. osztályos diákjai Erdélyben tettek egy hatalmas kirándulást. Május 20.-án indultunk Szomorról, s első utunk Nagyváradra vezetett. Napsütéses időben sétáltuk végig a Főteret, majd megnéztük a Fekete Sas szállót. A sétáló utcán a Holnaposok életnagyságú szobrainál fotózkodtunk. Sétáltunk a Kőrös-parton, megnéztük a színházat, Ady Endre kedvenc törzshelyét, sőt még a róla elnevezett múzeumot is. Utunk Körösfőre vezetett innen, ahol az 1764-ben épült négy fiatornyas református templomot látogattuk meg. Itt volt lehetőségünk megtekinteni a környék nevezetességeit bemutató tanösvényt is. Innen Magyarlónára utaztunk. A szállásadóink finom ételekkel és nagy szeretettel vártak bennünket. Itt várt bennünket István bácsi / Szilágyi István / az idegenvezetőnk, aki végigkísérte utazásunkat, s akinek humoros előadásait nem feledjük.

Második nap Kolozsvárra utaztunk, ahol városnézésen vettünk részt. Felkerestük a Szent Mihály templomot, majd a mellette található Mátyás király lovasszobrot is, majd elsétáltunk Mátyás király szülőházához. Itt olyan lendát ismerhettünk meg Szilágyi Erzsébetről, amit még egyikünk sem hallott. Ezután ellátogattunk a Házsongárdi temetőbe, ahol felkerestük Koós Károly és Dsida Jenő síremlékét. Délután nagy túrán vettünk részt a Tordai-hasadékban. Itt bizony függőhidakon keltünk át a Hesdád-patak felett, vékony sziklapárkányokon gyalogoltunk, s néha erősen kapaszkodtunk a kifeszített drótkötélbe. De megérte a páratlan élményért! Kifáradva és éhesen utaztunk vissza a szállásunkra, ahol Ilona nénitől a bőséges vacsora mellé még finom házi süteményt is kaptunk.

A harmadik napon felkerekedtünk és Szováta felé vettünk utunkat. Itt már igazi hatalmas hegyek között vezetett az utunk. Szovátán megcsodáltuk a gyönyörű villanegyedet, majd körbesétáltuk a világ legnagyobb heliotermikus tavát, a Medve-tavat is. Ezután Parajdra mentünk, ahol meglátogattuk a sóbányát. István bácsi még egy sófeldolgozó üzembe is elvitt bennünket, ahol különböző sóból készült termékekkel ismerkedtünk meg és még vásárolhattunk is belőle. Ezután Farkaslakára vezetett az utunk, ahol megtekintettük és megkoszorúztuk Tamási Áron, a Kossuth-díjas székely magyar író síremlékét. Fáradtan, de élményekkel telve utaztunk Nyikómalomfára, ahol a szállásadóink már vártak bennünket a finom vacsorával.

Negyedik napunk a Békás- szoroshoz vezetett, ahol végigsétáltunk a szoroson, majd  a Gyilkos-tó körül tettünk egy hatalmas sétát. Innen a székelyek fővárosába buszoztunk Székelyudvarhelyre, ahol városnézésen vettünk részt. Megnéztük a Városházát, az Emlékezés Parkját, majd megkoszorúztuk a Vasszékely síremlékét is. Ezután a szállásunkra utaztunk vissza, ahol a bőséges vacsora után a Boróka néptáncegyüttes nemcsak remek bemutatót tartott, hanem moldvai táncokat is tanított nekünk. Este István bácsitól búcsút vettünk, akit nem felejtünk el!

Utolsó erdélyi napunkon felkerestük Bögözt, ahol Dezső Tibor Attila tiszteletes úr bemutatta nekünk a református műemléktemplomot. Itt részletesen megismerkedtünk a Szent László- és a Szent Margit- legenda freskóival. Majd Gyulafehérvár felé vettük utunkat. Itt megtekintettük a Szent Mihály-székesegyházat, melynek altemplomában fejet hajtottunk Hunyadi János, János Zsigmondy és Márton Áron síremlékénél is.  Körbesétáltuk a várat, majd fagyizás után Magyarország felé vettük az irányt. Sok-sok élményben volt részünk, rengeteget utaztunk, még több ismeretre tettünk szert. De a legnagyobb élmény az volt, hogy közösen, együtt élhettük át! Pályázzatok Ti is, ha kedvet kaptatok a feledhetetlen élményekhez!

