Híreink

Igazgatói pályázat

(A pályázat eredeti formában megtekinthető a dokumentumok menüpontnál a különös közzétételi lista részeként! Ezen az oldalon olvasva bátran kell görgetni lefelé a további szöveg megtekintéséért.)

 

„Harc van az iskola és az élet között. Mi bizonyosak vagyunk, hogy az élet marad a győztes, s a mai iskola fog megváltozni gyökeresen. Hallgasson az iskola mielőbb ez élet szavára, hogy

erőszakos átalakulás helyett a fokozatos fejlődés útjára léphessünk.”

(Nagy László válogatott pedagógiai művei)

 

PÁLYÁZAT

2018

 

Intézményvezetői állásra

Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola

       

 

Alulírott, Orosz Attila pályázatot nyújtok be az Emberi Erőforrások Minisztere a „Közalkalmazottak jogállásáról szóló” 1992. évi XXXIII. törvény 20/A §-a alapján meghirdetett

Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola

Intézményvezető (magasabb vezető) beosztás ellátására

 

Orosz Attila

Szomor, 2018. március 20.

 

PÁLYÁZATI NYILATKOZAT

Kijelentem, hogy a magasabb vezetői állás betöltésére törvényileg előírt, valamint a pályázati kiírásban szereplő feltételeknek megfelelek, és ennek igazolásait mellékelem.

Nyilatkozom arról, hogy hozzájárulok a teljes pályázati anyagom sokszorosításához, továbbításához (3. személlyel közléséhez).

Nyilatkozom, hogy hozzájárulok személyes adataim pályázattal összefüggő kezeléséhez.

Pályázatomat az iskola alapdokumentumában rögzített, a jelenleg érvényben lévő intézményi dokumentumok, a hatályos jogszabályok valamint a pályázati kiírás figyelembe vételével készítettem el.

A pályázat részeként az alábbi iratokat és igazolásokat nyújtom be

  • az intézmény vezetésére vonatkozó programom, amely tartalmazza a szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket,
  • az álláshely betöltéséhez szükséges végzettségeim, szakképzettségem meglétét igazoló okmányok másolata,
  • pedagógus-szakvizsga keretében szerzett intézményvezetői szakképzettségem meglétét igazoló oklevél másolata,
  • legalább 5 év pedagógus-munkakörben vagy heti tíz tanóra vagy foglalkozás megtartására vonatkozó óraadói megbízás ellátása során szerzett szakmai gyakorlatomat igazoló, munkáltatóm által kiállított dokumentum
  • 90 napnál nem régebbi eredeti hatósági bizonyítvány a büntetlen előéletem igazolására, valamint annak igazolására, hogy közalkalmazottként nem állok olyan foglalkoztatástól való eltiltás hatálya alatt, amely a közalkalmazotti jogviszony létesítését nem teszi lehetővé,
  • szakmai önéletrajzom,
  • aláírt nyilatkozatom arról, hogy hozzájárulok a teljes pályázati anyagom sokszorosításához, továbbításához (harmadik személlyel közléséhez),
  • aláírt nyilatkozatom arról, hogy hozzájárulok személyes adataimnak a pályázattal kapcsolatos kezeléséhez, továbbításához.

 

 

Orosz Attila

Szomor, 2018. március 20.

TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK. 4

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ. 5

BEVEZETÉS. 7

HELYZETELEMZÉS. 11

AZ INTÉZMÉNY LEGFŐBB ADATAI, FELADATAI, TEVÉKENYSÉGEI 11

A NEVELŐTESTÜLET PROFILJA.. 12

TÁRGYI FELTÉTELEK. 13

ERŐSSÉGEINK, ÉRTÉKEINK. 13

KÜLSŐ KAPCSOLATAINK. 14

AZ ISKOLA KÖRNYEZETE. 16

CSAPATUNK. 16

ISKOLAI KLÍMÁNK. 17

SZOLGÁLTATÁSAINK, SAJÁTOSSÁGAINK, ÉRTÉKMÉRŐINK. 18

A SZÜLŐI ELÉGEDETTSÉG-VIZSGÁLAT KÉRDŐÍVEINEK EREDMÉNYEI 19

GYENGESÉGEK, VESZÉLYEK. 20

KÜLSŐ VESZÉLYEK. 20

BELSŐ VESZÉLYEK. 21

VEZETÉSELMÉLETI GONDOLATOK. 23

AZ ÁLTALAM PREFERÁLT VEZETŐI STÍLUS. 25

ALFA ÉS OMEGA: A SZERVEZETI CÉLOK KÖZÖS MEGHATÁROZÁSA. 26

SZEREPEK A SZERVEZET DÖNTÉSHOZÓ MŰKÖDÉSÉBEN.. 26

A PEDAGÓGUSOK EGYÉNI CÉLJAI ÉS A SZERVEZETI CÉLOK KÖZÖTTI KAPCSOLAT. 26

A VEZETŐ: PEDAGÓGUS, VAGY IRÁNYÍTÓ?. 26

A PEDAGÓGUSOK DÖNTÉSI SZEREPE. 27

RUGALMASSÁG, DINAMIKUSSÁG, KONCENTRÁLTSÁG.. 27

HELYZETELEMZÉSEN ÉS CÉLKITŰZÉSEN ALAPULÓ VEZETŐI PROGRAM.. 29

CÉLMEGHATÁROZÁS. 29

VEZETŐI PROGRAM… 30

PEDAGÓGIAI FELADATOK, OKTATÓ-NEVELŐ MUNKÁNK. 30

SZERVEZETI KULTÚRA. 38

BELSŐ KAPCSOLATOK, EGYÜTTMŰKÖDÉS, KOMMUNIKÁCIÓ.. 41

KÜLSŐ KAPCSOLATOK, KOMMUNIKÁCIÓ.. 43

A PEDAGÓGIAI MUNKA TÁRGYI FELTÉTELEI 46

ÖSSZEGZÉS. 48

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

Személyi adatok:

Név:                            Orosz Attila

Születési hely, idő:        Fehérgyarmat, 1965. június 20.

Anyja neve:                  Pfeiffer Edit

Lakcím:                        2822 Szomor, Zsámbéki út. 34.

Családi állapot:            nős, két gyermek édesapja

Telefon:                       06-20-232-5103

 

Tanulmányok

Év

Intézmény

1984- 1985

Bessenyei György Tanárképző Főiskola

Földrajz- testnevelés szakos általános iskolai tanár

1995 – 1997

Janus Pannonius Tudományegyetem

Turizmus szervező és tanár

2013 – 2014

Kodolányi János Főiskola

Közoktatás vezető és pedagógus szakvizsga

 

Továbbképzések

Év

Képzés megnevezése

1991

Felkészítés az Igazlátó nap szervezésére és lebonyolítására az iskolai diákönkormányzatban

2014

Nevelőtestületi szakmai nap a TÁMOP 3.1.5 pályázat keretében

2017

Az alsó tagozatos Grassroots labdarúgás módszertani és gyakorlati alapjai – alkalmazása az iskolai testnevelésben

2018

Felkészítés a köznevelés regisztrációs és tanulmányi alaprendszer (KRÉTA) pedagógus moduljaihoz

 

 

Munkahelyek

Év

Munkahely

1988- 1989

Általános Iskola Őriszentpéter

napközis nevelő

1989- 1990

Budapest Lenhossék úti Dolgozók Általános Iskolája

földrajz tanár

1989-

Általános Iskola Szomor

földrajz tanár és testnevelő

1997 – 2007

Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Falusi turizmus menedzser képzés

óraadó tanár, turizmus ismeretek, marketing ismeretek, településmenedzsment és területfejlesztés tantárgyak oktatása

1997 – 2016

Zsámbéki Premontrei Szakközépiskola és Szakiskola

földrajz tanár, turizmus és szállodai ismeretek szaktanár

 

 

 

 

BEVEZETÉS

1989-ben Magyarország a rendszerváltozás lázában, reményekkel telve nézett az ismeretlen jövőbe. Ahogy az lenni szokott sorsfordító időkben, friss szél járta át kis hazánk négy évtizednyi diktatúrájától megáporodott levegőjét, mindenki őszinte bizalommal, újjászületett hittel készült egy szebb és jobb világ építésére. A szomori embereknek még ezen felül is bő kézzel mérte a szerencsét a sors, hisz frissen függetlenedett településükön e forradalmi év őszén végre elkezdhette működését az oly régóta vágyott nyolcosztályos önálló általános iskola. Villányi Márton, az iskolaalapító igazgató, tantestületébe nagyrészt fiatal, pályakezdő pedagógusokat verbuvált, köztük feleségemet és jómagamat. Majd három évtizede történt mindez, s én így lettem része egy teremtő, úttörő csapatnak, melynek azóta is tagja vagyok. Sorsom, sorsunk, összeforrt a szomori általános iskola sorsával, nem lehet számomra tehát kérdés, hogy pedagógusi pályámat itt szeretném folytatni. Ahogy az sem lehet immár kérdés, hogy ezt a folytatást intézményvezetőként képzelem el. Indokaimat három fejezetben igyekszem kifejteni.

Nem tehetsz mást (1): Tajtékos napok, zűrzavar és reményteli lehetőségek a horizonton

Úgy gondolom, hogy most, 2018-ban, iskolánk történelmi, kulturális és társadalmi környezete a rendszerváltás éveihez hasonló, hihetetlenül izgalmas feladatokat állít elénk. Számomra ez a kihívás nem félelmetes, nem elrettentő, ellenkezőleg, inspiráló, motiváló hatású. Pedagógus pályánknak sokáig az egyik jellegzetessége volt a „burnout” jelenség, a változatlan környezet, a nagyobb mértékű kihívások hiánya miatti beszürkülés, a rutinba merevedés. Kár ezt tagadni, a legjobb tanárok is belekerülhettek ebbe a csapdahelyzetbe. Véleményem szerint – többek között – azért is nagyszerű napjaink forrongó világa, mert a szinte mindent átható változások közepette rá vagyunk kényszerítve a folyamatos megújulásra. A pedagógustársadalom tagjai nap, mint nap tapasztalhatják, hogy régi beidegződéseik, elsajátított szakmai ismereteik, módszereik hogyan veszítik el hatékonyságukat, s ha tisztességgel, értékkel, értelemmel szeretnék munkájukat végezni, az egyetlen útirány előre tart, a megújulás felé. Nem panaszkodhatunk most már a változatlanságra!  A jól megszokott rutin használhatatlan már, az iskola valódi „tanuló szervezetté” kell, hogy váljon. Hivatásunk napjainkra olyan dinamikus lett, mint a gazdaság leginnovatívabb ágazatai, ahol szinte naponta kötelező követni a változásokat, illetve alkalmazkodni az új követelményekhez. Sőt, nem idegen most már akár egy kis falusi iskolától sem, hogy a változások élére álljon, és olyan innovátor szereplője legyen a közoktatásnak, mint például a hejőkeresztúri iskola.

Pályázatom későbbi fejezeteiben a változások részterületeit többször elemzem majd, itt a bevezetőben a történelmi vetületére hívnám fel a figyelmet. A rendszerváltozás időszakával már vontam párhuzamot, de eggyel nagyobb perspektívából talán még inkább érzékelhető korunk történelmi különlegessége. A modern társadalmak jelen pillanatban totális mértékű zűrzavarba jutottak, hasonlóba, mint Shakespeare korában, amikor kiderült, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű, nem az emberiség a kozmosz közepe, az ember pedig kisebb, mint gondolták. Ez pedig pánikhoz, zavarodottsághoz vezetett. Ma hasonlót élünk át a facebook megjelenésével, a technikai felfedezésekkel, a globalizációval, és hosszan sorolhatnánk még az új jelenségeket. Egyszerűen fogalmunk sincs, merre haladunk, a jövő talán soha nem volt ennyire ismeretlen számunkra. Ám én ebben az elsőre félelmetesnek, sötétnek tűnő jövőben sok ezer szépséget is látok, és szinte korlátlan lehetőségét annak, hogy ezeket meg is valósítsuk. Tisztában vagyok azzal is, hogy a varázspálca senkinek nincs a birtokában. Az, hogy egy ország oktatáspolitikája milyen sikeres közoktatást teremt, vagy az, hogy egy település iskolája hogyan tud megfelelni az oktatásirányítók elvárásain túl a településen élőknek is, az mindig az irányítók és a működtetők igyekezetén és jó szándékán múlik, s természetesen azon, hogy „hallgasson az iskola mielőbb az élet szavára”. Nagy László gondolatát ezért is választottam pályázatom mottójául. Oly korban élünk, amikor erre a „hallásra” soha nem volt még nagyobb szükség.

Nem tehetsz mást (2): A bizalmat meg kell szolgálni!

1989-ben nem csak iskolánk pedagógusa lettem. Szomort is ekkor választottuk feleségemmel  lakóhelyünknek, s e döntésünket azóta sem bántuk meg, az első pillanattól kezdve valódi otthonunknak érezzük a települést. A közéleti szerepvállalás pedagógusként egyfajta munkaköri kötelesség is volt, de ezen felül is szenvedélyes lelkesedéssel vetettem be magam Szomor életébe, „népművelői” vénám nem hagyott nyugodni. Az elmúlt három évtizedben közvetlen élményeket és tapasztalatokat szerezhettem ekként arról, hogy mit jelent egy ilyen kis falu életében az iskola. A település irányítóival, mint intézményfenntartókkal, példaértékű volt a kapcsolat, mely a fenntartóváltás után sem változott. A képviselőtestület tagjai és Szomor legtöbb lakója is egyöntetűen a megmaradás, a jövő zálogaként tekintenek az iskolára. Nem véletlen ez az elköteleződés. A szomoriakban az átlagosnál jóval erősebb a településhez kötődés, a lakóhely szeretete, s ezzel együtt a közösségi életben való részvétel, a társadalmi szerepvállalás. A szomoriak büszkék lakóhelyükre, a természeti szépségekre, a tisztaságra, rendezettségre, a közösségi életre. Egyszerűen fogalmazva, a szomoriak szeretnek Szomoron élni, s nagyon mély érzelemtartalma van annak, amikor azt mondják: „Szomori vagyok”. Ennek a mély identitásnak pedig egy igen fontos részét képezte mindig is az iskola, mely 1989-től, mint zászló lobogott. Az önállósulás egyik legerősebb jelképe lett, amikor végre saját településük iskolájába járhattak a gyerekek. Hatalmas bizalomban és támogatásban kezdtük el tehát működésünket. Nem is volt  más lehetőségünk, ennek a bizalomnak egyszerűen meg kellett felelnünk. „ Jó iskola” kellett, hogy legyünk, s e küldetés azóta sem változott.  E célunkat szolgálta az is, hogy oktató-nevelő munkánk segítségével nagyon erős kötődést alakítsunk ki tanulóinkban az iskolához is. Gyermekeink így szüleikhez hasonlóan mondhatják: „Kézdis vagyok”. S hogy nem eredménytelen ez irányú igyekezetünk, bizonyítékként sírva ballagó nyolcadikosainkat, vagy középiskolásként visszalátogató volt diákjainkat említhetem. Vallom, hogy az ilyen közösséghez tartozás érzésével felvértezve, terveinket, céljainkat hatványozott sikerrel tudjuk megvalósítani. Egyetértek a település irányítóival, lakosaival, a szülőkkel abban, hogy nem lehet kérdés az iskola létjogosultsága. Jövőbeni sorsának egyik legerősebb feltételét tehát biztosítottnak látom.

Nem tehetsz mást (3): Sorsod útjai ide vezettek.

Húsz éve, egyszer már pályáztam iskolánk igazgatói állására, akkor a település képviselő testülete jelenlegi intézményvezetőnk mellett döntött. E döntés az én életemben új utakat nyitott meg. Tovább képeztem magam, pedagógusi pályám kiteljesedhetett, igazgatónőnknek pedig lehetősége nyílott bebizonyítani a képviselők döntésének helyességét, melyet húszévi vezetői munkásságával fényesen bizonyított is. A Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola irányítása alatt megőrizte küldetését, értékeit, s az utóbbi évek nagymértékű változásaihoz is nagyszerűen alkalmazkodott. Egy szilárd alapokon nyugvó, nagy hagyományokkal rendelkező, jó hírű, az új kihívásokra reagálni képes intézményt hagy ránk, melyet megtiszteltetés lenne tovább vinni.

Jómagam a sikertelen pályázat után hosszú ideig nem foglalkoztam az intézményvezetőség gondolatával, csak az elmúlt egy-két évben merült újra fel, tudván, hogy igazgatónk nyugdíjba vonul. A kötelező továbbképzés keretében elvégzett intézményvezetői szakvizsgát is főként szakmai érdeklődésből tettem le, mivel akkoriban kezdődött közoktatásunk mélyreható átalakítása, amit én roppant izgalmasnak tartottam.  Az ott megszerzett friss ismeretek gyökeresen átalakították pedagógusi attitűdömet, és szemléletemet, így egy nem kis lépéssel közelebb kerültem az intézményvezetői szerephez. Tantestületünk elmúlt két éve pedig egyértelmű döntéshelyzet elé állított, s én döntöttem. Elfogadtam a sors és a körülmények által elém állított kihívást. Pályázom az intézményvezetői feladat ellátására.

53 évesen kerültem pályámon ebbe a helyzetbe, s bár nem kicsi pedagógusi tapasztalattal rendelkezem, intézményvezetőként nincs referenciám.  Merész döntésnek tűnhet tehát pályázatom, s nem tagadom, én is annak érzem. Az is igaz viszont, hogy a vezetői tapasztalat hiánya nem tud elrettenteni, egyszerűen egy új, ismeretlen, eddig át nem élt feladatként fogom fel a lehetőséget.  Munkatársaim, pedagógus kollégáim előtt nyitott könyv az életem, harminc éve dolgozunk jó részükkel együtt, ismerik erényeimet, hibáimat egyaránt. Úgy gondolom, alkalmasnak tartanak arra, hogy vezessem iskolánkat, ha nem érezném ezt részükről, értelmetlen lenne a szerepvállalásom. Pályázatomban, vezetői programomban elsősorban őket, régi harcostársaimat szeretném megtisztelni azzal, hogy részletesen kifejtem gondolataimat iskolánk helyzetéről és jövőjéről, s természetesen fenntartónk döntéshozóit is meggyőzni arról, hogy megfelelek a Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola intézményvezetői állására kiírt pályázatban megfogalmazott követelményeknek.

 

 

HELYZETELEMZÉS

AZ INTÉZMÉNY LEGFŐBB ADATAI, FELADATAI, TEVÉKENYSÉGEI 

Neve: Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola (1993-tól)

Címe: 2822 Szomor, Mátyás király u. 8-10.

