ViTT

„Szép hogy jó leszek!”

Egy amerikai nevelési módszer iskolánkban

2014 szeptemberében vezettük be a ViTT elnevezésű módszert, melyről  a vitt.hu internetes oldalon, valamint alábbi ismertetetőnkből tájékozódhatnak az érdeklődők.

A módszer elnevezése, annak  jelentése

A ViTT egy mozaikszó, melyet Török Orsolya, a módszer magyarországi meghonosítója alkotott, a Viselkedés  Támogató Tanítása szavakból. Eredeti elnevezése: SWPBS vagy PBIS, a School-Wide Positive Behavior Support, vagy Positive Behavior Intervention and Support kifejezések rövidítése. (szabad fordításban:  az iskolában teljes körűen alkalmazott pozitív szemléletű magatartás befolyásolás)

 

Története

A VITT-módszert  az Egyesült Államokban dolgozta ki Robert Horner, George Sugai és Tim Lewis, közel három évtizedes kutató munkával. 1998-ban vezették be először, de kimagasló hatékonyságának köszönhetően hamar megnövekedett az alkalmazó iskolák száma. Napjainkra már majd húszezer intézmény nevelési munkáját segíti a PBIS. A módszert az oktatási intézményeken kívül fogyatékosok nevelésében, kórházakban és büntetés végrehajtási intézetekben is sikerrel használják.

A harminc éves előkészítő munka, a kidolgozók tudományos felkészültsége, már önmagában garanciát jelenthetne a szakmai hitelességre, de az igazi értékmérőt a gyakorlatban tapasztalható hihetetlen hatékonysága jelenti, amit a tudományos alapok mellett üdítő frissességű, gyakorlatias, világos, egyszerű szemléletének köszönhet.

A tizenhat év alatt csatlakozott húszezer USA-beli intézményen kívül kontinensünkön Spanyolországban és Norvégiában is bevezették már. Hazánkba 2010-ben jut el egy az Egyesült Államokban ideiglenesen néhány évig ott élő pedagógus végzettségű édesanyán, Török Orsolyán keresztül, akinek gyermekei egy PBIS-t alkalmazó iskolába jártak ott tartózkodásuk alatt. Az ottani iskolai gyakorlatban az oktatónevelő munkába lényegesen aktívabban bevonják a szülőket, akik önkéntes segítőként afféle pedagógiai asszisztensként segítik a diákokat. Nagyszerű lehetősége adódott így az iskola életének alapos megfigyelésére.

Döbbenetes meglepetés érte. Az első, ami feltűnt, az a tisztelet volt, amit csodálatosan érzékelhetett úgy a diákok, mint a tanárok viselkedésében, egymás közötti kapcsolataiban. Kedvesség, empátia járta át a közös iskolai életet, ahogy egymáshoz fordultak, s nem lehetett nem észrevenni, hogy mindeme tündérvilág mögött hihetetlen következetesség, egységesség, rend rejtőzik. Szemet szúró volt a dicséretek, jutalmazások folyamatos jelenléte, valamint a fegyelmezések lényegesen kisebb hangsúlya és kisebb alkalmazása. Hamar világossá vált, hogy az iskolában tapasztalt állapotok nem egyediek, és egy addigra már több ezer iskolában alkalmazott és nagyon jól bevált módszer megvalósulásának lehettek átélői.

