Híreink

Szülők a harctéren

Kedves Szülők!

Tegnapi pozitív hangulatú levelem után ma a gondokról is szeretnék szólni.

Igen, egyértelmű, hogy jelenleg a legnagyobb terheket a szülőknek kell cipelniük, akik azzal találták szembe magukat, hogy pedagógusként kell gyermekük otthoni tanulását segíteni.

A helyzet is különleges, és nem könnyíti meg a dolgukat. A gyerekek zöme nehezen (vagy nem is) érti meg, hogy jelenleg nem szünet van, hanem most az iskolai kötelességek helyszíne az iskola épületéből áthelyeződött az otthon falai közé.

A hosszú összezártság sem tesz jót az eddigi szülő-gyermek kapcsolatnak.

És egyáltalán, veszélyben a munkahely, nehéz boltba menni, sok mindenről, ami megszokott volt, le kell mondani, minden rutin felfordulni látszik, amik az embernek biztonság érzetét szolgálták.

Igen, semmi nem olyan, mint eddig, igen rendkívüli helyzet van, amiben a régi reflexeinkkel el fogunk veszni.

Új szemléletre, más hozzáállásra, a helyzethez alkalmazkodó gondolkodásmódra és viselkedésre van most szükség!

És nagyon igaz ez az otthoni feladatokra, arra, miként viselkedjünk szülőként, hogyan feleljünk meg  „kihelyezett pedagógusként” a ránk váró követelményekre.

Olvassuk, halljuk a szülőktől az első napok tapasztalatait. Legelőször is meg kell köszönnöm, hogy ilyen őszintén beszámoltak gondjaikról, nehézségeikről.

Bizonyára vannak családok, ahol problémamentesen zajlott le az átmenet, de a legtöbb otthonban bizony roskadoznak a szülők a feladatoktól, s tanácstalanul állnak a nagy kihívás előtt, hogy hogyan vegyék rá gyermeküket a napi tanulásra, munkára, a kötelességeik teljesítésére, egyáltalán, egy napirend kialakítására, és aszerint való tevékenykedésre.

A rossz hír az, hogy ezt a feladat továbbra is a szülőkre vár. Nem véletlenül citáltam tegnap ide Churchill híres mondatát, melynek az is egy fontos üzenete volt, hogy az első lépés mindig az, hogy tisztán lássuk, elfogadjuk az előttünk álló feladat mérhetetlen nehézségét, hogy kimondjuk: most az eddigiektől sokkal többre lesz szükség tőlem, másként kell élnem, mint eddig!

Ha ezt nem tesszük meg, reménytelenül sodródhatunk, de ha ezzel a szemlélettel fogunk hozzá feladatainkhoz, máris megkaptuk az esélyt, hogy erőfeszítéseink eredményre jussanak.

Következő lépésként elkerülhetetlen, hogy megpróbáljunk keretek kialakítani az otthonból, hogy alkalmas legyen az otthoni élet a tanulásra. Szeretnék ezzel kapcsolatosan segítséget nyújtani a szülőknek, azzal az előzetes megjegyzéssel, hogy természetesen nincs egyetlen varázs megoldás a helyzetre. Minden család különböző, mindenhol az adott sajátosságokhoz alkalmazkodva kell kialakítani ezeket a kereteket, és ennek feladata akkor is a szülőkre hárul!

Remélem azonban, hogy talán mégis tudunk segíteni, valamiféle kezdő lökést, inspirációt, reményt adni, hogy sikeresen kialakítsák a tanulás feltételeit.

Szőnyi Lídia írását ajánlom figyelmükbe, nagy tisztelettel. Lídia iskolánk tanulója volt, büszke vagyok rá, hogy osztályfőnöke lehettem. A sokgyermekes Muzslai családban nőtt fel, jómaga is több gyermek édesanyja, aki munkájában családsegítő pszichológus, és folyamatosan publikál tanulmányokat, cikkeket munkaterülete témakörében.

Nagyra tartom szakmai munkáját, és emberként, anyaként is ismerve bátran merem megfontolásra ajánlani tanácsait, mert gondolatai, javaslatai életszagúak, a való életből indulnak ki, nincsenek teljesíthetetlen elvárásai a szülők felé. Nem véletlenül egyik kedvenc kifejezése az „elég jó anya”. Szeretettel osztom meg most cikkének linkjét, abban a reményben, hogy elolvassák a szülők, s talán valami kis segítséget tudnak is nyújtani Lídia gondolatai, javaslatai.

https://kepmas.hu/hogyan-lehet-gyerekek-mellett-otthonrol-dolgozni-csinaljunk-egy-csaladi-gyulest

Az iskola részéről pedig azt ígérhetem meg a szülőknek, hogy folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és kéréseikhez, tpasztalataikhoz igyekszünk alkalmazkodni. Ezek az egyeztetések továbbra is osztályszinten zajlanak, az osztály szülői Messenger csoportban, főként az osztályfőnökkel, de bátran hívják a szaktanárokat, a lényeg, hogy jelezzék a gondokat.

Még egyszer hangsúlyoznám azonban: a vért, verítéket, a könnyeket nem lehet megúszni, mi, az iskola részéről, amiben tudunk, segítünk, de a kihívás továbbra is a szülők előtt áll.

 

Leave a comment