Fenntartója: Klebersberg Intézményfenntartó Központ Tatabányai Tankerületi Központ

Típusa: Általános Iskola

OM.: 031919

Köznevelési és egyéb alapfeladata:

  • általános iskolai nevelés-oktatás (nappali rendszerű iskolai oktatás: alsó tagozat, felső tagozat)
  • sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelése-oktatása (beszédfogyatékos, autizmus spektrumzavar, egyéb pszichés fejlődési zavarokkal küzdők, értelmi fogyatékos-enyhe értelmi fogyatékos)
  • nemzetiségi nevelés-oktatás (nyelvoktató nemzetiségi nevelés-oktatás (német))
  • egyéb köznevelési foglalkozás (tanulószoba, egész napos iskola, napközi otthonos ellátás)
  • iskolai könyvtár saját szervezeti egységgel

Kiegészítő tevékenységeink:

  • Gyógytestnevelés pedagógiai szakszolgálati ellátás keretében
  • Hang- Szín- Tér Alapfokú Művészeti Iskola (Bodajk) kihelyezett tagozatának működése megállapodás alapján

Speciális jellemzőink:

  • Iskolánkban mind a nyolc évfolyamon német nemzetiségi nyelvoktatás folyik heti 5+1 (német nemzetiségi népismeret) órában.
  • Felsős diákjaink részére tehetséggondozás keretében német alapfokú nyelvi előkészítőt is tartunk hatodik osztályos kortól, s a legfelkészültebbek számára lehetőséget biztosítunk alap- és középfokú nyelvvizsga letételére is.
  • Angol nyelvet a 2007-2008-as tanévtől tanulhatnak felső tagozatos tanulóink heti 2 órában, a 2016/2017-es tanévtől pedig a negyedik évfolyamosok heti egy órában.
  • Az 1995-96-ostanévtől biztosítunk zeneiskolai oktatást, jelenleg a Bodajki Művészeti Iskola kihelyezett tagozataként.
  • Napközis ellátást folyamatosan a 2012-13-as tanévtől nyújtunk.
  • Diákönkormányzatunk szinte indulásunk óta, 1990-től működik megszakítás nélkül.
  • Iskolánk felvállalja a sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelését, oktatását.
  • Jellemzőnk még, hogy a környező településekről érkező diákok aránya jelentős. Kiterjedt vonzáskörzettel rendelkezünk, hét közeli településről járnak hozzánk gyerekek. Vonzerőnk okai a településszerkezet sajátosságai mellett speciális szolgáltatásaink, a sajátos nevelésű diákokkal való foglalkozás, a kis osztálylétszámok, a családias légkör és a környéken kialakult jó hírünk.
  • Kis iskolaként jellemezhetem magunkat, jelenlegi tanuló létszámunk 118 fő, évfolyamonként egy-egy osztállyal, melyek kis létszámúak, ideális feltételeket biztosítva az oktató-nevelő tevékenységünkhöz, a családias légkör megteremtéséhez.
  • Továbbtanulási mutatónk évek óta 100 %-os.
  • Iskolánkat a Kézdi-Vásárhelyi Imre Alapítvány és a Szomor Jövőjéért Alapítvány támogatja, anyagilag is hozzájárulva a nevelő-oktató munka színvonalának emeléséhez, tárgyi feltételeink javításához, programjaink, rendezvényeink megvalósításához.

A NEVELŐTESTÜLET PROFILJA

16,5 pedagógus státusszal rendelkezünk.

Egyetemi végzettségű: 4 fő

Főiskolai végzettségű: 13 fő

Tanár: 8 fő

Tanító: 5 fő

Nemzetiségi német tanító: 1 fő

Nemzetiségi német tanár: 1 fő

Gyógypedagógus: 2 fő

Munkánk nagyszerű segítői, velük vagyunk teljesek:

Iskolatitkár: 1 fő

Gondnok: 1 fő

Takarító: 1 fő

TÁRGYI FELTÉTELEK

Intézményünk eredetileg nem iskolának épült, a műemlék jellegű kúriát a Kézdi Vásárhelyi család építette és használta. Az államosítások utáni hányattatásai végén átalakítások során vált alkalmassá iskolai oktatásra. 

Épületünkben 8 tanterem, 2 szaktanterem, igazgatói iroda, és 1 tanári szoba található. Földszintjén könyvtárunkat, a számítástechnika termet alakítottuk ki, egy külön szárnyon pedig a konyhát és az ebédlőt.

Nyolc osztálytermünkből kettő nagyobb, a többi kisebb méretű, a jelenlegi maximális osztálylétszámokra még megfelelőek.

Az iskola parkjában épült fel 22 éve tornacsarnokunk mely egyaránt színtere tud lenni a testnevelési foglalkozásoknak, és a kulturális rendezvényeknek is, mivel színpaddal rendelkezik. Sportudvarunk és játszóudvarunk a hatalmas árnyat adó fákkal, a fajátékokkal, ideális teret, paradicsomi környezetet biztosít a gyerekek szabad mozgásához. 

Udvarunk része még egy nagyméretű pince is, melynek kihasználási lehetőségeiről vezetői programomban írok.

Az épület kívül és belül is egyaránt komoly felújításra, bővítésre szorul, s az utóbbi években egyre erősebben érezzük plusz tantermek, tároló helyiségek, és egy épületen belüli közösségi tér szükségességét. Részletesebben ezt a vezetői programomban fejtem ki.

Az iskola taneszköz ellátása megfelelőnek értékelhető, amennyiben hasonló iskolák színvonalát tekintjük mércének, ám az igazán korszerű oktatáshoz és neveléshez már korántsem ideálisak a feltételek. Ennek biztosításához igen komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Terveimet szintén a vezetői programban taglalom.

ERŐSSÉGEINK, ÉRTÉKEINK

Helyzetelemzésem során iskolánk adottságainak számbavétele után külön, részletesen elemzem azokat az értékeinket, erősségeinket, melyeket jövőnk szempontjából fontosnak tartok.

 

 

KÜLSŐ KAPCSOLATAINK

Fenntartónk

Pedagógusként természetesen nincs módomban megítélni intézményvezetőm mindennapi szakmai kapcsolatát a fenntartónkkal, ám a törvényes működtetésről már tudok véleményt formálni. Jelenlegi pályázat kiírása így fogalmaz a beosztáshoz tartozó, illetve a vezetői megbízással járó lényeges feladatokról:

„A köznevelési intézmény vezetőjének feladata az intézmény szakszerű és törvényes működtetése, a takarékos gazdálkodás, a munkáltatói jogok gyakorlása és döntéshozatal az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyeket a jogszabály nem utal más hatáskörbe.”

Nos, ebben a tekintetben intézményvezetőnk igen magasra rakta a lécet, munkájában maradéktalanul megfelelt a fenti kiírás követelményeinek. Egyszerre könnyű is átvenni tőle a törvényes működtetés feladatait, ugyanakkor legalább annyira nehéz is ugyanolyan színvonalon folytatni a munkáját. Iskolánk dokumentumai, adminisztrációja tökéletes rendben várják a vezető váltást. Számomra ez egy komoly érték, és legalább akkora kihívás is.

Önkormányzatunk

Településünk önkormányzata 1989 augusztusától 2013. január 1-ig működtette fenntartóként iskolánkat, igazi jó gazdaként. Bevezetőmben már írtam ennek okairól, itt most csak rögzítem, hogy számunkra fájdalmas volt a válás, mert sok településsel ellentétben mi ideális körülmények között működhettünk. A jó kapcsolat azóta is megmaradt. Funkcionálisan ennek oka természetesen az is, hogy iskolaépületünk és sportcsarnokunk is önkormányzati tulajdonban maradt, szükséges tehát a szoros együttműködés. A falu közéletében azonban jelenleg is ugyanolyan szerepet játszik intézményünk, mint előtte. Az ünnepségek, rendezvények ugyanúgy közös szervezéssel és lebonyolítással zajlanak, s bizony nemegyszer anyagi támogatással, és minden lehetséges módon is segíti működésünket az önkormányzat. Ilyen értelemben tehát minden maradt a régiben, a szomori identitásnak továbbra is kihagyhatatlan része az iskola.

Nemzetiségi önkormányzatunk

Szomor sváb település, a brutális mértékű kitelepítés ellenére megőrizte nemzetiségi gyökereit, igyekszik a különböző lehetőségekkel élve őrizni hagyományait. E munkának fő mozgatója a nemzetiségi önkormányzat. Természetes volt iskolánkkal a szoros kapcsolat, amit kezdetektől kölcsönösség jellemzett. A község legnagyobb ünnepén, a nemzetiségi napon kihagyhatatlan közreműködők, szervezők és lebonyolítók a tanárok és a diákok, ahogy más, a sváb hagyományokkal kapcsolatos ünnepségeken, rendezvényeken is. A nemzetiségi önkormányzat pedig főként anyagilag, de egyéb szakmai támogatással is segíti hagyományőrző rendezvényeinket, illetve a nemzetiségi német nyelv oktatását. Nagy múltra tekint tehát vissza e kapcsolat, melyre lehet építeni jövőbeni terveinknél.

Szomor község lakói, családjai

A szomori emberek viszonyát a település iskolájához bevezetőmben már részleteztem. Természetesen jelenleg azon szülőkkel vagyunk szoros kapcsolatban, akiknek a gyermeke hozzánk jár. Harminc évünk alatt azonban a lakosság legnagyobb részével, a 70-es korosztályig, valamilyen módon találkozhattunk, nem beszélve arról, hogy jelenlegi szülőink nagy része iskolánknak tanulója is volt. Ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy a tantestület zöme 30 éve itt tanít, gyakorlatilag az iskolát és vonzáskörzetét egyetlen nagy családként is felfoghatjuk, ahol mindenki mindenkivel kapcsolatban van, s életünk oda-vissza kölcsönhatásban zajlik. Részévé váltunk a szomoriak életének, akik szorgalmas, munkaszerető, szerény, alázatos, becsületes, tisztességes, békés emberek. Egyértelmű volt számunkra, hogy kapcsolatunk elején ugyanezekre az értékekre, normákra neveltük tanulóinkat. Az általunk nevelt generációkon pedig már talán otthagytuk mi is nevelésünk nyomait. A szerepünk annyi volt, hogy a családokban érvényes normákat iskolánkban megerősítsük. Véleményem szerint ezek a normák még mindig érvényesek településünkön. A betelepült fiatal családok például ideköltözésük egyik legfontosabb okaként említik meg ezeket az értékeket. Napjaink zűrzavarában igazi kincse ez iskolánknak, amit minden módon igyekezni kell megőrizni.

Tanulóink szülei

Meggyőződésem, hogy sikeres iskolát a szülők támogatása nélkül nem lehet működtetni. Ehhez nyílt, őszinte, az eltérő véleményeket is tiszteletben tartó emberi kapcsolatra van szükség, s természetesen arra az alapállásra, hogy iskola és szülő egymás segítői és nem vetélytársai a gyermekek nevelésében. Kis falunkban mindig ilyen volt a viszonyunk a szülőkkel, ahogy fogalmaztam, egy nagy családként éltünk. Közös munkánkra a jövőben még az eddigieknél is nagyobb szükség lesz. Örvendetes, hogy egy erős, élő kapcsolatra lehet építeni. Iskolánknak abban van felelőssége és feladata, hogy ezt az együttműködést ösztönözze, segítse, koordinálja, fejlessze.

Kézdi-Vásárhelyi Imre alapítvány

Névadónk leszármazottai 1998-ban hozták létre alapítványukat, mely évről évre jelentős összegekkel támogatja tevékenységünket. A teljesség igénye nélkül, rövid felsorolásommal azt szeretném érzékeltetni, milyen sok szállal kötődik életünkhöz, mennyire nélkülözhetetlen részévé vált az alapítvány iskolánk működésének. A Kézdi-hét programjai, egyéb kulturális rendezvények, színházlátogatások, táborozások, diákok és tanárok Kézdi-díja, tanév végi jutalmazások, az oktatást és nevelést segítő sport és taneszköz beszerzések, iskolabútor vásárlások, továbbképzések, konferenciák, előadások, mind, mind az alapítvány támogatásával valósulhattak meg. A kuratórium elnökeként rálátásom van a működésére, megállapíthatom, hogy több millió forintos vagyona a szülők 1%os felajánlásának köszönhetően biztonságban van. A kuratórium tudatosan arra törekszik, hogy az évenként befolyt összeget használjuk fel csak, így biztosítva jelentős összeget egy esetleges nagyobb, vis major kiadáshoz. Az alapítvány döntéshozó testülete a hosszú évek alatt intézményvezetőnkkel harmonikus együttműködésben végezte munkáját, a sikeres jövőbeni együttműködésnek is ez lesz az alapfeltétele. További terveimet a vezetői programban fejtem ki.

AZ ISKOLA KÖRNYEZETE

Paradicsomi körülmények között élünk, amit illik kellőképpen értékelnünk, és ennek megfelelően élni benne, megőrizve természeti és épített értékeinket. Az iskolaudvarunkat biztosító kastélykert a hatalmas, árnyat adó fákkal, az évszakonként mindig más színeivel, a torzójában is utánozhatatlan hangulatú kastélyépület, a környezetbe alázatosan illeszkedő multifunkcionális sportcsarnokunk, valamint településünk tájképi környezete, a tiszta rendezett utcák és porták, nem csak irigylésre méltó életterek számunkra, de tökéletes feltételeket biztosítanak környezettudatosságra és a hagyományok, az értékek megőrzésére irányuló nevelési céljaink megvalósításához. 

CSAPATUNK

Tantestületünk magas átlagéletkorát egy fejezettel később – a közeljövőben esedékes nyugdíjba vonulásokra utalva – gyengeségeink között is megemlítem, ám itt egyértelműen erősségeinkhez, értékeinkhez sorolom azt a hatalmas szakmai tapasztalatot, mellyel zömük rendelkezik. Ritka adottság, hogy szinte egyetlen korosztály alkothasson egy tantestület, de még ritkább, hogy tagjai három évtizedig együtt maradjanak, az pedig egyenesen csodaszámba megy, hogy ez idő alatt megőrizzék a kollegiális, baráti viszonyt egymás között. A konfliktusok természetesen bennünket sem kerültek el, de mindig át tudtunk lépni vélt vagy valós sérelmeinken, mert a tolerancia, az egymás tisztelete és segítése, a szolidaritás, az összefogás a nehéz helyzetekben, soha nem múlt el tantestületünkben. Elérzékenyülés nélkül nem is tudok erről beszélni, mai világunkban kegyelemként fogom fel összetartozásunkat. Ez a közösségi erő, mint már annyiszor tapasztaltuk, a legkomolyabb akadályokon is sikerrel lendített át bennünket. Nem véletlen a bizonytalan jövő ellenére az optimizmusom. Nem tudom elképzelni, hogy ez a csapat valamitől megrettenjen, hogy elszaladjon a kihívások elől. Sokkal inkább abban hiszek, hogy – pozitív szemléletem segítségével – eddig szunnyadó, nem is sejtett energiákat tudok felébreszteni tapasztalt kollégáimban.

Ám a lelkesedés, a közösségi hevület mit sem érne szakmai kompetenciák nélkül. Igazi csapatként egészítjük ki egymást. Ki ebben, ki abban tud kiemelkedően teljesíteni, együtt egy igazán sokszínű testületet alkotva. A kreativitás és a kooperativitás sem idegen tőlünk, de ezeknél a kompetenciáknál talán még fontosabb, hogy mindenki – hozzám hasonlóan – mély érzelmekkel kötődik iskolánkhoz.  Kollégáim a változásokat érzékelve, továbbképzéseken szerzett új ismeretekkel, képességekkel igyekeztek megfelelni mindig is az új követelményeknek. Biztos vagyok benne, hogy zömük örömmel sajátít el új módszereket, eljárásokat, ha látja az értelmes célt, aminek eredményeként iskolánkban még magasabb színvonalú lehet az oktató-nevelő munka. Ha nem érzékelném ezt a megújulási képességet bennük, nem vállalkoznék az intézmény vezetésére, ebben egészen biztos vagyok. Úgy vélem, hogy közöttünk az átlagosnál sokkal erősebben érvényesül a közhely, miszerint egy intézményvezető olyan jó munkát tud végezni, amilyen munkát a pedagógusai végeznek. Nos, én hiszek ezekben a pedagógusokban, hiszek abban, hogy jó munkát tudunk végezni.

Munkánkat nagyszerű kollégák is segítik a mindennapokban. Iskolatitkárunk, gondnokunk, és takarítóink – bár nem tagjai a tantestületnek – iskolánk iránti elkötelezettségükkel, szakmai tudásukkal, tapasztalatukkal, és nem utolsósorban gyermekszerető személyiségükkel szinte pedagógusi minőségben tudnak közreműködni életünkben.

ISKOLAI KLÍMÁNK

A ma iskolájával szemben megfogalmazott követelmények között alapvetés lett a megfelelő intézményen belüli klíma. Manapság már az oktatáson kívüli munkahelyeken is egyre inkább előtérbe kerül a jó légkör, a pozitív, ösztönző hangulat, a kellemes személyi és tárgyi környezet, de az oktatási intézményekben értelemszerűen már jóval korábban felmerült ennek szükségessége. Manapság pedig alapvető követelmény, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában. Úgy gondolom, hogy mi ebben is megelőztük az általános trendeket, ugyanis mi már megalakulásunk óta, vagyis három évtizede erre törekszünk. A már említett iskolához kötődés kialakítása, a „Kézdis-ethosz” megteremtése és gondozása is ennek a szándéknak volt a része. A kezdetektől hangsúlyosan és tudatosan törekedtünk a jó iskolai légkör kialakítására. Sokat törődtünk annak megtartásával is, ezért vezettük be például a ViTT elnevezésű viselkedés támogató amerikai nevelés módszert. Ebbéli törekvéseinket a róla írt szakdolgozatomban így foglaltam össze: „Szeretetben éltünk, jó volt nekünk itt, s azt szerettük volna, hogy mindig így maradjon.”

Szívesen térnék ki részletesen is „klíma-szabályozó” tevékenységünk okaira, hatásaira, részterületeire, de talán elegendő egy felsorolás is:

  • A „school-identity” erősítése (a kézdis himnusz, iskolai ünnepélyek színvonala, iskolai hagyományok ápolása, a nyolcadikosok búcsúztatása, stb.)
  • Családias, szeretetteljes kapcsolatok
  • A deviancia gyakorlatilag ismeretlen fogalom
  • A zaklatásos erőszak sem létezik, de itt már korunk új tünetei csírájában feltűntek
  • ViTT, Szép, hogy jó leszek működtetése
  • Alsós és felsős tanulóink egymással való közvetlen viszonya „…mindenki majdnem mindenkit szeret…”
  • Az integrált oktatás harminc évre visszanyúló nagy hagyománya, és sikeressége
  • A hátrányos helyzetű gyerekek segítése, a gyermekvédelem közvetlen hatékonysága
  • A DÖK majd három évtizedes múltja
  • Kézdi díj (tanári, diák)

SZOLGÁLTATÁSAINK, SAJÁTOSSÁGAINK, ÉRTÉKMÉRŐINK

Annak ellenére, hogy kis iskola vagyunk, kis tantestülettel és így behatárolt a lehetőségekkel, véleményem szerint komoly referenciákkal tudunk megjelenni az iskolák közötti versenyben.

Továbbtanulási mutatónk hosszú évek óta 100%-os. Büszkék lehetünk erre annak ellenére is, hogy a gyermekszám csökkenése miatt egyfajta vákuum mutatkozik jelenleg a középfokú oktatásban. Tanulóink zöme érettségit adó középiskolába jelentkezik, ahol nagy százalékban meg is állják a helyüket. Nagy büszkeségünk kitűnő tanulmányi eredményű diákjaink helytállása az ország legerősebb gimnáziumaiban is. Ez egyértelmű bizonyítéka iskolánk magas színvonalú továbbtanulásra felkészítő tevékenységének.

Az országos kompetenciamérés fontos referencia természetesen számunkra is, de nem veszíthetjük szem elől azt a tényt sem, hogy a kis osztálylétszámok törvényszerűségei miatt az évfolyamok között komoly eltérések mutatkoznak, melyek elsősorban nem az oktató munka színvonalát minősítik. Ezzel együtt is, évről évre az országos kategóriaátlagok szintjén, vagy kevéssel fölötte teljesítenek diákjaink, s ugyanez mondható el az országos nyelvi felmérésekről is. Nem kérdés azonban, hogy hasznosak, jelzésértékűek ezek az adatok, melyeket minden tanévben célszerű kielemezni, majd a tanulságokat leszűrve meghatározni a szükséges lépéseket.

Hosszú évek óta biztosítunk lehetőséget tanulóinknak – tehetséggondozás keretében folytatott felkészítéssel – alapfokú német nyelvvizsga letételére,. Úgy gondolom, hogy az ilyen kis iskolák körében nem túlságosan elterjedt egy ilyen szolgáltatás, ezért feltétlenül büszkeségeink közé sorolom.