A PBIS módszer olyan mértékű hatást tett Török Orsolyára, hogy elhatározta, idehaza is megismerteti az érdeklődő iskolákkal, illetve segítséget nyújt azoknak, akik be szeretnék vezetni. 2009-ben a módszer egyik megalkotójával, George Sugai-jal is felveszi a kapcsolatot email-es formában, majd 2010-ben Robert Horner is a szárnyai alá veszi a Magyarországi bevezetést. Engedélyt ad a pbis.org oldalon lévő anyagok magyarra fordítására, illetve arra, hogy a magyarországi ViTT-honlapon azok ingyenesen megjelenjenek. Török Orsolya ugyanebben az évben a budapesti Szent Benedek Iskola alsós tanárainak már képzést tart, mellyel felkészülnek a szeptemberi bevezetésre. Az iskola igazgatóhelyettese egyébként Spanyolországban találkozott a módszerrel, az ottani tapasztalatai során szinte törvényszerű volt, hogy a két szándék találkozzon. A nyár folyamán eközben három makói pedagógus az USA-ban vesz részt egy PBIS és SWIS képzésen. 2011 márciusától nyílik a ViTT hivatalos honlapja, mely széles körű információt nyújt az érdeklődőknek azóta is. Az év szeptemberében Makón, a Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium és a Mágocsi Általános Iskola is csatlakozik a módszert alkalmazó iskolák maroknyi táborához. 2012-ben újabb iskola vezeti be a VITT-et, a Pácini Általános Iskola vezetői látják meg benne a lehetőséget nehezen nevelhető tanulóik nevelésére. 2013 augusztusában pedig megtartják az első ViTT-konferenciát, melyen a programban részt vevő iskolák oszthatták meg egymás között tapasztalataikat, de a más iskolákból érkező, a téma iránt érdeklődő tanárok és szülők is sok-sok információhoz juthattak.

A konferenciáról tévés tudósítás is készült, így szereztünk mi is tudomást a módszerről, mely rögtön felkeltette az érdeklődésünket. Egy évi előkészítő munka után vezettük be aztán iskolánkba is.

A ViTT pedagógiai, filozófiai háttere

A vitt.hu oldal kezdőlapján Rob Horner gondolata, az egész módszer mottója olvasható.

„Ha egy gyerek nem tud olvasni, megtanítjuk.

Ha egy gyerek nem tud írni, megtanítjuk.

Ha egy gyerek nem tud szorozni, megtanítjuk.

Ha egy gyerek nem tud viselkedni,

…megtanítjuk? vagy …megbüntetjük?

Miért nem tudjuk ugyanúgy befejezni az utolsó mondatot, ahogy a többit?”

Ez a szinte paradigmaváltás-szerű problémafelvetés jóval több pusztán jól csengő mottónál, az egész VITT-rendszer kiinduló pontját jelenti. A szemléletváltása a központi állításán alapul, mely szerint a diákok nem születnek rossz magatartással. Elméleti indoklásukban, magatartáskutatási eredményekből kiindulva megállapítják, hogy a viselkedés vagy magatartás (behavior) környezeti úton befolyásolható, tanítható, biofizikai faktorok befolyásolják, törvényszerű és kiszámítható, valamint a környezeti tényezők is befolyásolják. A módszert kidolgozó professzorok ezekből a rég ismert evidenciáknak mondható tézisekből vonják le rendszerük elméleti alapvetéseit.

  1. A viselkedés pozitív irányba módosítható, ha szem előtt tartjuk annak bizonyos törvényszerűségeit.
  2. Az alapvető viselkedési normák megtaníthatók, világos, egyszerű és érthető szabályokkal.
  3. A magatartás pozitív változását el lehet érni a környezeti tényezők megváltoztatásával.

A hangsúly tehát a viselkedés pozitív irányba változtathatóságán, és leginkább a taníthatóságán van. Az egyes felépítő elemek régről ismertek, melyek egységes, következetes rendszerbe foglalása nem csak az egyes összetevők hatékonyságát növeli, de egy nagyon fontos eredménye is lesz. Megteremti a feltételeket és a környezetet, a keretet, az eszközöket a viselkedés taníthatóságához.

Miért jó, ha a viselkedés tanítható, ha a viselkedést tanítjuk?

A diákok helytelen viselkedése egyre szaporodik, az iskolák fegyelmezési lehetőségei ugyanakkor egyre szűkülnek, de ennél sokkal nagyobb gond, hogy a ráadott válaszok a legtöbbször nem tudnak elég hatásosak lenni, pozitív változást elérni, mert nem veszik figyelembe azt, hogy a helytelen viselkedéshez sok-sok tényező járul. Másként fogalmazva, nem a kór kiváltó okait kezelik, hanem csak a sebet, a fájdalmat. Az eddig általánosan alkalmazott fegyelmezési módszerek a diákok fegyelmezetlenségére reagáltak, s azért hogy ne viselkedjenek helytelenül, elsősorban büntetést alkalmaztak.