Először Selmecbányára mentünk, ahol megtekintettük a bányamúzeumot. Idegenvezetőnk érdekes és vicces történeteket mesélt a bányászok mindennapjairól és korábban itt folyó munkáról. Délután megtekintettük az óvárost. Innen Zólyom várához mentünk, majd Besztercebánya következett. A gyerekek mindhárom helyszínen remek előadásokat tartottak a városok történetéből.

Másnap Rozsnyó következett, ahol a nevezetességek megtekintése után megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc emléktábláját, délután pedig a Domica, a Szlovák-karszt legismertebb barlangjában jártunk. Este érkeztünk Krasznahorkára, a szállásunkra.

Harmadik nap megnéztük az Andrássy –Mauzóleumot, és kívülről a gyönyörű várat is. ( Sajnos a 2012-ben leégett vár felújítása még tart.) A következő állomás Kassa volt. Itt a dóm altemplomában megkoszorúztuk a fejedelem sírját és elénekeltük a magyar himnuszt. Utolsó állomásunk Borsi volt, II. Rákóczi Ferenc szülőhelye. A gyönyörűen felújított kastélyban egy panoráma vetítésen vehettünk részt, majd megnéztük a kiállítást is. Kora este fáradtan, de rengeteg élménnyel értünk haza. Mindenki órákig mesélte élményeit családtagjainak. Remek sofőrünk volt és a szállások is rendben voltak. Köszönet a BusTours utazási irodának a szervezésért és a Határtalanul programnak a lehetőségért.

Április 20-án reggel 7 órára volt kitűzve az indulás, ami szerencsésen meg is történt, de csak a határig volt eseménytelen az utunk. Ott hamar kiderült, hogy egy útlevéllel kevesebb áll rendelkezésünkre, mint amennyit a létszám megkövetelne, így Viktor bácsi 5 órát várakozott a feledékeny diákkal, majd később Szabadkán csatlakoztak a csoporthoz.

A szabadkai városnézés előtt az osztály a Palicsi-tó partján található nevezetességeket látogatta meg. Második napon Pétervárad erődjét tekintettük meg ahol a föld alatti alagútrendszerben sétáltunk egy nagyot, majd Belgrád felé vettük az útirányt, ahol a Nándorfehérvári várat jártuk be.

Ezután buszunk Zimony felé vette az irányt. A Duna parti parkolás után sétálva jutottunk el Hunyadi János szobráig , innen pedig egy jó kis emelkedőt leküzdve, szintén gyalogosan tekintettük meg a Milleniumi tornyot, ahonnan csodás kilátás tárult elénk.

Harmadik nap a legizgalmasabb és legszebb része indult a kirándulásunknak, ekkor a Kazán-szorosba látogattunk el, sajnos hajóra szállni nem tudtunk a viharos szél miatt.

Negyedik napon léptünk át Romániába, ahol az ország legrégebbi vasútállomásán, Oravicabányán szálltunk fel az erdei vasútra, amivel 2 órát utaztunk hegyek-völgyek között, kanyarokkal, viaduktokkal és alagutakkal tűzdelt utunk során.

Ötödik napra maradt az aradi vértanúk emlékművének megkoszorúzása, ezután már hazafelé vettük az irányt.

Zárásként egész napos témanapot szerveztünk. Évfolyamonként külön-külön mutattuk be utazásunkat, melynek keretében ismeretterjesztő órát is tartottunk a Kárpát-medence magyarságáról és a Trianoni békeszerződés időszakáról és az azt követő társadalmi és gazdasági változásokról. A megszerzett tudásukról egy játékos kvízben számolhattak be a diákok.

Hagyományainkhoz híven idén is azzal ünnepeltük meg az Összetartozás Napját, hogy a hetedik osztályosok a Határtalanul program keretében megvalósult utazásuk során átélt friss élményeikről meséltek alsósainknak és felsőseinknek.
Tavaly Kárpátaljáról, idén Felvidékről hallgathattak meg tanulóink személyes hangulatú beszámolókat a világot járt hetedikesektől.
Úgy hírlik, Ilona néni jövőre szintén a Felvidékre készül az osztályával!
Talán nem tévedünk nagyot, ha úgy gondoljuk, hogy úti programként a meglátogatandó várak száma jóval meg fogja haladni a magashegyi túrán teljesített kilométerek számát…??