A Bodajki Művészeti Iskolával több évtizedes a kapcsolatunk. Annak ellenére, hogy a zenetanári ellátottság sokszor problémás, mégis folyamatosan tudnak működni. Az anyaiskola egyre rendezettebb helyzete pedig bizakodásra adhat okot a jövőre nézve is.

Szakköreink száma kis iskolai mivoltunkból eredően szintén erősen behatárolt, sem a tanárok, sem a diákok száma nem teszi lehetővé tíz-húsz szakkör működtetését. Ennek ellenére igyekszünk minél színesebb és teljesebb kínálatot nyújtani szakköri lehetőségekből is, és az egyéb szabadidős eseményeknek sincsenek híján diákjaink, köszönhetően kollégáim áldozatos, és sokszor ellenszolgáltatás nélkül végzett munkájának.

A tanév programjai között immár jó 20 éve kiemelkedő jelentőségű a Kézdi-hét elnevezésű programsorozatunk, mely színvonalas rendezvényeivel, nagy múltjával, a környék más településein is elterjedt hírével iskolánk egyik ékköve. Úgy vélem, hogy amennyiben ügyelünk a jövőben is magas színvonalának a megtartására, egyediségével továbbra is nagyban hozzá tud járulni vonzerőnkhöz.

Szünidei táboraink a kezdetektől nagy népszerűségnek örvendenek, melyeken általában diákjaink harmada jelentkezik. A nagy hagyományok itt is jellemzőek. Balatoni táborunkat tavaly nyáron rendeztük meg húszadik alkalommal, de a nyolcadikosok horvátországi osztálykirándulása is 15 éves múltra tekint vissza, s nem fiatalabb német nappali táborunk sem. A horvát osztálykirándulást szintén egy igazi egyedi különlegességnek gondolom, s bármi legyen is a sorsa a jövőben, az értékeink között kell számon tartani.

A SZÜLŐI ELÉGEDETTSÉG-VIZSGÁLAT KÉRDŐÍVEINEK EREDMÉNYEI

A tanfelügyeleti vizsgálat keretében elvégzett vizsgálat kérdőívét 70 szülő töltötte ki, aminek aránya, tekintve, hogy egy-egy családból több gyerek is jár iskolába, körülbelül 80%-os lehet.  Valószínűsíthető, hogy az elégedetlenebb szülők esetleg nem töltötték ki inkább a kérdőívet, viszont akik megtiszteltek bennünket a véleményükkel, az értékelés mellett azt is jelezték, hogy van véleményük az iskoláról. Ez pedig azt jelzi, hogy ismeretekkel is rendelkeznek róla, figyelemmel kísérik gyermekük iskolai életét. Ha fenntartásokkal kezelve is, de mindenképpen fontos információt jelent működésünkről e kérdőív, s leginkább arról, hogy a szülők miként értékelik munkánkat.

A 18 kérdés 90%-ára 4,5 körüli, vagy annál jóval magasabb átlagú pontot adtak a szülők, s csak egyetlen kérdésnél – a tanulók másokkal és egymással szembeni kulturált és udvarias viselkedésének megítélésében – lett 3,97 az átlag. E felmérés szerint tehát a szülők nagy része egyértelműen nagyon pozitívan ítéli meg az iskolát és az ott folyó oktató-nevelő munkát. Természetesen egyedi konfliktusok, egyéni sérelmek mindig napirendre kerülhetnek, de egy ilyen kérdőív valamiféle jelzését akkor is képes megmutatni az általános vélekedésnek. A magas átlagú eredmény pedig szépen mutatja, hogy jó úton járunk, s a későbbi még aktívabb és hatékonyabb együttműködést erős alapokra tervezhetjük. Szükség is van erre, mert a szülők új nemzedéke új mentalitással, szemlélettel, új igényekkel fordul az iskola felé, melyeket csak egy nagyon élő, egymás szempontjait ismerő, toleráló kapcsolatban vagyunk képesek megfelelően kezelni, illetve kielégíteni.

GYENGESÉGEK, VESZÉLYEK

Helyzetelemzésem akkor lehet teljes, ha erősségeink, lehetőségeink mellett górcső alá veszem gyengeségeinket, illetve a ránk leselkedő veszélyeket, egyfajta SWOT-analízist elvégezve így.

KÜLSŐ VESZÉLYEK

A külső környezet legnagyobb részét nem tudjuk befolyásolni, ám szükséges azok folyamatos figyelemmel kísérése és ismerete, hogy aztán képesek legyünk megfelelően alkalmazkodni hozzájuk, legjobb esetben pedig akár fel is használni saját céljainkra. A politikai, társadalmi, közoktatási környezet változásaira itt most nincs mód kitérni, ezért csak a közvetlen környezetünkre fókuszálok.

Szomor jelenlegi 1200 fős lélekszámával és lakosságának összetételével éppen a határán mozog annak, hogy biztosítani tudja egy iskola elegendő tanulószámát. Véleményem szerint egy település népesedéspolitikai céljait egy vonzó, sikeres, modern, megújulni képes, a szülői igényeknek megfelelni képes helyi intézmény nagyban képes támogatni, például amikor a fiatal családok helyben maradás, vagy az ideköltözés melletti döntésében a szempontokat sorra veszik. Nem tartom viszont túl egészségesnek, ha iskolánk működtetésekor a környékbeli gyerekek elhorgászására is kifejezetten koncentrálnunk kell. Nem mindegy, hogy önmagunkkért, vagy a környékbeli gyerekek megszerzésért törekszünk a kor követelményeihez alkalmazkodva fejlődni. A kettő természetesen nem zárja ki egymást, sőt, szoros a kapcsolat közöttük, de amikor önmagunk miatt akarunk fejlődni, sokkal kisebb a kompromisszumkényszer, mint amikor másokra kell figyelnünk. Fontosnak tartom tehát a folyamatos párbeszédet az iskola és az önkormányzat között a népesedéspolitikát illetően. Ettől persze mindenkinek megvan a feladata. Az önkormányzatnak vonzó települési körülményeket kell teremteni, míg az iskola a színvonalas munkájával lehet vonzó a helyi és környékbeli szülők előtt.

Szeretett kastélyépületünk sajnos elég rossz kondícióban van a folyamatos felújítások és karbantartások dacára is, és az is ténykérdés, hogy a mai korszerű oktatáshoz nem rendelkezünk elegendő helyiséggel. Ezek nagyon komoly hiányosságok. A szülők iskolaválasztási szempontjai között manapság már az oktatás infrastrukturális feltételeinek a színvonala is előkelő helyen szerepel. Félő, hogy ezekkel az adottságokkal sokaknak lassan nem jelent elegendő vonzerőt a családias hangulatunk és minden egyéb erényünk.

BELSŐ VESZÉLYEK

Kollégáimmal együtt sok harcot megvívtunk már sikeresen, de az idő múlásával szemben sajnos nem győzhetünk. Tíz éven belül jelenlegi tantestületünk kétharmada eléri a nyugdíjkorhatárt, ami azt jelenti, hogy a következő években folyamatosan rákényszerülünk távozó kollégáink pótlására. Ez a fajta fluktuáció természetes is, ám nem felejthetjük el, hogy egyre kevesebb a pedagógus, és szolgálati lakást sem tudunk biztosítani. Általános optimizmusom ebben a kérdésben cserbenhagy, véleményem szerint iskolánk előtt ez az egyik legnagyobb kihívás a közeljövőben. Az pedig már az álom kategóriájába tartozik, hogy a nemek arányán is tudjunk javítani.

Végül egy olyan veszélyre hívom fel a figyelmet, aminek sikeres elhárítása valóban csak rajtunk múlik. Izgalmassá vált pályánkon mindannyian szembesülnünk kellett a megújulás kényszerével.  Olyan ismeretekre, kompetenciákra van szükség, melyeket nem szerezhettünk meg előtte, olyan pedagógiai helyzetekbe kerülünk napról napra, amelyekre nem készítettek fel bennünket. A long-life-learning már nem a küszöbön, hanem a nappalinkban van, s ezzel bizony kezdenünk kell valamit. Mint említettem, véleményem szerint az oktatás jelenleg az egyik legforrongóbb ágazat, ahol a régi szemlélettel bukásra vagyunk ítélve. Tisztában vagyok vele, hogy hosszú évek nyugalma után szinte követhetetlenek a változások, de további sikereinknek elengedhetetlen záloga mindannyiunk szemléletváltása. Éppen ezért intézményvezetőként egyik legfontosabb feladatom lenne kollégáim folyamatos szakmai megújulásának ösztönzése, segítése, és legalább annyira erőfeszítéseik elismerése, értékelése is.

 

 

VEZETÉSELMÉLETI GONDOLATOK

Majd harminc éve dolgozom iskolánkban, ez idő alatt bőven végezhettem olyan tevékenységeket oktató-nevelő munkám mellett, melyek során fejlődhettek vezetői kompetenciáim, s kiderülhetett, hogy nem idegen tőlem az alkotó, tervező, szervező, lebonyolító, koordináló, irányító tevékenység, és a semmiből képes vagyok teremteni új dolgokat. Helyszűke miatta a teljesség igénye nélkül csupán felsorolom legfontosabb munkáimat, talán ez is mutat valamiféle képet rólam. Színjátszó kör vezetése, a Széltolók gyerekzenekar létrehozása és vezetése,  különböző sportszakkörök tartása, a Hegyi kupa kitalálása, megszervezése, bonyolítása, új, különleges sportágak meghonosítása és  beépítése tantervünkbe, teljesen önálló szervezésű és bonyolítású vándor-, vizi- és sítáborok, valamint többnapos országjáró kerékpártúrák vezetése, az Indián táborunk megszervezése és vezetése, a végzős osztályoknak olcsó tengerparti osztálykirándulás projektje Horvátországban, a gárdonyi táborunk működtetése, pályázatok írása, iskolai és falusi rendezvények, ünnepségek szervezése, lebonyolítása, diákönkormányzatunknak első segítő pedagógusa húsz éven át, Igazlátó nap megszervezése, diáknapjaink rendszerének és programjainak a kialakítása, a Kézdi- hét megálmodása, a programok szervezése, bonyolítása, kapcsolattartás névadónk leszármazottaival, iskola himnuszunk megszületésének kezdeményezője, szövegének írója, alapítványi tevékenység a Kézdi alapítvány kuratóriumának elnökeként, s végül, de nem utolsó sorban egy amerikai viselkedés támogató nevelési módszer meghonosítása iskolánkban.

E tevékenységek mindegyike igencsak megkívánta a vezetői kompetenciák meglétét, ám pályázatomban ezúttal intézményvezetői munkakör betöltésére aspirálok, olyan munkakörre, amiben pályám során eddig soha nem dolgoztam. Kényelmes helyzetben lennék, ha mögöttem tudhatnék egy-két vezetői ciklust, s akkor elvégzett munkám tökéletes referenciája lehetne az intézményvezetéssel kapcsolatos elveimnek. Ilyen jellegű tapasztalatok híján viszont az a lehetőségem marad, hogy alábbiakban megpróbáljam részletesen kifejteni elgondolásaimat a kollégáim, és a pályázatom sorsáról döntő fenntartónk szakemberei számára, mégpedig két céllal. Egyrészt arról, hogy rendelkezem a szükséges vezetéselméleti ismeretekkel, illetve hogy kiforrott, koherens képpel rendelkezem az intézményvezetői munkáról, másrészt arról, hogy ezek az ismeretek, a vezetés lényegéről vallott nézeteim adekvátak lehetnek egyaránt az iskolánk, tantestületünk és fenntartónk szempontjainak is.

Intézményünk alapító igazgatójára egy igazi karizmatikus vezetőként tekintek, de jelenlegi intézményvezetőnk húszévi irányító munkája, annak sikeressége is önmagáért beszél. Mindkettőjük egyedi, csak rájuk jellemző vezetési stílussal rendelkezett. Amikor saját vezetői elképzeléseimről beszélek, a sokévi közös munka alatt a tevékenységükről leszűrt tapasztalataimat természetes módon, önkéntelenül is beépítem saját gondolataimba, de ahogy ők is különbözőek voltak, úgy én is különböző leszek.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nem csak egyéniségünkből eredhet ez a különbség. A különböző korok különböző vezetői magatartást kívántak meg mindig is. Más vezetői erényekre van szükség egy iskola alapításakor, amikor rettenthetetlen kormányosként kell legyőzni az ismeretlen akadályokat, más kell nyugodtabb időkben az állandóság biztosításához, és megint más kell egy forrongó, ismeretlen jövőbe vezető időszakban.

Több tényező eredménye tehát a bennem kialakult kép a vezetői szerepről. A személyiségem, ezen belül is pedagógusi egyéniségem, a szomori mikrokörnyezet, iskolánk eddigi vezetői, kollégáim, a 30 év közös munka, a közoktatás mélyreható átalakulása, a makro környezet jelenkori változásai mind hozzájárultak elgondolásaim kikristályosodásához.

Kollégáim igazolhatják, egész életemben nyitott szemmel és lélekkel végeztem a munkám, érzékenyen figyelve a közeli és távoli történésekre egyaránt, igyekeztem a jelenségeket elemezni, azokból a tapasztalatokat leszűrni, majd reagálni. Úgy gondolom, hogy egyéniségemnek ezt a sajátosságát hasznosítani tudnám vezetői munkám során, a tervezéstől kezdve a szervezési, irányítási feladatokon át egészen a változásmenedzselésig.

Egy érdekes aspektusra azonban ki kell, hogy térjek a kollégáimhoz fűződő viszonyomat illetően. Három évtizeden át, nap, mint nap, vállat a vállhoz vetve dolgoztunk iskolánkért. (Nem véletlen a szóhasználat, mi nem az iskolánkban, hanem az iskolánkért dolgoztunk!) Tettük ezt eddig mellérendelt kapcsolatban, kollégaként, munkatársakként, barátként, egyenrangú emberekként. Úgy gondolom, hogy intézményvezetőként sem változik meg közöttünk ez az egyenrangúság, a közeli emberi viszony, ez a legtermészetesebb. Egy valami azonban változni fog, mert változnia kell. Kollégaként, barátként, régi harcostársként jól megismerhették munkatársaim erényeimet és hibáimat egyaránt. Azt, hogy milyen vezető lennék, csak sejthetjük, de nem tudhatjuk. Úgy gondolom, hogy az új szerepkörben, a felelősség megjelenésével eddig még nem ismert oldalamat mutathatom meg. Ezt az oldalamat nem titkoltam eddig, nem is személyiségfejlesztés eredményeként szereztem, egyszerűen mivel nem dolgoztam vezetőként, nem is kerülhetett felszínre.

A szándék igen erős bennem. Nem a vezetője szeretnék lenni kollégáimnak, hanem vezetője! Ha egyéni ambícióm lenne csak, azzal sem lenne baj, ám én azért szeretnék jó vezetője lenni iskolánknak, mert tartozom ezzel, egyfajta kötelességnek érzem kollégáim és a szomori családok felé, s nem utolsósorban, eddigi intézményvezetőim életműve is kötelez.

AZ ÁLTALAM PREFERÁLT VEZETŐI STÍLUS

A három “klasszikusnak” nevezhető vezetői stílust illetően megállapíthatjuk, hogy teljes tisztaságában, eredetiségében nagyon nehéz lenne ilyen stílusokat találni, csak elméleti kategóriaként ilyen egyértelműek. Még egy vezetőnél is keverednek, csupán valamelyik domináns szerepéről beszélhetünk, és erre alapozottan tarthatjuk autokratikusnak, liberálisnak, vagy éppen demokratikusnak az adott vezető stílusát.

Úgy gondolom, az előző oldalakon alaposan megindokoltam már, miért érzem magamhoz legközelebbinek a demokratikus stílust, ezért itt most csak arra térek ki, hogy miként gondolom megvalósulni a gyakorlatban. Munkatársaim felkészültsége, elkötelezettsége, a több évtizednyi sikeres közös munka szinte kötelez, hogy támaszkodjak kezdeményezőkészségükre, tapasztalataikra, véleményükre, javaslataikra. A közös célok kialakításakor, a velük kapcsolatos döntéseknél messzemenően támaszkodni kívánok a munkatársi közösségre, de egyéb vezetői döntéseknél is az általuk felvázolt alternatívákat mérlegelhetem, majd azokra alapozva hozhatom meg a leghelyesebb döntést.  (Természetesen a közösségnek az előkészítésben való részvételét követően a döntés már a vezető személyes felelőssége és a feladat végrehajtásának megkövetelése is az ő kötelezettsége).

Hiszek abban is, hogy a különböző célok, ötletek, tervek világos körvonalazásával képes lehetek aktivizálni kollégáimat, de ugyanezt szolgálja, ha azt tapasztalják, hogy elismerem képességeiket, sikereiket, számítok közreműködésükre, ötleteiket felkarolom, támogatom, segítem azok megvalósítását. Tisztában vagyok vele, hogy a különböző részterületeken munkatársaim milyen jó szakemberek, akiknek tehetségét nekem kibontakoztatnom kell. Pedagógus munkám során megbizonyosodhattam a gyerekeknél is arról, hogy a bizalom és az elismerés csodákat tud művelni.

Szükségesnek tartom ugyanakkor azt is megemlíteni, hogy egy érvényesülő vezetői stílust alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik a vezető személyisége – személyiségtípusa, felkészültsége, képességeinek szintje, azaz a kompetencia -, a másik pedig a vezetésével működő munkahelyi közösség – a munkatársak felkészültsége, az emberi-, közösségi viszonyok, egy-egy csoportban kialakult szokások – állapota. Az optimálisnak tekinthető vezetői stílus alkalmazása, funkcionálása tehát két tényező függvénye, általában egy bizonyos idő és “tájékozódó” folyamat szükséges mind a vezető, mind a munkatársak részéről eléréséhez.

ALFA ÉS OMEGA: A SZERVEZETI CÉLOK KÖZÖS MEGHATÁROZÁSA

A világosan körvonalazott, egyértelműen megfogalmazott, közös döntés után elfogadott szervezeti célok nélkülözhetetlenségét és fontosságát nem tudom eléggé hangsúlyozni. Különösen fontos napjainkban, amikor a forrongó világ, benne a szintén helyét kereső közoktatási környezettel, gyakorlatilag kötelezővé teszi az iskolák számára a változásmenedzsment alkalmazását, aminek során az első és legfontosabb lépés az – új kihívások elemzésére épülő és a legsikeresebb megoldásokat meghatározó – célok kitűzése. Egyszerűbben fogalmazva, tudnunk kell, mit, miért, hogyan teszünk. Ennek a  tudatos szervezeti működésnek a kezdő lépése a közös célmeghatározás.

SZEREPEK A SZERVEZET DÖNTÉSHOZÓ MŰKÖDÉSÉBEN

Ahogyan különböző szervezeti kultúrák léteznek, úgy lehetséges a döntéshozásnak is számtalan mechanizmusa. Egyes intézményekben a célokat az igazgató találja ki, másutt a vezető bevonja az idősebb, tapasztaltabb nevelőket, esetleg bizonyos területeken szakértő munkatársait, a variációkat sorolhatnám még hosszan. Jómagam azokkal tudok egyetérteni, akik szerint a szervezetben folyó stratégiai célkitűzés valójában egy olyan korporatív cselekvés, amelyet formális és informális csoportok visznek végbe. Eme álláspont azonban korántsem jelent felelősség áthárítást, hiszen az egyszemélyi felelős akkor is az igazgató. Sokkal inkább a kollektív munkában rejlő erő kiaknázására épít.