A VITT lényege ezzel szemben a megelőzés. A helytelen viselkedést egy új, helyes viselkedéssel helyettesíti úgy, hogy a jutalmazásra helyeződik a hangsúly. Az egész iskolában megvalósuló fegyelmet éri el azzal, hogy az iránymutatásra koncentrál, nem pedig az utólagos szankciókra. Ezért lett az egész rendszer alappillére az az elgondolás, ami szerint az elvárt viselkedést meg kell tanítani, mert az ugyanúgy tanítható, mint a tananyag. Ebben a folyamatban elengedhetetlen, hogy a diákok a problémás viselkedés következményit is pontosan ismerjék, de még fontosabb, hogy az elvárt viselkedés jutalmazva, elismerve legyen.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a módszer szemléletváltását. Nem a problémás viselkedésre koncentrál elsősorban, hanem a helyes viselkedés jutalmazására. A módszer kidolgozói szerint: A megelőzés azt jelenti, hogy eltávolítják azokat a faktorokat amik késztetik, előhívják a magatartásproblémákat, vagy olyan helyzetet teremtenek, amelyek azok megjelenéséhez vezetnek. Mellette pedig folyamatos jutalmazással alkalmazza azokat a faktorokat amik késztetik, előhívják a helyes magatartásformákat, vagy olyan helyzeteket teremt, amelyben azok létrejöhetnek.

Nem elvetendő érv mellette, hogy ez az elvárás minden gyerekre alkalmazható, hisz olyan gyerek még nem született, aki soha egyetlen pillanatra sem volt jó.

A módszer legfontosabb elemei

Shool-wide  – mindenhol és mindenkire érvényes

A rendszer egyik legfontosabb eleme, hogy alkalmazása az iskola minden területére, a szervezeti felépítés minden részére kiterjed. Mit jelent ez? Egyrészt a résztvevők körébe beleértendők nem csak a diákok és tanárok, hanem az iskola valamennyi dolgozója, akik kapcsolatba kerülnek a gyerekekkel, tehát a takarító nénik, a pedellusok, a konyhások is aktív szereplők. A módszer kidolgozói az alkalmazás előfeltételeként kötik ki, hogy bevezetés előtt a nevelőtestület legalább 80%-a kötelezze el magát a Viselkedés Támogató Tanítása mellett.

A személyi környezet megváltoztatása mellett azonban legalább ilyen lényeges a tanuló környezet konkrét kezelése is. A szabályok alkalmazását az iskola egész területére érvényesnek tekinti a módszer, s ezt meg is jelenteti különböző helyszínekre lebontva, úgy, mint tanterem, folyosó, udvar, ebédlő, könyvtár stb. A tanulók így nemcsak azzal szembesülnek, hogy minden tanár ugyanúgy és ugyanazt várja el tőlük, hanem azzal is, hogy a szabályok az iskola teljes területére érvényesek.

Pozitív szemlélet

A ViTT nem csak azt határozza meg, hogy hol kell alkalmazni, (iskola szerte, vagyis minden dolgozó és minden helyszínen) hanem azt is, hogyan. A követelmény félreértelmezhetetlen. Pozitív iskolai légkört kell megteremteni, de ez a jelző megkívánja a dolgozóktól is, hogy pozitív beállítottságúak legyenek.

A ViTT-ben az a reveláló, ahogyan tökéletes környezetet, feltételeket teremt a pozitív szellemiség érvényesülésének. A kiindulópont a már elemzett megelőzés. A nem kívánatos viselkedéssel úgy foglalkozik, hogy helyette új viselkedést helyez előtérbe, irányt mutat, a jutalmazásra helyezve a hangsúlyt, és nem a fegyelmezésre és a szankcionálásra. Az iskola valamennyi dolgozója folyamatosan figyelemmel kíséri a tanulók viselkedését, s amikor azok helyes viselkedést tanúsítanak, jelzik, hogy észrevették, meg is nevezve pontosan a jó viselkedést, amiért dicséret jár. Az elvárások egyszerűek és jól ismertek a tanulók előtt, ráadásul mindenhol és mindenkinél ugyanazok, így teljesen világos számukra, hogy miért kapták az elismerést. Ezek az elvárt viselkedésminták válnak nagyon gyorsan kívánatossá, a helyes magatartás lesz a mérce a gyerekek körében. A pozitív jelzőnek tehát ilyen értelme is van, valami melletti kiállást jelent és nem valami elleni fellépést. Az elvárások megfogalmazásánál is szigorúan kerülendőek a tiltó szavak, így azok jól definiált pozitív mintát adhatnak.

Behavior support – a viselkedés támogató tanítása

A hagyományos módszereknél azt a célt, hogy a diák hagyjon fel a helytelen viselkedéssel, elsősorban a büntetéssel, szankcionálással érik el, az új rendszerben azonban a kívánatos viselkedés lefektetését és tanítását alkalmazzák. Stratégiája szerint csökkenteni próbálja azokat az impulzusokat, amik a nem kívánatos viselkedést előhívják, illetve megteremti azokat, amelyek a helyes magatartás megjelenését segítik. Mindezek alapja, hogy a helyes magatartást taníthatónak tartja.

Valójában, részleteiben szinte semmi új nincs a módszerben. Külön-külön ezeket az eszközöket, tanári eljárásokat a pedagógia már rég alkalmazza, sőt, mi magyar pedagógusok is. Valódi újdonsága az egységességében, rendszerszerűségében, és merőben új szemléletében van!

Hogyan működik a gyakorlatban a ViTT?

Előkészítés

A bevezetés lépéseit konkrét forgatókönyv határozza meg, melyeket mi is teljesítettünk a majd egy évi előkészítés során. Előzetes tájékozódást követően a tantestület egyhangúlag döntött a bevezetésről, majd egy háromfős ViTT-csapat végezte el a további szükséges feladatokat. Török Orsolya több alkalommal tartott tájékoztató és felkészítő előadásokat, foglalkozásokat a tantestület részére. A felkészülés talán leglényegesebb része volt a majdani szabályok, viselkedési követelmények meghatározása, vagyis a mátrix közös megalkotása.

Mátrix ( Szabálytábla)

A bevezetés előtt nevezi meg az iskola tantestülete azokat az elvárásokat „expectations”, amelyeket nevelési céljaiknak, erkölcsi értékeiknek megfelelőnek tartanak, s amelyeket természetesen elvárnak diákjaiktól. Ezek száma iskolánként változhat, általában négy-öt ilyet érdemes kiemelni. Kevesebb nehezen tudja lefedni az emberi magatartás széles spektrumát, több pedig átláthatatlanná, ezáltal követhetetlenné teszi a rendszert, így a gyerekek nem lesznek pontosan tisztában azzal, mit várnak el tőlük.

Az elvárások mellé a nevelők ezután az általuk megjelölt iskolai helyszínekre vonatkoztatott szabályokat fogalmaznak meg. Az így kialakult táblázat (mátrix) tartalmazza tehát a helyes viselkedés követelményeit, melyet jól látható helyre kifüggesztenek, illetve az egyes helyszínekre vonatkozó specifikus szabályokat is el kell helyezni. Pontosan, világosan kell fogalmazni, a szabályok ésszerűek és követhetőek legyenek, a tiltó szavak pedig szigorúan kerülendők! Nem a helytelen viselkedést kell megfogalmazni, hanem a helyette érvényes helyeset!

ViTT = „Szép hogy jó leszek!”

Hosszas tanakodás után végül a ViTT-rendszerünket „Szép, hogy jó leszek” címmel indítottuk. A logónkon pedig a KÉZDIS szót és az elvárásokat egy mondatba foglaltuk: „A legtutibb dolog történt veled, KÉZDIS lehetsz, soha ne feledd”. A mondat egyébként nem légből kapott, hanem az iskolaindulónk egyik sora, mellyel azt szerettük volna jelezni, hogy a ViTT szervesen illeszkedik iskolánk eddigi életébe, újdonsága ellenére is. A jutalomkártya neve Szép-kártya lett, a hetente kihúzott diákok képeit a Szép-táblára helyeztük el, a havonkénti sorsolás napja pedig – még szép, hogy- a Szép nap elnevezést kapta. Magát a mátrixot, illetve az abban megfogalmazott szabályokat mellékletünkben találhatják.