A PEDAGÓGUSOK EGYÉNI CÉLJAI ÉS A SZERVEZETI CÉLOK KÖZÖTTI KAPCSOLAT

A vezetéselméletben transformational leadership-ként ismert – a változások menedzselésére alkalmas – vezetési mód megköveteli a vezetőtől, hogy kialakítsa és megvitassa saját – az iskolára vonatkozó – elképzeléseit a többiekkel, egyénekkel és csoportokkal, és képessé tegye őket arra, hogy a saját felelősségi területükön döntést hozhassanak. A tapasztalatok szerint az ilyen vezetőknek olyan mértékig sikerül a követőik elköteleződését elérni, hogy a magas szintű teljesítmény gyakorlatilag erkölcsi paranccsá válik. Az elmélet természetszerűleg egy optimális helyzetet határoz meg, ám én olyan erősnek érzem ezt a kollégáimban munkálkodó „erkölcsi parancsot”, valamint azt, hogy egyéni céljaik egybeforrnak a szervezeti célokkal, hogy azokra bátran merek építkezni. (Nem az iskolában, hanem az iskoláért dolgozunk)

A VEZETŐ: PEDAGÓGUS, VAGY IRÁNYÍTÓ?

Miután egész pályámon pedagógusként dolgoztam, ez az izgalmas kérdés megválaszolást kíván. Sok intézményben előforduló helyzet, hogy egy tapasztalt, idősebb pedagógusra „testálódik” a vezetői feladat, a vezetővé avanzsálást a nagy szakmai tapasztalatra alapozva. Ám ez nem vezetői, „csupán” pedagógusi tapasztalat, melynek a vezetői kompetenciákhoz kevés köze van. Fel sem merül tehát bennem, hogy egy intézményvezetői szerepkörben magamra, mint vezető pedagógusra tekintsek. Ennek a „pedagógus, mint irányító”- modellnek a gordiuszi csomóját feloldhatónak gondolom.

Mint adminisztratív vezető, felelős vagyok az intézmény sikeres menedzseléséért a külső testületek felé. Vezető (pedagógus) szakemberként pedig a tantestület szakmai irányításáért felelek. Mint szakember, és mint adminisztratív vezető, két módon valósítom meg tehát közvetítő szerepem. Egyrészt ellátom a szakemberekből álló tantestület ellenőrzésének feladatát, másrészt, mint szervezeti vezető, a pedagógusok számára elfogadható megoldásokat biztosítok a külső kihívásokra.

A PEDAGÓGUSOK DÖNTÉSI SZEREPE

Kollégáim bevonását a döntési folyamatokba, úgy gondolom, hogy alaposan körülírtam, s nem kell tovább bizonygatnom, mennyire számítok rájuk. Ám mielőtt bárki megrettenne egyfajta „mindenkinek vezetői feladatokat!” program kihirdetésétől, szeretném leszögezni, hogy senkire nem gondolom átruházni intézményvezetői feladataimat és természetesen a felelősséget sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a tanárok elsősorban tanárok, és csak akkor menedzserek, ha muszáj. Valójában csak az igazgatónak van érdemleges lehetősége arra, hogy menedzseri tevékenységgel foglalkozzon, a tantestület többi részének igen nagyok a tanítási terhei, s így ők eleve kénytelenek menedzseri tevékenységüket a korlátozott “szabad” idejükbe belepréselni, és esténként vagy a hétvégeken elvégezni azokat. Bőven elég teher ez, ezért szeretném ezt mindig figyelembe venni, amikor az intézmény menedzsmentjének feladataiba bevonom őket.

RUGALMASSÁG, DINAMIKUSSÁG, KONCENTRÁLTSÁG

Összefoglalva gondolataimat, egyértelműen a menedzser szemléletű vezetési gyakorlat mellett teszem le a voksom. Véleményem szerint egy olyan világban, amelyik gyorsan és kiszámíthatatlan módon változik, az oktatási intézmények vezetője nem lehet hatékony, ha úgy működik, mint egy szabályozó készülék, amelynek pusztán az a dolga, hogy fenntartsa a szervezet épségét, illetve ellenőrizze a vezetői kört, miközben a tanárok úgy végzik a feladataikat, hogy egymással, illetve a vezetőkkel minimális szinten lépnek interakcióba. Egy ennél kreatívabb és dinamikusabb modellre van szükség, amely az együttműködésre épül, amelyben mindenki részt vesz a célok meghatározásában és megerősítésében, amely sarkall a változtatásra, motiválja mind a tanárt, mind a diákot és az iskola külső képviselőit is. A környezeti hatások egyre csak erősödnek, az ezekre történő minél sikeresebb reagálás érdekében az iskola szervezetének koncentráltan kell fókuszálni a változásokra, és valódi tanuló szervezetté válva egyre ügyesebbnek és rugalmasabbnak kell lennie.

 

 

HELYZETELEMZÉSEN ÉS CÉLKITŰZÉSEN ALAPULÓ VEZETŐI PROGRAM

Egy jó iskola vezetésére vállalkozom most, melynek nem csak helyben, de a környéken is jó a híre. Alapítónk munkáját jelenlegi intézményvezetőnk húsz éven át folytatta példaadó odaadással és elkötelezettséggel. Intézményünk jelenlegi pozitív megítélésében elvitathatatlan a szerepe, vezetői munkájának eredményeként tudta tantestületünk is kihozni magából a legjobbat. Egy komoly csapatmunkának állt rendíthetetlenül az élén két évtizedig, melyről csak a legmélyebb elismerés hangján lehet szólni. Megtiszteltetésnek érzem, ha folytathatom jelentős életművét, kollégáimmal, együtt, közösen.

Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy az alábbi vezetői program csak alapját, kiindulópontját jelenti azoknak a céloknak, melyeket közösen alakítunk ki, s bármilyen mértékű is az elkötelezettségem, csak munkatársaim értő és segítő támogatásával és együttműködésével valósíthatjuk meg a közösen kitűzött célokat.

Vezetői programom csak alap lehet abban az értelemben is, hogy a jövőbeni munkánk során nem egy mérföldkövekkel szegélyezett, kiépített úton haladunk, hanem egy ismeretlen, új csapáson, mely lépéseink nyomán kerül fel a térképre. Minden egyes megtett lépés után a megtervezett feladataink preferencia sorrendje új megközelítésű újragondolást igényel majd. A valós életben majdan megvalósuló vezetői program ekként nem papíron, hanem sok-sok egyeztetés eredményeként megvalósuló együttes munka során formálódik és realizálódik.

Pályázatom elfogadása esetén a tanévkezdés előtt ezért szeretnék minden kollégámmal őszinte hangulatban, személyesen elbeszélgetni, megkérve őket, hogy meséljenek legfrissebb ötleteikről, dédelgetett álmaikról, az új ötéves ciklussal kapcsolatos elvárásaikról, céljaikról, esetleges gondjaikról, aggodalmaikról, kérdéseikről, javaslataikról, feladatvállalásaikról, ambícióikról. Úgy gondolom, hogy ezek az őszinte gondolatcserék is segíthetik a tantestületi közös munkát, melyek során célokat határozunk meg.

CÉLMEGHATÁROZÁS

Pedagógiai programunk egyértelműen fogalmaz céljainkat illetően. E dokumentumot közösen alkottuk meg, közösen elfogadott értékek mentén. Az ott megfogalmazott célok kiállták az idő próbáját, aktualitásukat, érvényességüket nem veszítették el, úgy gondolom, hogy iskolánk jövőbeni életében is iránymutatóul szolgálhatnak. Jómagam csupán ennyivel egészíteném ki céljainkat:

Intézményünk gyermekközpontú, családias, szeretetteli pozitív légkörét, nagy múltú hagyományainkat, tanulóink erős kötődését, törvényes működését, segítő, támogató, befogadó, szolidáris attitűdjét, községünkkel harmonikus együttműködését mind-mind megtartandó értékeknek tartom. Az új kor, új kihívásai azonban azt is megkövetelik tőlünk, hogy valódi tanuló szervezetté váljunk, amely innovatív, modern szervezeti kultúrája révén képes a folyamatos fejlődésre, a változások érzékelésére, és az azokra történő rugalmas reagálásra is.

Legyen ez az origója jövendőbeli közös munkánknak!

 

VEZETŐI PROGRAM

PEDAGÓGIAI FELADATOK, OKTATÓ-NEVELŐ MUNKÁNK

Rövidtávon megoldandó feladatok

Munkára nevelés

Korunkban a kényelmes életmód és egyéb összetevők miatt egyre több családban mintha háttérbe szorulna e nevelési terület. Felerősödött ebben a tekintetben az iskola szerepe, ahol a tanulási folyamat részeként, de azon kívül is számtalan lehetőség adódik, hogy a tanulóknak munkához való hozzáállásán javítsunk. Manapság a legtöbb tanuló egyetlen munkájának a tanulást gondolja. Romlást tapasztalhatunk a hetesi, ügyeletesi teendők ellátásában is. A tanulást nem érzik munkának, a rajta kívüli tevékenységekről pedig nem szereznek tapasztalatokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, visszafordítsuk, mert a munka becsületét vissza kell adni. Rajtunk múlik, meg kell találni a módját annak, hogy találkozhassanak munkafeladatokkal, ahol megérezhetik az elvégzett munka örömét, az erőfeszítések értelmét, s azt is, hogy a munka nem mindig öröm, hanem kötelesség. Ilyen eszköz lehet például egy „Kastély-program”, aminek keretében a gyerekek osztályonként felelősek lennének kastélyunk, udvarunk, sportcsarnokunk egy-egy részéért, állagának megóvásáért, gondozásáért, szüleikkel együtt dolgozva, az önkormányzat bevonásával. Járulékos nevelési haszonként kialakulhat a tulajdonosi szemlélet, valamint az értékek megóvásáról is több fogalmat szerezhetnek.

 

Környezeti nevelés

Községünk épített és természeti környezetének az átlagosnál jobb állapota iskolánkban eddig nem tette szükségessé a környezeti nevelésre való hangsúlyosabb fókuszálást. A tantervi követelmények teljesítésén, illetve az országos „zöld” napok megtartásán túl kevés olyan projektünk volt, ami ezen túl is ráirányította volna a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Véleményem szerint azonban egy mai modern oktatási intézménynek teljes mértékben „zölddé” kell válni, ahogy ezt már sok-sok szálloda és üzem is teszi. Jó keretet biztosíthatna ehhez az ökoiskola programba való belépésünk. Rövidtávon ennek első lépése  lehetne öko-osztályok indítása.

Egészséges életre nevelés

Felvilágosító programjainkkal, sportrendezvényeinkkel sokat tettünk e nevelési célunk megvalósításáért, de mindig lehet tovább fejlődni. Ideális feltételek kezdenek kialakulni azzal, hogy a fiatal szülői generáció igen aktív sportéletet él, és öntevékenyen nagyszerű rendezvényeket is szervez. Nekünk annyi a dolgunk tehát, hogy csatlakozzunk hozzájuk, kapcsolódjunk be iskolásainkkal a programjaikba, vegyünk részt mi is a szervező munkákban, röviden minél szorosabban működjünk velük együtt. A közös munka során pedig kialakulhat egy „komplex szomori egészség-program”.

ViTT – „Szép hogy jó leszek”

Legkedvesebb gyermekemként tekintek viselkedés támogató nevelési módszerünkre. Bevezetésekor a tantestület megmutatta, hogy nyitott és fogékony az új dolgokra és kész a szemléletét is megváltoztatni. Ez utóbbi, tudom, hogy nem mindenkinél valósult meg teljes mértékben, de igazából ez volt az első olyan innovációnk, ami egész szervezeti kultúránkat áthatotta. A változás tehát nem kismértékű volt. A módszer korszerűségéről és hatékonyságáról továbbra is mélyen meg vagyok győződve. Folyamatos korrekciókkal képesek vagyunk a hibákon, gondokon is javítani, és semmi nem akadályoz bennünket abban, hogy még jobban a saját adottságainkra alakítsuk. A ViTT-es iskolák országos egyesületének, szövetségének a megalakításával fórumot tudnánk teremteni a tapasztalatok megosztásának, ötletbörzéknek, közös találkozásoknak, szakmai konferenciáknak. E munkában, mint iskolánk intézményvezetője, nagy lelkesedéssel vállalnék szerepet kezdeményezőként, koordinálóként.

 

 

Alkalmazkodás a digitális világ hatásaihoz

Világszerte zavartan áll minden oktatási rendszer a digitális eszközök térnyerése előtt. Nem kérdés, hogy az oktatásban helye van ezeknek az eszközöknek, soha nem látott lehetőséget biztosítanak a tanárok számára. A tananyagok, a módszerek és a pedagógusok zöme is szépen lassan felveszi ezt a fejlődési tempót, pár éven belül a mindennapjaink természetes része lesz, ebben nem kételkedem. A nagy problémát nem ez, hanem a digitális eszközök függőségig való betüremkedése jelenti a gyerekek életébe. Egészen friss jelenség, hogy több országban is drasztikusan korlátozzák a telefonok használatát, miután számos kutatás bebizonyította negatív hatását. Valószínűleg hazánk oktatásirányítása is reagálni fog ezekre a fejleményekre, de addig iskolánknak is meg kell alkotnia egy saját „Digitális-kódexet”, melyben lefektetjük az ezzel kapcsolatos normáinkat, szabályainkat. Semmiképpen sem gondolom kőbe vésett törvénynek, a változásokkal együtt igenis módosíthatunk később is rajta. Azt viszont nagyon szükségesnek tartom, hogy megalkossuk, és aztán a szabályai szerint működjünk.

Az iskola nemzetiségi német nyelvoktató és hagyományőrző tevékenységének erőteljesebb megjelenítése a pedagógiai programban valamint a helyi tantervben és egyéb dokumentumokban

Idei tanfelügyeleti értékelésünkben a minősítő szakemberek az egyik fejlesztendő területként a fentieket állapították meg, s ez összecseng az én véleményemmel is. Az eddigi hagyományőrző munka, a versenyeken, rendezvényeken való részvétel egy folyamatos, magas szintet képviselt mindig, ám ezt a munkát plasztikusabban meg kell jelentetnünk iskolai dokumentumainkban, éves munkatervünkben. A programokat, eseményeket, az eredményeket is hangsúlyosabban lehetne megjelentetni. A belső és külső fórumokon az eddiginél intenzívebben lenne szükséges tájékoztatni a tanulóinkat, szüleiket, illetve a szomori lakosokat. A nemzetiségi önkormányzattal mindig is harmonikus volt a kapcsolat, úgy gondolom azonban, hogy az eddiginél is szorosabb együttműködés minkét fél érdekeit jól tudná szolgálni. E témakört érinti a külső kapcsolataink fejezetben alább részletesebben kifejtett cserediák és partneriskola programunk is, amit egyértelműen német nyelvterületre kellene fókuszálni.

Továbbtanulásra felkészítő tevékenység

Az élethosszig tanulás, a változásokhoz alkalmazkodni tudás és egyéb kompetenciák megjelenésével pályaválasztásra felkészítő munkánkat is érdemes újragondolni. Pályaválasztási felelőseink, intézményvezetőnk és a felsős osztályfőnökök alapos, több éven át tartó felkészítési munkája ellenére is minden évben adódnak problémáink a főként a szülők részéről erőltetett nem adekvát iskolaválasztásokkal. A tanulók között is mindig akad, aki – véleményük megváltoztatására irányuló igyekezetünk ellenére – nem a képességeinek, érdeklődésének megfelelő középiskolát jelöli meg. Törekednünk kell csökkenteni ezek számát is, de ennél még fontosabbnak tartom, hogy főként az osztályfőnöki órákon már az új kihívásokhoz alkalmazkodó szemléletre hívjuk fel diákjaink figyelmét, mert ezen a területen is hatalmas változások történnek napjainkban.

Egyéni fejlődéshez alkalmazkodó oktatás alsó tagozaton, az induláskori lemaradások kezelése (felismerés, kompenzáció, felzárkóztatás)

Régi pedagógiai stratégia ez már iskolánkban, amit szeretném, ha az eddigi tapasztalatokra és megszerzett pedagógusi kompetenciákra építve még inkább kiteljesítenénk, általánossá fejlesztenénk. Meggyőződésem, hogy a várható jövőbeni országos oktatási irányelvekben is egyre inkább ebbe az irányba tolódnak el a hangsúlyok. Hatalmas önfejlesztő munkát kíván ez a pedagógusoktól, hisz nem ilyen szemléletű didaktikai képzést kaptak. Kollégáim bámulatos rugalmassággal és lelkesedéssel igyekeznek pótolni ezeket a hiányosságokat, szerencsére egyre több szakanyaghoz hozzá lehet férni, de emellett szükséges az ilyen irányú továbbképzéseken való részvétel, illetve más iskolák sikeres tapasztalatainak személyes megismerése is. Ebbéli tevékenységükben is teljes mértékben számíthatnak támogatásomra és segítségemre munkatársaim.

Zeneiskolával való további együttműködés

Szükségességét soha nem vontuk kétségbe, s ezután is mindent meg kell tenni azért, hogy valamilyen módon művészeti oktatásban részesülhessenek tanulóink. A több évtizedes együttműködés hullámzó lüktetésű volt mindig is, soha nem nélkülözve a nehézségeket, de az mindenképpen pozitívum, hogy kapcsolatunk élő tudott maradni. Szeretném azonban megszondáztatni a szülőket arról, hogy milyen művészeti oktatást igényelnek gyermekeiknek, mert jelenleg ezt nem ismerjük. Kínáltuk a Bodajki Művészeti iskolát, ezt választhatták, de szükséges lenne ismerni a szülők ez irányú pontosabb igényeit. Természetesen amennyiben kiderül, hogy elégedettek, akkor az állandóság jegyében örömmel marad a kapcsolat, amennyiben viszont intenzívebb, vagy más jellegű művészetoktatásra van igény, akkor egyeztetni kell jelenlegi partnerünkkel, esetlegesen más környékbeli zeneiskolákkal.

Középtávon megoldandó feladatok

Ökoiskola, madárbarát iskola

A rövidtávú nevelési feladatok között említettem kezdeti lépésként az úgynevezett öko-osztályok indítását egy egész iskolánkat átfogó öko-iskolai program részeként. Tisztában vagyok vele, hogy kollégáim előtt egy ilyen schoolwide szerű program hatalmas feladatnak látszik, ám több dologgal is bíztatni tudom őket. Egyrészt ezekben a programokban a hozzánk hasonló kis iskolák is sikerrel vesznek részt, sok-sok haszonnal, ráadásul az ő tapasztalataik nekünk már felhasználhatóak, segítséget jelenthetnek, másrészt az egyre fontosabb környezettudatosságra neveléssel kapcsolatos céljainkat egy mások által már kidolgozott, megtervezett keretrendszerben sokkal hatékonyabban valósíthatjuk meg, nem beszélve arról, milyen méretes módszertani segédanyaggal tudnak segíteni bennünket az ilyen programok. Az öko-iskolai programba pedig jól illeszkedhet a madárbarát-iskola program, ami mellett az előzőeken túl még két érvet fel tudok sorakoztatni. Ha a madárkalitkákra, az etetésekre, a kastélykerti madárfigyelésekre gondolunk, megállapíthatjuk, hogy félig-meddig már eddig is madár-barát iskola voltunk, csak eddig nem keretek között voltunk azok. A másik érvem igen egyszerű, nagy kár lenne nem kihasználnunk adottságainkat, hisz kevés iskola mondhatja el magáról, hogy osztálytermeinek ablakából is egy gazdag madárvilágot szemlélhet nap, mint nap…

Erdei iskola

Egy rendszerbe illesztett erdei iskola szépen tud idomulni öko-iskolai programunkba is, és egyfajta pótlása lehetne a sajnos véget ért gárdonyi táborozásoknak. Ezt az erdei tábort azonban úgy gondolnám igazán hasznosnak, ha erősen a nomaditás felé mozdulnánk, ami a gyerekek által bizonyára nagyon kedvelt lenne. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy így minimalizálni tudnánk a költségeket.

Hegyi kupa

Az utazási költségek növekedése miatt abbamaradt versenysorozat nagyon népszerű volt minden résztvevő iskolában. Látok azonban olyan opciót, amivel újra lehetne indítani ezt a sorozatot, egy redukált, racionalizált formában. Nagyon nagy az igény a gyerekekben, hogy hasonló adottságú iskolák tanulóival versenghessenek, fair keretek között.