A bevezetés első lépései

Az első tanítási napon kezdődött a közvetlen munka. A négy osztályfőnöki órán bőven adódott lehetőség, hogy a gyerekeket megismertessük a részletekkel, s felkeltsük az érdeklődésüket. A hét többi napja gyakorlással telt, a különböző helyszíneken bemutattuk, milyen szabályokat kell betartani, milyen az elvárt helyes viselkedés. Mi, tanárok is, lélekben próbálgattuk magunkban kialakítani az új mentalitást, igyekeztünk átállítani régi beidegződéseinket, erre is nagyon hasznos volt ez a hét. Aztán végre eljött a nagy nap! 2014, szeptember 8-án reggel iskolagyűlésen jelentettük be a ViTT elindulását, s már aznap elkezdődött a Szép-kártyákkal történő jutalmazás

Jutalmazás a Szép-kártyákkal

A viselkedés tanításának első lépése az elvárások megismertetése a gyerekekkel. A különböző viselkedési szabályokat mintegy tananyagként, el kell mondani, oktatni, majd a bemutatni, eljátszani, gyakoroltatni, modellezni. Lényeges, hogy ezeket a szabályokat újra és újra elő kell venni, akár oktató formában is.

Az igazi támogató tanítás azonban ezután kezdődik. A tanárok – immár új, megváltozott szemlélettel- folyamatosan figyelik a gyerekeket, és észreveszik azokat, akik az elvárásoknak megfelelően viselkednek. Az észrevett helyes magatartást megdicsérik, vagy jutalmazzák egy jutalomkártyával. Közben nagyon fontos, hogy néven nevezik azt a szabályt, vagy magatartást, amit a diák betartott. Lényeges mozzanata ez a módszernek. Az iskolai mindennapokban ekként a helyes viselkedés kerül előtérbe, mindig az van kiemelve, állandóan arról van szó, ezáltal egy idő után egyfajta természetes mércévé válik.

Ehhez – ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni – arra van szükség, hogy a felnőttek pozitív beállítottsággal szemléljék, és mindig szemléljék a gyerekeket! Kétszeresen is hasznos ez. Egyrészt megteremtődik egy pozitív hangulat az iskolában, másrészt a tanulók azt érzik, hogy figyelnek rájuk, törődnek velük, és a viselkedés igenis számít. Elengedhetetlen ebben az intézmény valamennyi minden dolgozójának a részvétele.  A diákok így mindenhol, mindenkinél ugyanarra számíthatnak, hisz a követelmények ugyanazok. Minél gyakoribb, egységesebb és következetesebb a reagálás, annál hatékonyabban érhető el a helyes magatartás.  

                                                                                            

Természetesen a legtávolabbról sem az acél, hogy a gyerekek a jutalomért viselkedjenek jól. A pozitív légkör megteremti a környezetet a dicséretnek, a jutalmazás pedig a katalizátor, a segítség az első lépéshez, hogy jó akarjon lenni. Később megtanulnak helyesen dönteni, amikor jó és helytelen viselkedés közül választanak. A helyes magatartás belső késztetéssé válik, sajátjukként élik meg. Régi igazság: jónak lenni jó!

 

A jutalmazás mikéntjét minden iskola maga alakíthatja ki figyelembe véve helyi sajátosságaikat. Nem szégyen, sőt, érdemes másoktól tanulni, de minden ilyen adaptálás csak annyit ér, amennyire érvényes tud lenni az adott intézményben. A lehetőségek korlátlanok, bármi lehet jutalom, aminek a gyerekek örülnek, ami motiváló erővel bír. A meghatározásukba érdemes bevonni a diákokat, így még inkább magukénak érzik.

A helyes viselkedésért kapott jutalomkártyákat névvel kitöltve az osztályokban kell gyűjteni a gyerekeknek, s húzással sorsolunk ki osztályonként egy-egy diákot minden hét első napjának reggelén. A szerencsések képe kikerül egy hétig a Szép-táblánkra. Havonta pedig már jutalmakat is kap az egy hónap alatt összegyűlt kártyákból kisorsolt két alsós és két felsős tanulónk. A félévenkénti nagy húzásnál pedig igazán nagy jutalmakat kaphat egy alsós, illetve egy felsős szerencsés. A jutalmakat mellékletünkben részletesen felsoroljuk.