Pályaválasztási nap a helyi szülők, vállalkozók részvételével, ismerkedés a munkaerőpiac igényeivel, új munkaköreivel

A rövidtávú feladatok között már ejtettem szót a pályaválasztási tevékenység frissítéséről. Középtávon ennek egyik fontos eleme lehetne egy olyan pályaválasztási-nap rendezése évenként, ahol helyben tartanának előadásokat felsőseinknek és szüleiknek különböző pedagógiai és gazdasági szakemberek. E napon a helyi vállalkozók is bemutathatnák tevékenységüket, esetleg diákjaink a nap másik részében egy az érdeklődési területükön működő munkahelyet látogathatnának meg.

A kompetenciafejlesztés új lehetőségei: Sakk, társasjáték, gamifikáció, robotika stb.

A felsorolt tevékenységek közös ismérve, hogy irányító-szervező pedagógusának a szakértelmen kívül hatalmas lelkesedéssel is kell rendelkeznie. Tisztában vagyok vele, hogy ezek az új oktatási-nevelési lehetőségek igencsak személyi függők. Jelenleg talán a társasjátéknak van képviselője tantestületünkben. Ennek dacára is minden lehetőséget fel kell keresnünk, meg kell ragadnunk, hogy ezekkel a modern oktatási formákkal erősíteni tudjuk iskolai tevékenységeink körét. Hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen, és iskolánk vonzerejéhez is nagyban hozzá tudnának járulni.

Tehetségpont iskola

Számtalan tehetséges tanulónknak nyújtottunk már megfelelő muníciót későbbi sikeres pályafutásához, a Tehetségpont iskolaként működés végre kereteket, elérendő célokat, visszajelzést tudna biztosítani tehetséggondozó munkánkhoz, s nem elhanyagolhatóan pályázási lehetőségein keresztül anyagi forrásokat is szerezhetünk.

Hosszútávon megoldandó feladatok

Az egyénre szabott fejlesztés felé elmozdulás az oktatás során

Nyílt titok, hogy a NAT jelenleg zajló módosítása nem csak a tananyag szerkezetét modernizálja, illetve mennyiségét csökkenti, hanem az előzetes információk szerint egyre nagyobb teret enged a tanulók egyéni, a képességeik fejlődését jobban követő oktatásra is, követve ezzel a jelenleg sikeresnek tartott országok pedagógiai gyakorlatát. Bár éppen napjainkban veszi át Anglia a sanghaji matematika oktatás frontális módszerét, ami azért minimum elgondolkodtató, én mégis úgy gondolom, hogy a jelenlegi trend szerint hazánkban a közeljövőben a finn út felé fogunk elmozdulni. Célszerű ezért tanévről tanévre folyamatosan efelé eltolni a hangsúlyokat oktatási gyakorlatunkban. Kollégáim munkáját ebben vezetőként továbbképzések, módszertani oldalak, szakemberek, sikeres iskolák felkutatásával, illetve bemutatásával tudom segíteni.

Továbbtanulási mutatók megőrzése

Bár a demográfiai mutatók szerint egy cikluson át még az lesz jellemző, hogy bőséges középiskolai hely áll a továbbtanuló diákok előtt, az egyes középiskolák felvételi rendszere a központ felvételi rendszer mellett valószínűsíthetően tovább diverzifikálódik. A felvételi követelmények folyamatos változására számíthatunk, nem ülhetünk tehát a babérjainkon. Figyelni, elemezni kell a változásokat, tendenciákat. A felvételi vizsgákra való felkészítő tevékenységünket pedig úgy kell módosítani, hogy diákjaink képesek legyenek megfelelni az új követelményeknek is.

Az országos kompetenciamérések, nyelvi felmérések, illetve a tanulók fizikai állapotának és fittségi állapotának vizsgálatánál elért szintek megtartása, javítása

Az utóbbi években kialakulni látszanak az országos mérések végleges jellegzetességei, a kompetencia mérések követelményei, s bár bizonyára kis módosítások, hangsúlyeltolódások továbbra is lesznek, mostanra elmondhatjuk, hogy tisztában vagyunk a követelményekkel. Szerencsés lenne, ha a kompetencia mérések és a központi felvételi feladatok követelményei közelítenének egymáshoz, az nagyban segítené ez irányú oktatási tevékenységünket. Legjobb tanulónk idei felvételi eredménye azt mindenképpen jelzi, hogy szaktanáraink képesek megfelelni a sokszor képlékeny követelményeknek is.

A tanulmányi eredmények megőrzése

Magas tanulmányi átlagunk kollégáim munkáját is minősíti, ugyanakkor képet ad a családoknak az iskolához állásáról. Harminc éve jellemzőnk ez, ami szintén egy komoly fegyvertény. A  hagyományokra tekintettel is kötelező célunk kell hogy legyen az eredmények megőrzése. Ám ne feledjünk, a közeljövőben változik a NAT, az oktatás gyökeres átalakulásokon megy keresztül, mely azt minimum magával vonzza, hogy az új környezetben az új követelményeket a régi módon már nem tudjuk teljesíteni. Biztos vagyok benne, hogy kollégáim, mint annyiszor, most is sikeresen oldják meg ezt a feladatunkat is.

Pályázatokon keresztül az innovatív tevékenységek elősegítése, beépítése az oktató-nevelő munkánkba

Az új kihívások új megoldásokat, módszereket, eszközöket kívánnak. Tapasztalatom szerint egyre nő az innovatív tevékenységek támogatását szolgáló pályázatok száma. Vezetőként kötelességemnek tartom ezek felkutatását, megpályázását, illetve kollégáim segítését akár a megírásában, akár a végrehajtásához szükséges iskolai keretek biztosításával. Ne felejtsük, az innovatív jelző a ma iskolájánál már talán erősebb hívó szó, mint a veretes múlt, a nagy hagyományok. A fejlődni, megújulni képesség manapság a varázsszó, és joggal.

Projekt oktatás erősítése

A jövőbe nem láthatunk, de nagyon sok jel mutat ennek a módszernek a térnyerésére. Az oktatásirányítás által ösztönzött projekt hetek mellett érdemes lenne adottságainknak megfelelően egyre jelentősebb mértékben növelni az arányát oktató munkánkban, melyet én évről évre történő szisztematikus fejlesztő munka eredményeként tudok elképzelni.

Használható idegen nyelvi tudás felé mozdulás, a nyelvi felmérések követelményeihez igazodva

Országos jelenség, hogy még a sikeres iskolákban is kiemelt cél a nyelvtanítás ilyen irányú javítása. Számunkra mindkét tanított nyelv ugyanolyan fontos. A német nyelv a nemzetiségi iskolai státuszunk miatt elsősorban, az angol pedig általános elterjedtsége miatt. Minden jellegű segítséget, támogatást meg kívánok adni nyelvet oktató kollégáimnak, hogy e célunk jól átgondolt tervezés, és kidolgozás után sikeresen megvalósulhasson, s nyelvoktatásunk a használható nyelvtudás megszerzési lehetősége miatt lehessen erőssége iskolánknak.

Gyermekvédelem, szociálisan veszélyeztetett gyerekek figyelemmel kísérése, segítése, együttműködés a hatóságok szakembereivel

Szerencsések vagyunk, nem vagyunk összehasonlíthatóak a hátrányos helyzetű szabolcsi, borsodi, baranyai iskolákkal, ahol sokszor szinte teljes osztályok veszélyeztetettek, de nekünk is mindig volt segítségre szoruló tanulónk. Majd húsz évet volt szerencsém tanítani a zsámbéki Premontrei Szakközépiskolába, ahol ilyen jellegű missziós tevékenységet végeznek. Ott vésődött belém a meggyőződés, hogy ha egyetlen gyermeket megmentünk a százból, már akkor is értelme volt munkánknak. Soha nem tudhatjuk, ki lesz az az egy, éppen ezért kötelességünk mindent megtenni minden egyes rászoruló tanulónkért. Nincsenek olyan sokan, hogy ezt ne legyünk képesek teljes odaadással megtenni. Intézményvezetőm munkáját példaértékűnek tartva szeretném ugyanolyan szinten tovább folytatni szociális segítő tevékenységünket, természetesen számítva kollégáim, az osztályfőnökök segítségére is.

A kulturált közösségi magatartás, és kommunikáció elérése a viselkedés és beszédkultúra fejlesztésével

Örökzöld terület, mely minden tanévben fő nevelési céljaink között szerepel. Feladataink között újabban megjelent egy új – a közösségi oldalakon az egymás közötti kommunikáció során használt – nyelvezet beszűrődése a beszélt nyelvbe. Annyira újszerű jelenség ez, hogy egyelőre a pedagógiatudomány is csak a jelenség elemzésénél tart. Egyetértek kollégáimmal abban, hogy a szép magyar beszédnek, a kulturált viselkedésnek nem lehet alternatívája a digitális nyelvezet és a szubkultúrában kialakult normák. Viszonyunkat azonban meg kell határoznunk hozzájuk, hogy ne váljunk anakronisztikussá sem, hanem érvényes, hiteles megoldást találjunk erre az új problémára.

A kulcskompetenciákban megjelenő ismeretek, képességek, attitűdök fejlesztése a szaktárgyakban, műveltségi területeken, az egyes osztályokban

A kulcskompetenciák szerencsés esetben az életben használható képességeket kell, hogy lefedjék. Itt most arra hívnám fel a figyelmet, milyen összetett az ezekre való koncentrálás. Kiinduló szempont természetesen az országos felmérések és a NAT által meghatározott követelmények. De a világ változásával e kompetenciák is változnak, erre is reagálnunk kell, és célszerű iskolánk és tanulóink sajátosságait is figyelembe venni. Sok-sok „brainstorming” vár ránk, azt hiszem…

 

SZERVEZETI KULTÚRA

Rövidtávon megoldandó feladatok

Iskolánk 30 éves évfordulójának megünneplése

A jubileum nagyszerű alkalom, hogy megmutathassuk magunkat, múltunkat, jelenünket, illetve a jövőre vonatkozó terveinket. Találkozhatunk régi diákjainkkal, nosztalgiázhatunk, és ezer más dologra is alkalmas egy ilyen ünnepségsorozat. Rajtunk áll, mivel töltjük meg, mennyire lesz méltó a harminc évünkhöz. Kollégáim kreativitását, iskolánkhoz kötődését ismerve, úgy gondolom, képesek leszünk igazán emlékezetessé tenni rendezvényeinket, programjainkat.

Egységes arculat kialakítása (logó címer, honlap, facebook, stb)

Korunkban alapkövetelmény az oktatási intézmények piacán egységes, egyedi, jól elkülöníthető, hatásos, vonzó, az intézményt tükröző arculattal megjelenni. Tehetséges kollégáimmal véleményem szerint a jövő tanévben meg tudjuk oldani ezt a feladatunkat. Kiindulópontnak első javaslatom a folyosónkon található textilkép tartalma, hangulata, képi világa, stílusa. Van mihez mérnünk, van miből kiindulnunk.

Arculatunk megjelenése a szervezeti kultúránkban: Pl. családias, segítő, támogató, modern, innovatív, falu érdekeit követő, folyamatosan fejlődni tudó, a változásokra érzékeny, reagálni képes iskola

Valójában a kettőnek egyszerre kell megvalósulnia, hisz szervezeti kultúránknak a része az arculatunk, illetve az arculatnak is része a szervezeti kultúra. Arra szeretném felhívni itt a figyelmet, hogy a kettőnek harmonizálni kell egymással, vagyis ha a textilképet vesszük alapul, akkor annak megfelelőnek kell lenni a facebook oldalunknak, az iskolaépület kinézetének, a tanár-diák viszonynak, a szülőkkel való kapcsolatainknak, az ünnepségeinknek, a belső információáramlásnak is. Ha ez megvalósul, akkor az minőséget, tudatosságot, hitelességet sugároz, csupa olyat, amitől vonzó lesz iskolánk.

DÖK

Iskolánkkal majdnem egyidős diákönkormányzatunk, melynek tekintélyt parancsoló múltjára igazán büszkék lehetünk. Véleményem szerint ez a tér teljes mértékben a tanulóké. Ezért is preferálom azt, ha tevékenységüket a jövőben bővítjük, és az iskolai élet minél több területébe bevonjuk őket. Kevés jobb nevelési lehetőséget lehetne találni annak elérésére, hogy az iskolát sajátjuknak érezve felelősen viselkedjenek a gyerekek.

Táborok fenntartása

Hatalmas tradícióval rendelkeznek táboraink is. Balatoni és indián táborunk létét nem veszélyezteti semmi, továbbra is fontos részei kínálatunknak. Nyolcadikosaink iskola utáni horvát nyaralási lehetőségét is erősségeink közé soroltam helyzetelemzésemben, egyedisége és utánozhatatlan hangulata miatt is. Természetesen minden osztály maga dönti el, hogy kíván-e élni ezzel a lehetőséggel, de célszerű ebbéli szándékukat minél előbb egyértelműsíteni a jövőben. Ha igény lesz rá, rajtam nem múlik. Megszűnt gárdonyi táborunk helyett javaslom az erdei táborozást beépíteni éves programjaink közé, ezt már környezeti nevelésünk taglalásakor említettem. A keretek természetesen tantestületi körben meg tudjuk határozni. 

Középtávon megoldandó feladatok

A Kézdi hét megújítása a további sikerek érdekében

Több mint két évtizedes múltú rendezvénysorozatunkhoz hasonlót a hozzánk hasonló nagyságú iskolák között keveset találunk, megőrzendő értékeink között tartom számon természetesen. Szükséges azonban most már egy markáns arculat és koncepció közös meghatározása, aminek a révén középtávon is biztosítani tudjuk fő rendezvénysorozatunk magas színvonalát, különlegességét. Nem mellékesen, az új koncepció a programok összeállításának is irányt, vázat tud biztosítani.

Adományok gyűjtése a rászorulóknak, az önkéntesség kialakítása

Sok iskolában vált népszerűvé ez az üdvözlendő gyakorlat. Az esetenkénti gyűjtéseknél érzékelhettük, hogy a jó szándék, a segítőkészség, a szolidaritás nem idegen sem gyermekeinktől, sem a szomori családoktól. Éppen ezért lehet sikeres, ha arculatunk részévé tennénk egy az éves munkatervünkbe beillesztett adománygyűjtést, aminek minden részletét természetesen nagyon alaposan ki kell találnunk és dolgoznunk. Pedagógiai hatásai annyira sokrétűek, hogy most eltekintenék a részletezésüktől. Az önkéntes munkát, vagyis a segítségnyújtás beillesztését életünkbe, ugyanilyen sokoldalú hatásúnak gondolom. A középiskolákban a kötelezővé tett köztevékenység nagyon sok helyen pozitív visszhangokkal zajlik. Semmi akadályát nem látom, hogy ezt általános iskolai szinten mi is megpróbálhassuk.

Hosszútávon megoldandó feladatok

Közösségfejlesztés, „Kézdis-ethosz”

A school-identity, tanulóink iskolához kötődése a kezdetektől egyik legfontosabb, soha szem elől nem tévesztett célunk volt. Nem véletlen, hogy itt, a hosszú távú célok között jelenítem meg. E célt úgy kell tekintenünk, melyre akkor is gondolnunk illik, amikor rámosolygunk egy gyermekre, vagy egy szülőre, és akkor is, amikor iskolánk távoli jövőjét tervezzük. Mint Juhász Gyula Annája, benne van minden apró mozdulatunkban és egész életünkben…

Pedagógus kollégáim munkájának valamilyen jellegű értékelése és elismerése rövid és hosszú távon is, egy-egy nagyobb munka után, illetve az idősebb korosztály tagjainak felterjesztése miniszteri jutalmazásokra

Pályánkon sajnálatosan nagyon szűk a lehetőség a jól végzett munka elismerésére, pláne anyagi honorálására, s e lehetőségek az utóbbi években még inkább szűkültek. Nem jól van ez így, nem tudok ebbe belenyugodni. Kiemelten szeretnék ezért figyelni erre a területre, látok több lehetőséget is egymás munkájának az elismerésére.

Díjeső rendszer a tanulóknak

A Kézdi-díj mellett a diákok nagy örömmel fogadnák, ha egyéb, más díjakat alapítanánk a tanév egy-egy időszakához kötődően. A különböző szempontok gyakorlatilag végtelen lehetőséget biztosítanak számunkra, s ebben a munkában a DÖK is részt vehetne. A díjak motiváló ereje felbecsülhetetlen szerintem.

 

BELSŐ KAPCSOLATOK, EGYÜTTMŰKÖDÉS, KOMMUNIKÁCIÓ

Rövidtávon megoldandó feladatok

Belső kommunikációs csatornák kiépítése, alkalmazkodás a technikai fejlődéshez

Szerencsés adottságunk ebből a szempontból is családias méretünk. Az információáramlás sokkal kisebb akadályokba ütközik, mint a több emeleten, vagy több épületben működő intézményekben. Az utóbbi időben az e-mail is egyre intenzívebben használt közöttünk, de sajnos még mindig nem nyújt teljes fórumot. Úgy gondolom, egy alapos közös megbeszélés után a végére tudunk járni ennek a korántsem megoldhatatlan problémának.

A pedagógusok minősítési eljárásra jelentkezésének ösztönzése

E célommal tudom, hogy jelenleg nem tudok népszerű lenni kollégáim között, de nem is a tapsokért szeretném, ha azok, akik megfelelnek a minősítésre jelentkezés követelményeinek, vállalkoznának az eljárásra. Miután én már átestem a minősítésen, tapasztalatból is mondhatom – ismerve kollégáim munkáját, pedagógusi erényeit – hogy mindannyian sikerrel teljesítenék e feladatot. Személyes beszélgetések során kitartóan fogok dolgozni azon, hogy kizökkentsem őket kicsinyhitűségükből, hogy eloszlassam aggályaikat, a minősítő eljárás teljesítéséhez pedig minden segítséget megadok. 

Középtávon megoldandó feladatok

Tantestületi workshop-ok, brainstorming-ok, kereteinek a kialakítása, házi módszertani adatbank létrehozása

Önszerveződően kezd az utóbbi időben kialakulni közöttünk az a gyakorlat, hogy azonnal megosztjuk egymás között, ha számunkra használható innovatív módszerekkel, eszközökkel, didaktikus eljárásokkal, vagy egyszerű, de nagyszerű ötletekkel találkozunk az interneten. Többen már különböző szakmai csoportoknak is a tagjai a közösségi oldalakon. Ezek is szépen jelzik tantestületünk megújuló képességét, törekvését munkájának fejlesztésére. Intézményvezetőnk is aktívan kiveszi a részét, ami engem is kötelez. Tervem, hogy kezdeményezem, és elősegítem egy házi módszertani adatbank létrehozását, ami könnyebbé és hatékonyabbá teszi a számunkra adekvát módszerek, ötletek alkalmazását. Néhány iskola ebben előttünk jár, az ő tapasztalataikat is fel kívánom használni. Vezetőként egyik fő feladatomnak tartom segíteni kollégáimat minden eszközzel és lehetőséggel a módszertani megújulásban.

Hosszútávon megoldandó feladatok

A pedagógusok továbbképzésének ösztönzése, módszertani fejlődésük segítése, kompetenciáik folyamatos fejlesztése

A változások várhatóan nemhogy megállnának, sokkal inkább arra számítok, hogy felgyorsulnak, egyre rövidülnek a ciklusok, az iskolának, szervezeti működésének, a benne dolgozó pedagógusoknak, olyan rugalmasnak kell lenni, akár a technológiai cégeknek. Ám hiába a mentalitásbeli fejlődés, ha a tanárok nehezen jutnak hozzá a korszerű ismeretekhez. Ennek biztosítása az én felelősségem, melyet hosszú távon szeretnék kiszámíthatóvá, tervezhetővé tenni. Az élethosszig tanulásnak nálunk is a legtermészetesebb dologgá kell válnia. 

KÜLSŐ KAPCSOLATOK, KOMMUNIKÁCIÓ

Rövidtávon megoldandó feladatok

Az iskolai honlap megújítása

Egységes arculatunk fontos része lesz internetes jelenlétünk is. Eddigi honlapunk hosszú évekig nagyszerűen ellátta feladatát, de a változások miatt amúgy is frissítenünk kell, s ha már módosítjuk, akkor egy modern, egyedi, hangulatos, ugyanakkor egyszerűen használható, informatív és gyors honlappá kell fejlesztenünk. A közös tervezés után a technikai megvalósítás lebonyolítása természetesen vezetői feladat lesz.

A Facebook oldalunk újságszerű működtetése

Szeretném e fórumunkat interaktívabbá, aktuálisabbá, rugalmasabbá, gyermek és szülő-barátabbá átalakítani. Erre találhatunk példákat jó pár iskolánál, például oly módon, mintha internetes újságként működne az oldal. Bőven belefér ebbe az is, hogy több adminisztrátorral működtetjük, és aktívan részt vesznek e munkában diákjaink is, és még a szülők bevonását sem tartom ördögtől valónak. A megjelenések moderálásának ugyanakkor meg kell határoznunk az egyszemélyi felelősét.

A szülők bevonása a Kézdi alapítvány munkájába

Talán kissé szokatlan, de kötelességemnek érzem röviden méltatni intézményvezetőnk alapítványunkat segítő munkáját. Az alapítvány kuratóriumának elnökeként láthattam, milyen nélkülözhetetlen adminisztrációs, szervező, tervező tevékenységet végzett az elmúlt 20 évben. Csak a legmélyebb elismerés hangján tudok erről beszélni és mindenki nevében, aki valamilyen módon részt vett az alapítvány munkájában, szeretném ezúton is kifejezni hálánkat. Az élet azonban megy tovább, alapítványunknak tovább kell működnie. Terveim szerint javaslatot teszek az alapítóknak, hogy a kuratóriumot szervezzék újjá, melynek új tagjai közé olyan szülőket is válasszunk, akik menedzser szemléletükkel, kapcsolataikkal hatékonyan tudják segíteni az alapítvány vagyonának a gyarapodását. Az adminisztrációs és könyvelési feladatok ellátását is legalább középtávra meg szeretném oldani.

Szülői és tanulói elégedettség felmérés

Az iskola tanfelügyeleti értékelése keretében a szülők már töltöttek ki ilyen kérdőívet, erről helyzetelemzésemben hosszabban írtam. Szeretnék azonban egy a véleményüket, igényeiket plasztikusabban mutató felmérést elvégezni, hogy stratégiai tervezésünknél minél jobban megfeleljünk az elvárásaiknak. Egy ugyanilyen hatékonyságú tanulói kérdőíves vizsgálatot is nagyon használhatónak gondolok, amennyiben jól kidolgozott kérdéssorral szondáztatjuk gyermekeinket. Minél jobban ismerjük őket, annál sikeresebb lesz nevelő munkánk is.

Középtávon megoldandó feladatok

Kapcsolat az óvodával

Tanulói utánpótlásunk biztosítóival nem csak demográfiai szempontok miatt kell forró dróton lennünk. Véleményem szerint az iskolában, korunkban jelentkező új problémák gyökerei a gyerekek csecsemőkoráig visszavezethetőek. Az iskolában tapasztalható viselkedési, tanulási zavarokat tehát nem az óvodai nevelés nem megfelelő színvonala okozza. Tény ugyanakkor, hogy a gyerekekkel csecsemőkor és az iskola közötti évek alatt az óvodában foglalkoznak. Ez az időszak tehát az ő kompetenciájuk. Az itt szerzett tapasztalataikra véleményem szerint érdemes lenne sokkal jobban támaszkodnunk az iskolai oktatás-nevelés során. A sikeres egyénre szabott oktatásnak ez is komoly segítséget jelenthet, ezért kezdeményezni fogom az óvoda vezetőjével a szorosabb, átfogóbb kapcsolatok keretének a megteremtését.

Konferenciák, workshopok, találkozók szervezése a ViTT-es, illetve a nemzetiségi német nyelvet tanító kisiskoláknak

Talán merész tervnek tűnik ez egy kis falusi iskolától, de én ilyenkor mindig a hejőkeresztúri példával érvelek csak. Ők még kiesebb iskola voltak, és… Nos, a szándékom az, hogy legyünk mi azok, akik ezeket a hasonló iskolákat összefogja, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat, hogy tanuljunk egymástól.

Szülői szerepvállalás az oktató-nevelő tevékenységben, az iskolai életben.

Kiindulópont: nálunk mindenki ismer mindenkit, falun vagyunk, itt nincsenek idegenek. Ha lennének, az sem lenne gond témánk szempontjából, de így teljesen ideálisak a feltételek a szülők életünkbe történő bevonásához. Tisztában vagyok vele, hogy elsőre sokaknak forradalmi a gondolat.  Szülők a katedrán? A tanítás a tanár dolga, az iskolában mi dolgozunk! A munkámba a szülő ne szóljon bele! Igen, én is így gondolom, a tanítás a tanár dolga, és az önállóságunk megkérdőjelezhetetlen, különben pedagógusi felelősségünk is értelmezhetetlenné válna. De emlékezzünk, mit hallottunk az amerikai iskolákról, ahol szinte pedagógus asszisztensi munkát végeznek a tanárok mellett a szülők! Érdemesnek tartom a gondolattal barátkozni, és szeretném, ha megadnák kollégáim a lehetőséget, hogy érveljek bővebben mellette.

Kapcsolat a fenntartóval

Úgy gondolom, hogy egy harmonikus, konstruktív, egymás érdekeit tiszteletben tartó együttműködés az elengedhetetlen feltétele annak, hogy az irányelvek szem előtt tartásával, a szakszerű, törvényes működtetéssel egyaránt megvalósulhassanak iskolánk álmai, valamint fenntartónk oktatásirányítási, igazgatási céljai is. Közösek az érdekeink, ebben egy pillanatig nem kételkedem. Nem szélmalomharcra, hanem közös munkára vállalkozom. Hiszem, hogy fenntartónk is egyetért velem Szent-Györgyi Albert gondolatával: „Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája.”

Hosszútávon megoldandó feladatok

Diákcsere program, partneriskolai kapcsolat

Nagy hiányossága az elmúlt évtizedeknek, hogy valahogy magunkban maradtunk, talán túl jól éreztük magunkat itt a paradicsomunkban. Meglehet, de itt az idő felébrednünk. Másutt már kiemeltem, hogy első lépésként egyértelműen német nyelvterület felé orientálódást tartanám a leghasznosabbnak. Meggyőződésem, hogy csak akarat és szándék kérdése, hogy öt éven belül, működő partneri kapcsolatban legyünk egy német nyelvterületű iskolával. Ha kollégáim is támogatnak ebben a hitemben, rajtam nem fog múlni.

Bekapcsolódás a Határtalanul pályázati rendszerbe

Hetedikeseink idén Kárpátaljára látogathatnak a program keretében, iskolánkban ez különleges esemény. Oly sok érv szól a folytatás mellett, hogy nem kételkedem egy pillanatig sem abban, hogy tantestületünk támogatni fogja javaslatomat, hogy ezentúl minden évben benyújtsuk pályázatunkat.

 

 

A PEDAGÓGIAI MUNKA TÁRGYI FELTÉTELEI

Rövidtávon megoldandó feladatok:

A bejárati rész, a folyosók, emeleti rész, a könyvtár belsőépítészeti igazítása az arculatnak megfelelően

Amennyiben kitaláltuk arculatunkat, biztos vagyok benne, hogy szinte magától valósul meg e tereknek a hangulatváltása. Saját tapasztalatom is ezt mondatja velem, és bízom kollégáim tehetségében is.

Az iskolarádió újraélesztése, udvari fejlesztése

Kiépítése egyaránt szolgálhatná az iskola belső kommunikációját és hozzájárulhatna az iskolai klíma javításához is, és végre megoldást jelenthetne csengőhangunk gyermek- és tanár barátivá varázslására irányuló vágyainkra is.

Pince hasznosítása, osztály-szabaduló szobák kialakítása, időszakonként, projekt munkában

E tervem, bevallom, saját szellemi termékem, ilyet még nem láttam más iskolában, bár egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy már rég megvalósították előttünk. Elgondolásom szerint – amennyiben engedélyt kapunk az egyébként kihasználatlan helyiség ilyetén való kihasználására – osztályaink az általunk meghatározott rendszerben és időszakonként, szabaduló szobát építenének, saját munkájukkal, az általuk kitalált feladványokkal, és történeti körítéssel, projekt munka keretében.

Középtávon megoldandó feladatok

Udvari játékok fejlesztése, work-out park, ping-pong asztal, street ball palánk

A fiatal szülői generáció sportszeretetét és lelkesedését vétek lenne nem felhasználni. Úgy gondolom, udvarunkon a szabadidős sportok ezen ágainak a fejlesztése megoldható lenne a szülők társadalmi munkájával és anyagi segítségével, de ennek az ügynek a helyi vállalkozásokat is meg lehetne nyerni. Tapasztalataim szerint értelmes közösségi célokért nagyon szívesen áldoznak idejükből, energiájukból. Kettős a haszon, gyermekeik és saját életterét is fejlesztik…

Csarnok eszközfejlesztése (mászófal, fitnesz-, gyógytornász-, illetve fejlesztő eszközök, talajszőnyegek

A testnevelés területén egyre inkább előtérbe kerül a korrekció, megkérdőjelezhetetlen az ilyen irányú tevékenységet segítő eszközök, berendezések szükségessége.

Minden terembe interaktív tábla

Az utóbbi évek fejleményei bizakodásra adnak okot, véleményem szerint az oktatásirányítás stratégiájának köszönhetően módunkban lesz fenntartói fejlesztések révén teljessé tenni a digitális oktatás feltételeit, de nélkülözhetetlenségük miatt a hiányzó smart-táblák beszerzéséért minden egyéb csatornán dolgozni fogunk.

Hosszútávon megoldandó feladatok

Tetőtér beépítése (szaktantermek, fejlesztő szobák, tanári pihenő, szertárak, igazgatói, tárgyaló, projekt termek, művészeti termek, nyelvi labor, iskolai klub szoba, büfé egészséges ételekkel, stb.)

Tisztában vagyok vele, hogy jelen fejezet félig meddig a sci fi műfajába csúszik át, de igényeinket, szándékainkat, terveinket pályázatomban is jelezni szükséges. Ha valóban korszerű iskolát szeretnénk Szomoron, akkor ezeket a fejlesztéseket el kell végezni. Ha nem tesszük meg, a jövő vihara elsöpör bennünket, bármilyen patetikusan is hangozzék ez. Rajtam nem fog múlni, mindent meg fogok tenni azért, hogy a vezetői ciklus végére teljesüljön ez a legnagyobb álmunk is.

A községi focipályán strandröplabda pálya, futópálya, bmx pálya, kresz park, műfüves pálya kialakítása

Ha már sci fi, legyen nagyon fantasztikus! Megjegyezném azonban, hogy nem ezek a fejlesztések a fantasztikusak, mert egy község 21. századi infrastruktúrájának egytől egyig természetes részei lehetnének. A megvalósításuk lehetősége a fantasztikus jelenleg.

Nem szeretném azonban vezetői programom részletezését egy ilyen kevésbé bizakodó hangulatú mondattal zárni. Egy kis szóértelmezés segíthet. Mi is a fantasztikum? Az ismeretlen jövő.  És hogyan fogalmaztam pályázatom elején?

„… én ebben az elsőre félelmetesnek, sötétnek tűnő jövőben sok ezer szépséget is látok, és szinte korlátlan lehetőségét annak, hogy ezeket meg is valósítsuk.”

ÖSSZEGZÉS

Egy pályázati munka, egy igazgatói program előtt megoldhatatlan kihívásként tornyosul a teljesség igénye. Abban a pillanatban, amikor elkészül, torzóvá válik, mert a következő percben az élet máris új feladatokat gördít elénk. Ekként pillanatfelvétel lehet csupán, egy nagy igyekezettel elkészített dolgozat, mely azzal a céllal készült, hogy elnyerjem kollégáim, a szülők és intézményünk fenntartójának bizalmát.

De torzó azért is, mert képtelenség minden apró részletre kitérni egy ilyen munkában, sok-sok dologról nem ejtettem szót helyszűke miatt. Legfőbb elveimet, gondolataimat, szándékaimat, terveimet ezzel együtt is igyekeztem megjeleníteni, egy intézményvezetői pályázatnak mi más lehetne a célja.

Gondolataim lezárásához kastélyunkat, mint szimbólumot hívom segítségül.

Iskolánk otthona egy gyönyörű épület, patinás hangulattal, gazdag és értékes múlttal. Vessünk most egy pillantást rá! Múlt és jelen keveredik jelenlegi külső állapotán, a tetőt még pala fedi, de már ott mosolyognak a korszerű nyílászárók. Csodálatos kifejezője e látvány iskolánk pillanatnyi helyzetének. Szeretett épületünk hosszú időn át tudott a szomori gyerekek általános iskolai oktatásához és neveléséhez ideális feltételeket nyújtani, de mostanra a megváltozott követelményeknek már nem tud megfelelni. Fejlesztésre, bővítésre, korszerűsítésre szorul, ám emiatt a régi épületet isten ments, hogy lebontsuk, hisz az értékeit, szépségét meg kell óvnunk. Nos, hitem szerint ugyanígy kell hagyományainkra, értékeinkre támaszkodnunk, amikor iskolánk működését, szervezeti kultúráját a kor kihívásainak megfelelően modernizáljuk.

Hagyomány és haladás. E két szó összegzi tehát legtömörebben vezetői pályázatom gondolatait.

Felkészültnek és kellően motiváltnak érzem magam a feladatra, hogy folytassam intézményvezetőnk eddigi munkáját, eredményeinket megtartsam és terveinket megvalósítsam. Ehhez kérem munkatársaim, a szülők, valamint iskolánk fenntartójának a támogatását, bizalmát.

Orosz Attila

Szomor, 2018. március 20.

 

 

 

 

 

 
   

 

 

PÁLYÁZAT

2018

 

Intézményvezetői állásra

Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola

       

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Készítette: Orosz Attila

  1. március 20.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Alulírott, Orosz Attila pályázatot nyújtok be az Emberi Erőforrások Minisztere a „Közalkalmazottak jogállásáról szóló” 1992. évi XXXIII. törvény 20/A §-a alapján meghirdetett

Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola

Intézményvezető (magasabb vezető) beosztás ellátására

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Orosz Attila

Szomor, 2018. március 20.

 

PÁLYÁZATI NYILATKOZAT

Kijelentem, hogy a magasabb vezetői állás betöltésére törvényileg előírt, valamint a pályázati kiírásban szereplő feltételeknek megfelelek, és ennek igazolásait mellékelem.

Nyilatkozom arról, hogy hozzájárulok a teljes pályázati anyagom sokszorosításához, továbbításához (3. személlyel közléséhez).

Nyilatkozom, hogy hozzájárulok személyes adataim pályázattal összefüggő kezeléséhez.

Pályázatomat az iskola alapdokumentumában rögzített, a jelenleg érvényben lévő intézményi dokumentumok, a hatályos jogszabályok valamint a pályázati kiírás figyelembe vételével készítettem el.

A pályázat részeként az alábbi iratokat és igazolásokat nyújtom be

  • az intézmény vezetésére vonatkozó programom, amely tartalmazza a szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket,
  • az álláshely betöltéséhez szükséges végzettségeim, szakképzettségem meglétét igazoló okmányok másolata,
  • pedagógus-szakvizsga keretében szerzett intézményvezetői szakképzettségem meglétét igazoló oklevél másolata,
  • legalább 5 év pedagógus-munkakörben vagy heti tíz tanóra vagy foglalkozás megtartására vonatkozó óraadói megbízás ellátása során szerzett szakmai gyakorlatomat igazoló, munkáltatóm által kiállított dokumentum
  • 90 napnál nem régebbi eredeti hatósági bizonyítvány a büntetlen előéletem igazolására, valamint annak igazolására, hogy közalkalmazottként nem állok olyan foglalkoztatástól való eltiltás hatálya alatt, amely a közalkalmazotti jogviszony létesítését nem teszi lehetővé,
  • szakmai önéletrajzom,
  • aláírt nyilatkozatom arról, hogy hozzájárulok a teljes pályázati anyagom sokszorosításához, továbbításához (harmadik személlyel közléséhez),
  • aláírt nyilatkozatom arról, hogy hozzájárulok személyes adataimnak a pályázattal kapcsolatos kezeléséhez, továbbításához.

 

 

Orosz Attila

Szomor, 2018. március 20.

TARTALOMJEGYZÉK

TARTALOMJEGYZÉK. 4

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ. 5

BEVEZETÉS. 7

HELYZETELEMZÉS. 11

AZ INTÉZMÉNY LEGFŐBB ADATAI, FELADATAI, TEVÉKENYSÉGEI 11

A NEVELŐTESTÜLET PROFILJA.. 12

TÁRGYI FELTÉTELEK. 13

ERŐSSÉGEINK, ÉRTÉKEINK. 13

KÜLSŐ KAPCSOLATAINK. 14

AZ ISKOLA KÖRNYEZETE. 16

CSAPATUNK. 16

ISKOLAI KLÍMÁNK. 17

SZOLGÁLTATÁSAINK, SAJÁTOSSÁGAINK, ÉRTÉKMÉRŐINK. 18

A SZÜLŐI ELÉGEDETTSÉG-VIZSGÁLAT KÉRDŐÍVEINEK EREDMÉNYEI 19

GYENGESÉGEK, VESZÉLYEK. 20

KÜLSŐ VESZÉLYEK. 20

BELSŐ VESZÉLYEK. 21

VEZETÉSELMÉLETI GONDOLATOK. 23

AZ ÁLTALAM PREFERÁLT VEZETŐI STÍLUS. 25

ALFA ÉS OMEGA: A SZERVEZETI CÉLOK KÖZÖS MEGHATÁROZÁSA. 26

SZEREPEK A SZERVEZET DÖNTÉSHOZÓ MŰKÖDÉSÉBEN.. 26

A PEDAGÓGUSOK EGYÉNI CÉLJAI ÉS A SZERVEZETI CÉLOK KÖZÖTTI KAPCSOLAT. 26

A VEZETŐ: PEDAGÓGUS, VAGY IRÁNYÍTÓ?. 26

A PEDAGÓGUSOK DÖNTÉSI SZEREPE. 27

RUGALMASSÁG, DINAMIKUSSÁG, KONCENTRÁLTSÁG.. 27

HELYZETELEMZÉSEN ÉS CÉLKITŰZÉSEN ALAPULÓ VEZETŐI PROGRAM.. 29

CÉLMEGHATÁROZÁS. 29

VEZETŐI PROGRAM… 30

PEDAGÓGIAI FELADATOK, OKTATÓ-NEVELŐ MUNKÁNK. 30

SZERVEZETI KULTÚRA. 38

BELSŐ KAPCSOLATOK, EGYÜTTMŰKÖDÉS, KOMMUNIKÁCIÓ.. 41

KÜLSŐ KAPCSOLATOK, KOMMUNIKÁCIÓ.. 43

A PEDAGÓGIAI MUNKA TÁRGYI FELTÉTELEI 46

ÖSSZEGZÉS. 48

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

Személyi adatok:

Név:                            Orosz Attila

Születési hely, idő:        Fehérgyarmat, 1965. június 20.

Anyja neve:                  Pfeiffer Edit

Lakcím:                        2822 Szomor, Zsámbéki út. 34.