A helytelen viselkedés kezelése

Mint az eddigiekből kiderült, a módszer új szemléletmódjával nem a problémás, hanem a helyes magatartásra fókuszál, a pozitív, jutalmazó, támogató hozzáállásban látja a siker kulcsát. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lennének eljárásai a helytelen viselkedés kezelésére.

 
   


Elvárás a tanár felé, hogy a helyes viselkedést folyamatosan figyelje, s azonnal jutalmazza azokat. Ugyanígy kell eljárni a helytelen magatartásnál is, igyekezni kell azonnal, és mindenre reagálni. Itt is szépen tetten érhető a ViTT újszerű megközelítés módja. Nem a szankción van a hangsúly, még a legsúlyosabb esetekkel kapcsolatos eljárások során sem. Miközben nevén nevezzük a helytelen viselkedést, meg kell azonnal mutatni, hogyan lehet azt korrigálni. A fegyelmezésnek is segítőnek kell lennie! Inkább arról szóljon, hogy a helytelen viselkedés helyett mi a helyes, hogyan lehet azt elérni, mit kell ahhoz adott helyzetben tennie a gyereknek. Ha ő maga nem tudja, a tanárnak kell elmondania, a diáknak pedig jeleznie, hogy megértette. Ha később jól viselkedik, meg kell dicsérni, ez is nagyon fontos. Az egész folyamat alatt a gyereknek azt kell éreznie, hogy odafigyelnek rá, tanárai észreveszik, ha helytelenül viselkedik, de azt is, amikor azt kijavítja, ha jó lesz a magatartása. Kidolgozásra került egy külön beavatkozási rendszer, a háromszög piramis.

Elméleti alapját az a gyakorlati tapasztalás adja, hogy a diákok 80%-a nagyon hamar és könnyen elsajátítja az elvárt helyes magatartási szabályokat, látványos, gyors, pozitív irányú fejlődés jellemzi viselkedésüket. A tanulók 15%-ánál már más eljárásra van szükség, náluk az elsődleges cél a problémás viselkedések számának csökkentése. A legproblémásabb 5% esetében célként a viselkedési problémák erejének és komplexitásának a csökkentését, lehet megjelölni.

A helytelen viselkedés kezelését segíti a fegyelmezetlenségek két csoportba sorolása. Az első csoportba a súlyos, azonnali beavatkozást igénylő esetek kerülnek. Lásd melléklet.

A többi viselkedési probléma a már említett módon kerül kezelésre a tanárok részéről, azzal a kiegészítéssel, hogy ha a tanuló a harmadik figyelmeztetésre sem hagyja abba a fegyelmezetlen viselkedést, már súlyos esetként lesz kezelve.

Probléma-lap

Súlyos fegyelmezetlenkedés után azonnal az igazgatói irodába kell mennie a diáknak, ahol ki kell töltenie a probléma-lapot. Itt meg kell fogalmaznia, milyen fegyelmezetlenséget követett el, kit zavart ezzel, hogyan lehetett volna elkerülni, és a jövőben mi lenne a megoldás. Annak a tanulónak, aki másodjára is bekerül az igazgatóhoz, értesítjük a szüleit hivatalos levélben, hogy jelenjen meg az iskolában. Még mielőtt statárium-szerűnek tűnne ez a gyakorlat, két gondolattal szeretnénk megnyugtatni a szülőket, gyerekeket. Mi így látjuk a fegyelmezést.

„ Az igazgatóiba leküldést nem úgy fogjuk fel, hogy megoldás a problémára, nem büntetés, hanem csak dokumentálása annak, hogy a gyermeknek további segítségre van szüksége.”

„Legyenek tisztában azzal, hogy egyetlen szabálysértés még nem rontja el a napot. Ez csak figyelmeztetés, hogy ezt kellene tenned. Tedd meg, és élvezd a nap további részét!”