Családi állapot:            nős, két gyermek édesapja

Telefon:                       06-20-232-5103

 

Tanulmányok

Év

Intézmény

1984- 1985

Bessenyei György Tanárképző Főiskola

Földrajz- testnevelés szakos általános iskolai tanár

1995 – 1997

Janus Pannonius Tudományegyetem

Turizmus szervező és tanár

2013 – 2014

Kodolányi János Főiskola

Közoktatás vezető és pedagógus szakvizsga

 

Továbbképzések

Év

Képzés megnevezése

1991

Felkészítés az Igazlátó nap szervezésére és lebonyolítására az iskolai diákönkormányzatban

2014

Nevelőtestületi szakmai nap a TÁMOP 3.1.5 pályázat keretében

2017

Az alsó tagozatos Grassroots labdarúgás módszertani és gyakorlati alapjai – alkalmazása az iskolai testnevelésben

2018

Felkészítés a köznevelés regisztrációs és tanulmányi alaprendszer (KRÉTA) pedagógus moduljaihoz

 

 

Munkahelyek

Év

Munkahely

1988- 1989

Általános Iskola Őriszentpéter

napközis nevelő

1989- 1990

Budapest Lenhossék úti Dolgozók Általános Iskolája

földrajz tanár

1989-

Általános Iskola Szomor

földrajz tanár és testnevelő

1997 – 2007

Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Falusi turizmus menedzser képzés

óraadó tanár, turizmus ismeretek, marketing ismeretek, településmenedzsment és területfejlesztés tantárgyak oktatása

1997 – 2016

Zsámbéki Premontrei Szakközépiskola és Szakiskola

földrajz tanár, turizmus és szállodai ismeretek szaktanár

 

 

 

 

BEVEZETÉS

1989-ben Magyarország a rendszerváltozás lázában, reményekkel telve nézett az ismeretlen jövőbe. Ahogy az lenni szokott sorsfordító időkben, friss szél járta át kis hazánk négy évtizednyi diktatúrájától megáporodott levegőjét, mindenki őszinte bizalommal, újjászületett hittel készült egy szebb és jobb világ építésére. A szomori embereknek még ezen felül is bő kézzel mérte a szerencsét a sors, hisz frissen függetlenedett településükön e forradalmi év őszén végre elkezdhette működését az oly régóta vágyott nyolcosztályos önálló általános iskola. Villányi Márton, az iskolaalapító igazgató, tantestületébe nagyrészt fiatal, pályakezdő pedagógusokat verbuvált, köztük feleségemet és jómagamat. Majd három évtizede történt mindez, s én így lettem része egy teremtő, úttörő csapatnak, melynek azóta is tagja vagyok. Sorsom, sorsunk, összeforrt a szomori általános iskola sorsával, nem lehet számomra tehát kérdés, hogy pedagógusi pályámat itt szeretném folytatni. Ahogy az sem lehet immár kérdés, hogy ezt a folytatást intézményvezetőként képzelem el. Indokaimat három fejezetben igyekszem kifejteni.

Nem tehetsz mást (1): Tajtékos napok, zűrzavar és reményteli lehetőségek a horizonton

Úgy gondolom, hogy most, 2018-ban, iskolánk történelmi, kulturális és társadalmi környezete a rendszerváltás éveihez hasonló, hihetetlenül izgalmas feladatokat állít elénk. Számomra ez a kihívás nem félelmetes, nem elrettentő, ellenkezőleg, inspiráló, motiváló hatású. Pedagógus pályánknak sokáig az egyik jellegzetessége volt a „burnout” jelenség, a változatlan környezet, a nagyobb mértékű kihívások hiánya miatti beszürkülés, a rutinba merevedés. Kár ezt tagadni, a legjobb tanárok is belekerülhettek ebbe a csapdahelyzetbe. Véleményem szerint – többek között – azért is nagyszerű napjaink forrongó világa, mert a szinte mindent átható változások közepette rá vagyunk kényszerítve a folyamatos megújulásra. A pedagógustársadalom tagjai nap, mint nap tapasztalhatják, hogy régi beidegződéseik, elsajátított szakmai ismereteik, módszereik hogyan veszítik el hatékonyságukat, s ha tisztességgel, értékkel, értelemmel szeretnék munkájukat végezni, az egyetlen útirány előre tart, a megújulás felé. Nem panaszkodhatunk most már a változatlanságra!  A jól megszokott rutin használhatatlan már, az iskola valódi „tanuló szervezetté” kell, hogy váljon. Hivatásunk napjainkra olyan dinamikus lett, mint a gazdaság leginnovatívabb ágazatai, ahol szinte naponta kötelező követni a változásokat, illetve alkalmazkodni az új követelményekhez. Sőt, nem idegen most már akár egy kis falusi iskolától sem, hogy a változások élére álljon, és olyan innovátor szereplője legyen a közoktatásnak, mint például a hejőkeresztúri iskola.

Pályázatom későbbi fejezeteiben a változások részterületeit többször elemzem majd, itt a bevezetőben a történelmi vetületére hívnám fel a figyelmet. A rendszerváltozás időszakával már vontam párhuzamot, de eggyel nagyobb perspektívából talán még inkább érzékelhető korunk történelmi különlegessége. A modern társadalmak jelen pillanatban totális mértékű zűrzavarba jutottak, hasonlóba, mint Shakespeare korában, amikor kiderült, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű, nem az emberiség a kozmosz közepe, az ember pedig kisebb, mint gondolták. Ez pedig pánikhoz, zavarodottsághoz vezetett. Ma hasonlót élünk át a facebook megjelenésével, a technikai felfedezésekkel, a globalizációval, és hosszan sorolhatnánk még az új jelenségeket. Egyszerűen fogalmunk sincs, merre haladunk, a jövő talán soha nem volt ennyire ismeretlen számunkra. Ám én ebben az elsőre félelmetesnek, sötétnek tűnő jövőben sok ezer szépséget is látok, és szinte korlátlan lehetőségét annak, hogy ezeket meg is valósítsuk. Tisztában vagyok azzal is, hogy a varázspálca senkinek nincs a birtokában. Az, hogy egy ország oktatáspolitikája milyen sikeres közoktatást teremt, vagy az, hogy egy település iskolája hogyan tud megfelelni az oktatásirányítók elvárásain túl a településen élőknek is, az mindig az irányítók és a működtetők igyekezetén és jó szándékán múlik, s természetesen azon, hogy „hallgasson az iskola mielőbb az élet szavára”. Nagy László gondolatát ezért is választottam pályázatom mottójául. Oly korban élünk, amikor erre a „hallásra” soha nem volt még nagyobb szükség.

Nem tehetsz mást (2): A bizalmat meg kell szolgálni!

1989-ben nem csak iskolánk pedagógusa lettem. Szomort is ekkor választottuk feleségemmel  lakóhelyünknek, s e döntésünket azóta sem bántuk meg, az első pillanattól kezdve valódi otthonunknak érezzük a települést. A közéleti szerepvállalás pedagógusként egyfajta munkaköri kötelesség is volt, de ezen felül is szenvedélyes lelkesedéssel vetettem be magam Szomor életébe, „népművelői” vénám nem hagyott nyugodni. Az elmúlt három évtizedben közvetlen élményeket és tapasztalatokat szerezhettem ekként arról, hogy mit jelent egy ilyen kis falu életében az iskola. A település irányítóival, mint intézményfenntartókkal, példaértékű volt a kapcsolat, mely a fenntartóváltás után sem változott. A képviselőtestület tagjai és Szomor legtöbb lakója is egyöntetűen a megmaradás, a jövő zálogaként tekintenek az iskolára. Nem véletlen ez az elköteleződés. A szomoriakban az átlagosnál jóval erősebb a településhez kötődés, a lakóhely szeretete, s ezzel együtt a közösségi életben való részvétel, a társadalmi szerepvállalás. A szomoriak büszkék lakóhelyükre, a természeti szépségekre, a tisztaságra, rendezettségre, a közösségi életre. Egyszerűen fogalmazva, a szomoriak szeretnek Szomoron élni, s nagyon mély érzelemtartalma van annak, amikor azt mondják: „Szomori vagyok”. Ennek a mély identitásnak pedig egy igen fontos részét képezte mindig is az iskola, mely 1989-től, mint zászló lobogott. Az önállósulás egyik legerősebb jelképe lett, amikor végre saját településük iskolájába járhattak a gyerekek. Hatalmas bizalomban és támogatásban kezdtük el tehát működésünket. Nem is volt  más lehetőségünk, ennek a bizalomnak egyszerűen meg kellett felelnünk. „ Jó iskola” kellett, hogy legyünk, s e küldetés azóta sem változott.  E célunkat szolgálta az is, hogy oktató-nevelő munkánk segítségével nagyon erős kötődést alakítsunk ki tanulóinkban az iskolához is. Gyermekeink így szüleikhez hasonlóan mondhatják: „Kézdis vagyok”. S hogy nem eredménytelen ez irányú igyekezetünk, bizonyítékként sírva ballagó nyolcadikosainkat, vagy középiskolásként visszalátogató volt diákjainkat említhetem. Vallom, hogy az ilyen közösséghez tartozás érzésével felvértezve, terveinket, céljainkat hatványozott sikerrel tudjuk megvalósítani. Egyetértek a település irányítóival, lakosaival, a szülőkkel abban, hogy nem lehet kérdés az iskola létjogosultsága. Jövőbeni sorsának egyik legerősebb feltételét tehát biztosítottnak látom.

Nem tehetsz mást (3): Sorsod útjai ide vezettek.

Húsz éve, egyszer már pályáztam iskolánk igazgatói állására, akkor a település képviselő testülete jelenlegi intézményvezetőnk mellett döntött. E döntés az én életemben új utakat nyitott meg. Tovább képeztem magam, pedagógusi pályám kiteljesedhetett, igazgatónőnknek pedig lehetősége nyílott bebizonyítani a képviselők döntésének helyességét, melyet húszévi vezetői munkásságával fényesen bizonyított is. A Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola irányítása alatt megőrizte küldetését, értékeit, s az utóbbi évek nagymértékű változásaihoz is nagyszerűen alkalmazkodott. Egy szilárd alapokon nyugvó, nagy hagyományokkal rendelkező, jó hírű, az új kihívásokra reagálni képes intézményt hagy ránk, melyet megtiszteltetés lenne tovább vinni.

Jómagam a sikertelen pályázat után hosszú ideig nem foglalkoztam az intézményvezetőség gondolatával, csak az elmúlt egy-két évben merült újra fel, tudván, hogy igazgatónk nyugdíjba vonul. A kötelező továbbképzés keretében elvégzett intézményvezetői szakvizsgát is főként szakmai érdeklődésből tettem le, mivel akkoriban kezdődött közoktatásunk mélyreható átalakítása, amit én roppant izgalmasnak tartottam.  Az ott megszerzett friss ismeretek gyökeresen átalakították pedagógusi attitűdömet, és szemléletemet, így egy nem kis lépéssel közelebb kerültem az intézményvezetői szerephez. Tantestületünk elmúlt két éve pedig egyértelmű döntéshelyzet elé állított, s én döntöttem. Elfogadtam a sors és a körülmények által elém állított kihívást. Pályázom az intézményvezetői feladat ellátására.

53 évesen kerültem pályámon ebbe a helyzetbe, s bár nem kicsi pedagógusi tapasztalattal rendelkezem, intézményvezetőként nincs referenciám.  Merész döntésnek tűnhet tehát pályázatom, s nem tagadom, én is annak érzem. Az is igaz viszont, hogy a vezetői tapasztalat hiánya nem tud elrettenteni, egyszerűen egy új, ismeretlen, eddig át nem élt feladatként fogom fel a lehetőséget.  Munkatársaim, pedagógus kollégáim előtt nyitott könyv az életem, harminc éve dolgozunk jó részükkel együtt, ismerik erényeimet, hibáimat egyaránt. Úgy gondolom, alkalmasnak tartanak arra, hogy vezessem iskolánkat, ha nem érezném ezt részükről, értelmetlen lenne a szerepvállalásom. Pályázatomban, vezetői programomban elsősorban őket, régi harcostársaimat szeretném megtisztelni azzal, hogy részletesen kifejtem gondolataimat iskolánk helyzetéről és jövőjéről, s természetesen fenntartónk döntéshozóit is meggyőzni arról, hogy megfelelek a Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola intézményvezetői állására kiírt pályázatban megfogalmazott követelményeknek.

 

 

HELYZETELEMZÉS

AZ INTÉZMÉNY LEGFŐBB ADATAI, FELADATAI, TEVÉKENYSÉGEI 

Neve: Kézdi-Vásárhelyi Imre Általános Iskola (1993-tól)

Címe: 2822 Szomor, Mátyás király u. 8-10.

Fenntartója: Klebersberg Intézményfenntartó Központ Tatabányai Tankerületi Központ

Típusa: Általános Iskola

OM.: 031919

Köznevelési és egyéb alapfeladata:

  • általános iskolai nevelés-oktatás (nappali rendszerű iskolai oktatás: alsó tagozat, felső tagozat)
  • sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelése-oktatása (beszédfogyatékos, autizmus spektrumzavar, egyéb pszichés fejlődési zavarokkal küzdők, értelmi fogyatékos-enyhe értelmi fogyatékos)
  • nemzetiségi nevelés-oktatás (nyelvoktató nemzetiségi nevelés-oktatás (német))
  • egyéb köznevelési foglalkozás (tanulószoba, egész napos iskola, napközi otthonos ellátás)
  • iskolai könyvtár saját szervezeti egységgel

Kiegészítő tevékenységeink:

  • Gyógytestnevelés pedagógiai szakszolgálati ellátás keretében
  • Hang- Szín- Tér Alapfokú Művészeti Iskola (Bodajk) kihelyezett tagozatának működése megállapodás alapján

Speciális jellemzőink:

  • Iskolánkban mind a nyolc évfolyamon német nemzetiségi nyelvoktatás folyik heti 5+1 (német nemzetiségi népismeret) órában.
  • Felsős diákjaink részére tehetséggondozás keretében német alapfokú nyelvi előkészítőt is tartunk hatodik osztályos kortól, s a legfelkészültebbek számára lehetőséget biztosítunk alap- és középfokú nyelvvizsga letételére is.
  • Angol nyelvet a 2007-2008-as tanévtől tanulhatnak felső tagozatos tanulóink heti 2 órában, a 2016/2017-es tanévtől pedig a negyedik évfolyamosok heti egy órában.
  • Az 1995-96-ostanévtől biztosítunk zeneiskolai oktatást, jelenleg a Bodajki Művészeti Iskola kihelyezett tagozataként.
  • Napközis ellátást folyamatosan a 2012-13-as tanévtől nyújtunk.
  • Diákönkormányzatunk szinte indulásunk óta, 1990-től működik megszakítás nélkül.
  • Iskolánk felvállalja a sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelését, oktatását.
  • Jellemzőnk még, hogy a környező településekről érkező diákok aránya jelentős. Kiterjedt vonzáskörzettel rendelkezünk, hét közeli településről járnak hozzánk gyerekek. Vonzerőnk okai a településszerkezet sajátosságai mellett speciális szolgáltatásaink, a sajátos nevelésű diákokkal való foglalkozás, a kis osztálylétszámok, a családias légkör és a környéken kialakult jó hírünk.
  • Kis iskolaként jellemezhetem magunkat, jelenlegi tanuló létszámunk 118 fő, évfolyamonként egy-egy osztállyal, melyek kis létszámúak, ideális feltételeket biztosítva az oktató-nevelő tevékenységünkhöz, a családias légkör megteremtéséhez.
  • Továbbtanulási mutatónk évek óta 100 %-os.
  • Iskolánkat a Kézdi-Vásárhelyi Imre Alapítvány és a Szomor Jövőjéért Alapítvány támogatja, anyagilag is hozzájárulva a nevelő-oktató munka színvonalának emeléséhez, tárgyi feltételeink javításához, programjaink, rendezvényeink megvalósításához.

A NEVELŐTESTÜLET PROFILJA

16,5 pedagógus státusszal rendelkezünk.

Egyetemi végzettségű: 4 fő

Főiskolai végzettségű: 13 fő

Tanár: 8 fő

Tanító: 5 fő

Nemzetiségi német tanító: 1 fő

Nemzetiségi német tanár: 1 fő

Gyógypedagógus: 2 fő

Munkánk nagyszerű segítői, velük vagyunk teljesek:

Iskolatitkár: 1 fő

Gondnok: 1 fő

Takarító: 1 fő

TÁRGYI FELTÉTELEK

Intézményünk eredetileg nem iskolának épült, a műemlék jellegű kúriát a Kézdi Vásárhelyi család építette és használta. Az államosítások utáni hányattatásai végén átalakítások során vált alkalmassá iskolai oktatásra. 

Épületünkben 8 tanterem, 2 szaktanterem, igazgatói iroda, és 1 tanári szoba található. Földszintjén könyvtárunkat, a számítástechnika termet alakítottuk ki, egy külön szárnyon pedig a konyhát és az ebédlőt.

Nyolc osztálytermünkből kettő nagyobb, a többi kisebb méretű, a jelenlegi maximális osztálylétszámokra még megfelelőek.

Az iskola parkjában épült fel 22 éve tornacsarnokunk mely egyaránt színtere tud lenni a testnevelési foglalkozásoknak, és a kulturális rendezvényeknek is, mivel színpaddal rendelkezik. Sportudvarunk és játszóudvarunk a hatalmas árnyat adó fákkal, a fajátékokkal, ideális teret, paradicsomi környezetet biztosít a gyerekek szabad mozgásához. 

Udvarunk része még egy nagyméretű pince is, melynek kihasználási lehetőségeiről vezetői programomban írok.

Az épület kívül és belül is egyaránt komoly felújításra, bővítésre szorul, s az utóbbi években egyre erősebben érezzük plusz tantermek, tároló helyiségek, és egy épületen belüli közösségi tér szükségességét. Részletesebben ezt a vezetői programomban fejtem ki.

Az iskola taneszköz ellátása megfelelőnek értékelhető, amennyiben hasonló iskolák színvonalát tekintjük mércének, ám az igazán korszerű oktatáshoz és neveléshez már korántsem ideálisak a feltételek. Ennek biztosításához igen komoly erőfeszítéseket kell tennünk. Terveimet szintén a vezetői programban taglalom.

ERŐSSÉGEINK, ÉRTÉKEINK

Helyzetelemzésem során iskolánk adottságainak számbavétele után külön, részletesen elemzem azokat az értékeinket, erősségeinket, melyeket jövőnk szempontjából fontosnak tartok.

 

 

KÜLSŐ KAPCSOLATAINK

Fenntartónk

Pedagógusként természetesen nincs módomban megítélni intézményvezetőm mindennapi szakmai kapcsolatát a fenntartónkkal, ám a törvényes működtetésről már tudok véleményt formálni. Jelenlegi pályázat kiírása így fogalmaz a beosztáshoz tartozó, illetve a vezetői megbízással járó lényeges feladatokról:

„A köznevelési intézmény vezetőjének feladata az intézmény szakszerű és törvényes működtetése, a takarékos gazdálkodás, a munkáltatói jogok gyakorlása és döntéshozatal az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyeket a jogszabály nem utal más hatáskörbe.”

Nos, ebben a tekintetben intézményvezetőnk igen magasra rakta a lécet, munkájában maradéktalanul megfelelt a fenti kiírás követelményeinek. Egyszerre könnyű is átvenni tőle a törvényes működtetés feladatait, ugyanakkor legalább annyira nehéz is ugyanolyan színvonalon folytatni a munkáját. Iskolánk dokumentumai, adminisztrációja tökéletes rendben várják a vezető váltást. Számomra ez egy komoly érték, és legalább akkora kihívás is.