Miért szeretjük a ViTT-módszert? Tanári hitvallásunk

Mielőtt válaszolnánk a fenti kérdésre, szeretnénk megosztani másokkal is azokat a szakemberek által megfogalmazott gondolatokat, melyek hűen kifejezik iskolánk szemléletét is.

Thomas Gordon így határozza meg az ideális viszonyokat az iskolában: „A tanár-diák kapcsolat megfelelő, ha jelen van benne a nyíltság, tehát mindkét fél őszinte egymással. Szerepet kap a törődés, melynek során egymás értékeit figyelembe veszik és kiemelik, kialakul a kölcsönös függés. Figyelemmel tekintenek egymásra, hogy mindkét fél igényei kielégüljenek. Ha mindez megvalósul egy osztályban a tanárok és diákok között, eredményesebbé válhat a tanítás, jobb hangulatot biztosít a tanórák során.”

Christopher M. Clark kutatásaiból az alábbi jó tanácsot adja a pedagógusoknak: „Mindegyik más, mint ön, de értéket képvisel, kívánja, hogy komolyan vegye. Az ön megbecsülése irántuk és nyíltsága ahhoz, hogy tanuljon tőlük, a tanítás munkáját egy igazi kapcsolattá, és nem akaratok ütközésévé teszi.”

Suplicz Sándor világít rá talán a legtisztábban és legmélyebben e kapcsolat lényegére: „Pedagógusként egyszerre vagyunk emberek és tanárok. Kapcsolatunk a tanítványokkal ekként két ember, illetve egy tanár és egy diák kapcsolata. Akkor remélhetünk jó viszonyt, ha emberként egyenrangúnak tekintjük diákunkat, és elfogadjuk olyannak, amilyen, ugyanakkor tanárként, az egyenlőtlen viszonyunkban egyértelműen meghatározzuk a szerepünkből származó feladatait, az elvárásunkat, az együttgondolkodás kereteit, amit aztán kölcsönös élményként élünk meg.”

Szép megfelelője ennek a gondolatnak Heim Ginott, jacksonwille-i plébános konklúziója, aki problémás gyerekekkel foglalkozva rájön, hogy akkor tud eredményes lenni, ha szigorú az elfogadhatatlan cselekedetekkel szemben, de megértő a gyerekek érzéseivel kapcsolatban. 

És mi?

 

A ViTT megalkotói szerint a gyerek nem rossz, hanem rossz döntést hozott egy adott helyzetben. Az egész módszer arról szól, hogy megteremtsük a lehetőséget arra, hogy a jó mellett dönthessen. A ViTT most nekünk tanároknak is megteremtette ezt a lehetőséget. Nem csak a gyerekeknek segít jól viselkedni, de nekünk is jó pedagógussá lenni.

A ViTT nem véletlenül bukkant fel iskolánkban. Meggyőződésünk szerint messze elkerült volna bennünket, ha mi magunk nem vagyunk fogékonyak a szellemiségére, ha nincsenek meg intézményünkben azok a pedagógiai gyakorlatok, amelyeket a módszer megkövetel. 25 évünk alatt, a kezdetektől bennünk lappangott ez a szemlélet, s csak idő és a körülmények megérésének a kérdése volt, mikor válik egy az életünket segítő, befolyásoló rendszer részévé.

A családias jelző mögött mindig valódi, nagyon szoros emberi kapcsolatok húzódtak. Sírva ballagó nyolcadikosok, felsőseink ölében ücsörgő kisdiákok, együtt játszó kicsik-nagyok, hosszan lehetne sorolni. A dicsérő szó sem volt ritka vendég közöttünk, és számos kísérletet tettünk a jutalmazásoknak is valamiféle keretet teremteni.  Nehézségeink közepette sem adtuk fel a törekvést arra, hogy mosolyt csaljunk diákjaink arcára, hogy vidámság járja át iskolánkat.

Igazi paradicsom volt mindig is a mi kis világunk. Büszkék voltunk rá, megbecsültük, igyekeztünk vigyázni rá. Szeretetben éltünk. Jó volt nekünk itt, és azt szerettük volna, hogy mindig így maradjon. Ez a lelkület eredményezte végül a ViTT bevezetését.

 

 

 

 

 

 

 

 

Leave a comment