Önkormányzatunk

Településünk önkormányzata 1989 augusztusától 2013. január 1-ig működtette fenntartóként iskolánkat, igazi jó gazdaként. Bevezetőmben már írtam ennek okairól, itt most csak rögzítem, hogy számunkra fájdalmas volt a válás, mert sok településsel ellentétben mi ideális körülmények között működhettünk. A jó kapcsolat azóta is megmaradt. Funkcionálisan ennek oka természetesen az is, hogy iskolaépületünk és sportcsarnokunk is önkormányzati tulajdonban maradt, szükséges tehát a szoros együttműködés. A falu közéletében azonban jelenleg is ugyanolyan szerepet játszik intézményünk, mint előtte. Az ünnepségek, rendezvények ugyanúgy közös szervezéssel és lebonyolítással zajlanak, s bizony nemegyszer anyagi támogatással, és minden lehetséges módon is segíti működésünket az önkormányzat. Ilyen értelemben tehát minden maradt a régiben, a szomori identitásnak továbbra is kihagyhatatlan része az iskola.

Nemzetiségi önkormányzatunk

Szomor sváb település, a brutális mértékű kitelepítés ellenére megőrizte nemzetiségi gyökereit, igyekszik a különböző lehetőségekkel élve őrizni hagyományait. E munkának fő mozgatója a nemzetiségi önkormányzat. Természetes volt iskolánkkal a szoros kapcsolat, amit kezdetektől kölcsönösség jellemzett. A község legnagyobb ünnepén, a nemzetiségi napon kihagyhatatlan közreműködők, szervezők és lebonyolítók a tanárok és a diákok, ahogy más, a sváb hagyományokkal kapcsolatos ünnepségeken, rendezvényeken is. A nemzetiségi önkormányzat pedig főként anyagilag, de egyéb szakmai támogatással is segíti hagyományőrző rendezvényeinket, illetve a nemzetiségi német nyelv oktatását. Nagy múltra tekint tehát vissza e kapcsolat, melyre lehet építeni jövőbeni terveinknél.

Szomor község lakói, családjai

A szomori emberek viszonyát a település iskolájához bevezetőmben már részleteztem. Természetesen jelenleg azon szülőkkel vagyunk szoros kapcsolatban, akiknek a gyermeke hozzánk jár. Harminc évünk alatt azonban a lakosság legnagyobb részével, a 70-es korosztályig, valamilyen módon találkozhattunk, nem beszélve arról, hogy jelenlegi szülőink nagy része iskolánknak tanulója is volt. Ha pedig figyelembe vesszük azt is, hogy a tantestület zöme 30 éve itt tanít, gyakorlatilag az iskolát és vonzáskörzetét egyetlen nagy családként is felfoghatjuk, ahol mindenki mindenkivel kapcsolatban van, s életünk oda-vissza kölcsönhatásban zajlik. Részévé váltunk a szomoriak életének, akik szorgalmas, munkaszerető, szerény, alázatos, becsületes, tisztességes, békés emberek. Egyértelmű volt számunkra, hogy kapcsolatunk elején ugyanezekre az értékekre, normákra neveltük tanulóinkat. Az általunk nevelt generációkon pedig már talán otthagytuk mi is nevelésünk nyomait. A szerepünk annyi volt, hogy a családokban érvényes normákat iskolánkban megerősítsük. Véleményem szerint ezek a normák még mindig érvényesek településünkön. A betelepült fiatal családok például ideköltözésük egyik legfontosabb okaként említik meg ezeket az értékeket. Napjaink zűrzavarában igazi kincse ez iskolánknak, amit minden módon igyekezni kell megőrizni.

Tanulóink szülei

Meggyőződésem, hogy sikeres iskolát a szülők támogatása nélkül nem lehet működtetni. Ehhez nyílt, őszinte, az eltérő véleményeket is tiszteletben tartó emberi kapcsolatra van szükség, s természetesen arra az alapállásra, hogy iskola és szülő egymás segítői és nem vetélytársai a gyermekek nevelésében. Kis falunkban mindig ilyen volt a viszonyunk a szülőkkel, ahogy fogalmaztam, egy nagy családként éltünk. Közös munkánkra a jövőben még az eddigieknél is nagyobb szükség lesz. Örvendetes, hogy egy erős, élő kapcsolatra lehet építeni. Iskolánknak abban van felelőssége és feladata, hogy ezt az együttműködést ösztönözze, segítse, koordinálja, fejlessze.

Kézdi-Vásárhelyi Imre alapítvány

Névadónk leszármazottai 1998-ban hozták létre alapítványukat, mely évről évre jelentős összegekkel támogatja tevékenységünket. A teljesség igénye nélkül, rövid felsorolásommal azt szeretném érzékeltetni, milyen sok szállal kötődik életünkhöz, mennyire nélkülözhetetlen részévé vált az alapítvány iskolánk működésének. A Kézdi-hét programjai, egyéb kulturális rendezvények, színházlátogatások, táborozások, diákok és tanárok Kézdi-díja, tanév végi jutalmazások, az oktatást és nevelést segítő sport és taneszköz beszerzések, iskolabútor vásárlások, továbbképzések, konferenciák, előadások, mind, mind az alapítvány támogatásával valósulhattak meg. A kuratórium elnökeként rálátásom van a működésére, megállapíthatom, hogy több millió forintos vagyona a szülők 1%os felajánlásának köszönhetően biztonságban van. A kuratórium tudatosan arra törekszik, hogy az évenként befolyt összeget használjuk fel csak, így biztosítva jelentős összeget egy esetleges nagyobb, vis major kiadáshoz. Az alapítvány döntéshozó testülete a hosszú évek alatt intézményvezetőnkkel harmonikus együttműködésben végezte munkáját, a sikeres jövőbeni együttműködésnek is ez lesz az alapfeltétele. További terveimet a vezetői programban fejtem ki.

AZ ISKOLA KÖRNYEZETE

Paradicsomi körülmények között élünk, amit illik kellőképpen értékelnünk, és ennek megfelelően élni benne, megőrizve természeti és épített értékeinket. Az iskolaudvarunkat biztosító kastélykert a hatalmas, árnyat adó fákkal, az évszakonként mindig más színeivel, a torzójában is utánozhatatlan hangulatú kastélyépület, a környezetbe alázatosan illeszkedő multifunkcionális sportcsarnokunk, valamint településünk tájképi környezete, a tiszta rendezett utcák és porták, nem csak irigylésre méltó életterek számunkra, de tökéletes feltételeket biztosítanak környezettudatosságra és a hagyományok, az értékek megőrzésére irányuló nevelési céljaink megvalósításához. 

CSAPATUNK

Tantestületünk magas átlagéletkorát egy fejezettel később – a közeljövőben esedékes nyugdíjba vonulásokra utalva – gyengeségeink között is megemlítem, ám itt egyértelműen erősségeinkhez, értékeinkhez sorolom azt a hatalmas szakmai tapasztalatot, mellyel zömük rendelkezik. Ritka adottság, hogy szinte egyetlen korosztály alkothasson egy tantestület, de még ritkább, hogy tagjai három évtizedig együtt maradjanak, az pedig egyenesen csodaszámba megy, hogy ez idő alatt megőrizzék a kollegiális, baráti viszonyt egymás között. A konfliktusok természetesen bennünket sem kerültek el, de mindig át tudtunk lépni vélt vagy valós sérelmeinken, mert a tolerancia, az egymás tisztelete és segítése, a szolidaritás, az összefogás a nehéz helyzetekben, soha nem múlt el tantestületünkben. Elérzékenyülés nélkül nem is tudok erről beszélni, mai világunkban kegyelemként fogom fel összetartozásunkat. Ez a közösségi erő, mint már annyiszor tapasztaltuk, a legkomolyabb akadályokon is sikerrel lendített át bennünket. Nem véletlen a bizonytalan jövő ellenére az optimizmusom. Nem tudom elképzelni, hogy ez a csapat valamitől megrettenjen, hogy elszaladjon a kihívások elől. Sokkal inkább abban hiszek, hogy – pozitív szemléletem segítségével – eddig szunnyadó, nem is sejtett energiákat tudok felébreszteni tapasztalt kollégáimban.

Ám a lelkesedés, a közösségi hevület mit sem érne szakmai kompetenciák nélkül. Igazi csapatként egészítjük ki egymást. Ki ebben, ki abban tud kiemelkedően teljesíteni, együtt egy igazán sokszínű testületet alkotva. A kreativitás és a kooperativitás sem idegen tőlünk, de ezeknél a kompetenciáknál talán még fontosabb, hogy mindenki – hozzám hasonlóan – mély érzelmekkel kötődik iskolánkhoz.  Kollégáim a változásokat érzékelve, továbbképzéseken szerzett új ismeretekkel, képességekkel igyekeztek megfelelni mindig is az új követelményeknek. Biztos vagyok benne, hogy zömük örömmel sajátít el új módszereket, eljárásokat, ha látja az értelmes célt, aminek eredményeként iskolánkban még magasabb színvonalú lehet az oktató-nevelő munka. Ha nem érzékelném ezt a megújulási képességet bennük, nem vállalkoznék az intézmény vezetésére, ebben egészen biztos vagyok. Úgy vélem, hogy közöttünk az átlagosnál sokkal erősebben érvényesül a közhely, miszerint egy intézményvezető olyan jó munkát tud végezni, amilyen munkát a pedagógusai végeznek. Nos, én hiszek ezekben a pedagógusokban, hiszek abban, hogy jó munkát tudunk végezni.

Munkánkat nagyszerű kollégák is segítik a mindennapokban. Iskolatitkárunk, gondnokunk, és takarítóink – bár nem tagjai a tantestületnek – iskolánk iránti elkötelezettségükkel, szakmai tudásukkal, tapasztalatukkal, és nem utolsósorban gyermekszerető személyiségükkel szinte pedagógusi minőségben tudnak közreműködni életünkben.

ISKOLAI KLÍMÁNK

A ma iskolájával szemben megfogalmazott követelmények között alapvetés lett a megfelelő intézményen belüli klíma. Manapság már az oktatáson kívüli munkahelyeken is egyre inkább előtérbe kerül a jó légkör, a pozitív, ösztönző hangulat, a kellemes személyi és tárgyi környezet, de az oktatási intézményekben értelemszerűen már jóval korábban felmerült ennek szükségessége. Manapság pedig alapvető követelmény, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában. Úgy gondolom, hogy mi ebben is megelőztük az általános trendeket, ugyanis mi már megalakulásunk óta, vagyis három évtizede erre törekszünk. A már említett iskolához kötődés kialakítása, a „Kézdis-ethosz” megteremtése és gondozása is ennek a szándéknak volt a része. A kezdetektől hangsúlyosan és tudatosan törekedtünk a jó iskolai légkör kialakítására. Sokat törődtünk annak megtartásával is, ezért vezettük be például a ViTT elnevezésű viselkedés támogató amerikai nevelés módszert. Ebbéli törekvéseinket a róla írt szakdolgozatomban így foglaltam össze: „Szeretetben éltünk, jó volt nekünk itt, s azt szerettük volna, hogy mindig így maradjon.”

Szívesen térnék ki részletesen is „klíma-szabályozó” tevékenységünk okaira, hatásaira, részterületeire, de talán elegendő egy felsorolás is:

  • A „school-identity” erősítése (a kézdis himnusz, iskolai ünnepélyek színvonala, iskolai hagyományok ápolása, a nyolcadikosok búcsúztatása, stb.)
  • Családias, szeretetteljes kapcsolatok
  • A deviancia gyakorlatilag ismeretlen fogalom
  • A zaklatásos erőszak sem létezik, de itt már korunk új tünetei csírájában feltűntek
  • ViTT, Szép, hogy jó leszek működtetése
  • Alsós és felsős tanulóink egymással való közvetlen viszonya „…mindenki majdnem mindenkit szeret…”
  • Az integrált oktatás harminc évre visszanyúló nagy hagyománya, és sikeressége
  • A hátrányos helyzetű gyerekek segítése, a gyermekvédelem közvetlen hatékonysága
  • A DÖK majd három évtizedes múltja
  • Kézdi díj (tanári, diák)

SZOLGÁLTATÁSAINK, SAJÁTOSSÁGAINK, ÉRTÉKMÉRŐINK

Annak ellenére, hogy kis iskola vagyunk, kis tantestülettel és így behatárolt a lehetőségekkel, véleményem szerint komoly referenciákkal tudunk megjelenni az iskolák közötti versenyben.

Továbbtanulási mutatónk hosszú évek óta 100%-os. Büszkék lehetünk erre annak ellenére is, hogy a gyermekszám csökkenése miatt egyfajta vákuum mutatkozik jelenleg a középfokú oktatásban. Tanulóink zöme érettségit adó középiskolába jelentkezik, ahol nagy százalékban meg is állják a helyüket. Nagy büszkeségünk kitűnő tanulmányi eredményű diákjaink helytállása az ország legerősebb gimnáziumaiban is. Ez egyértelmű bizonyítéka iskolánk magas színvonalú továbbtanulásra felkészítő tevékenységének.

Az országos kompetenciamérés fontos referencia természetesen számunkra is, de nem veszíthetjük szem elől azt a tényt sem, hogy a kis osztálylétszámok törvényszerűségei miatt az évfolyamok között komoly eltérések mutatkoznak, melyek elsősorban nem az oktató munka színvonalát minősítik. Ezzel együtt is, évről évre az országos kategóriaátlagok szintjén, vagy kevéssel fölötte teljesítenek diákjaink, s ugyanez mondható el az országos nyelvi felmérésekről is. Nem kérdés azonban, hogy hasznosak, jelzésértékűek ezek az adatok, melyeket minden tanévben célszerű kielemezni, majd a tanulságokat leszűrve meghatározni a szükséges lépéseket.

Hosszú évek óta biztosítunk lehetőséget tanulóinknak – tehetséggondozás keretében folytatott felkészítéssel – alapfokú német nyelvvizsga letételére,. Úgy gondolom, hogy az ilyen kis iskolák körében nem túlságosan elterjedt egy ilyen szolgáltatás, ezért feltétlenül büszkeségeink közé sorolom.

A Bodajki Művészeti Iskolával több évtizedes a kapcsolatunk. Annak ellenére, hogy a zenetanári ellátottság sokszor problémás, mégis folyamatosan tudnak működni. Az anyaiskola egyre rendezettebb helyzete pedig bizakodásra adhat okot a jövőre nézve is.

Szakköreink száma kis iskolai mivoltunkból eredően szintén erősen behatárolt, sem a tanárok, sem a diákok száma nem teszi lehetővé tíz-húsz szakkör működtetését. Ennek ellenére igyekszünk minél színesebb és teljesebb kínálatot nyújtani szakköri lehetőségekből is, és az egyéb szabadidős eseményeknek sincsenek híján diákjaink, köszönhetően kollégáim áldozatos, és sokszor ellenszolgáltatás nélkül végzett munkájának.

A tanév programjai között immár jó 20 éve kiemelkedő jelentőségű a Kézdi-hét elnevezésű programsorozatunk, mely színvonalas rendezvényeivel, nagy múltjával, a környék más településein is elterjedt hírével iskolánk egyik ékköve. Úgy vélem, hogy amennyiben ügyelünk a jövőben is magas színvonalának a megtartására, egyediségével továbbra is nagyban hozzá tud járulni vonzerőnkhöz.

Szünidei táboraink a kezdetektől nagy népszerűségnek örvendenek, melyeken általában diákjaink harmada jelentkezik. A nagy hagyományok itt is jellemzőek. Balatoni táborunkat tavaly nyáron rendeztük meg húszadik alkalommal, de a nyolcadikosok horvátországi osztálykirándulása is 15 éves múltra tekint vissza, s nem fiatalabb német nappali táborunk sem. A horvát osztálykirándulást szintén egy igazi egyedi különlegességnek gondolom, s bármi legyen is a sorsa a jövőben, az értékeink között kell számon tartani.

A SZÜLŐI ELÉGEDETTSÉG-VIZSGÁLAT KÉRDŐÍVEINEK EREDMÉNYEI

A tanfelügyeleti vizsgálat keretében elvégzett vizsgálat kérdőívét 70 szülő töltötte ki, aminek aránya, tekintve, hogy egy-egy családból több gyerek is jár iskolába, körülbelül 80%-os lehet.  Valószínűsíthető, hogy az elégedetlenebb szülők esetleg nem töltötték ki inkább a kérdőívet, viszont akik megtiszteltek bennünket a véleményükkel, az értékelés mellett azt is jelezték, hogy van véleményük az iskoláról. Ez pedig azt jelzi, hogy ismeretekkel is rendelkeznek róla, figyelemmel kísérik gyermekük iskolai életét. Ha fenntartásokkal kezelve is, de mindenképpen fontos információt jelent működésünkről e kérdőív, s leginkább arról, hogy a szülők miként értékelik munkánkat.

A 18 kérdés 90%-ára 4,5 körüli, vagy annál jóval magasabb átlagú pontot adtak a szülők, s csak egyetlen kérdésnél – a tanulók másokkal és egymással szembeni kulturált és udvarias viselkedésének megítélésében – lett 3,97 az átlag. E felmérés szerint tehát a szülők nagy része egyértelműen nagyon pozitívan ítéli meg az iskolát és az ott folyó oktató-nevelő munkát. Természetesen egyedi konfliktusok, egyéni sérelmek mindig napirendre kerülhetnek, de egy ilyen kérdőív valamiféle jelzését akkor is képes megmutatni az általános vélekedésnek. A magas átlagú eredmény pedig szépen mutatja, hogy jó úton járunk, s a későbbi még aktívabb és hatékonyabb együttműködést erős alapokra tervezhetjük. Szükség is van erre, mert a szülők új nemzedéke új mentalitással, szemlélettel, új igényekkel fordul az iskola felé, melyeket csak egy nagyon élő, egymás szempontjait ismerő, toleráló kapcsolatban vagyunk képesek megfelelően kezelni, illetve kielégíteni.

GYENGESÉGEK, VESZÉLYEK

Helyzetelemzésem akkor lehet teljes, ha erősségeink, lehetőségeink mellett górcső alá veszem gyengeségeinket, illetve a ránk leselkedő veszélyeket, egyfajta SWOT-analízist elvégezve így.

KÜLSŐ VESZÉLYEK

A külső környezet legnagyobb részét nem tudjuk befolyásolni, ám szükséges azok folyamatos figyelemmel kísérése és ismerete, hogy aztán képesek legyünk megfelelően alkalmazkodni hozzájuk, legjobb esetben pedig akár fel is használni saját céljainkra. A politikai, társadalmi, közoktatási környezet változásaira itt most nincs mód kitérni, ezért csak a közvetlen környezetünkre fókuszálok.

Szomor jelenlegi 1200 fős lélekszámával és lakosságának összetételével éppen a határán mozog annak, hogy biztosítani tudja egy iskola elegendő tanulószámát. Véleményem szerint egy település népesedéspolitikai céljait egy vonzó, sikeres, modern, megújulni képes, a szülői igényeknek megfelelni képes helyi intézmény nagyban képes támogatni, például amikor a fiatal családok helyben maradás, vagy az ideköltözés melletti döntésében a szempontokat sorra veszik. Nem tartom viszont túl egészségesnek, ha iskolánk működtetésekor a környékbeli gyerekek elhorgászására is kifejezetten koncentrálnunk kell. Nem mindegy, hogy önmagunkkért, vagy a környékbeli gyerekek megszerzésért törekszünk a kor követelményeihez alkalmazkodva fejlődni. A kettő természetesen nem zárja ki egymást, sőt, szoros a kapcsolat közöttük, de amikor önmagunk miatt akarunk fejlődni, sokkal kisebb a kompromisszumkényszer, mint amikor másokra kell figyelnünk. Fontosnak tartom tehát a folyamatos párbeszédet az iskola és az önkormányzat között a népesedéspolitikát illetően. Ettől persze mindenkinek megvan a feladata. Az önkormányzatnak vonzó települési körülményeket kell teremteni, míg az iskola a színvonalas munkájával lehet vonzó a helyi és környékbeli szülők előtt.

Szeretett kastélyépületünk sajnos elég rossz kondícióban van a folyamatos felújítások és karbantartások dacára is, és az is ténykérdés, hogy a mai korszerű oktatáshoz nem rendelkezünk elegendő helyiséggel. Ezek nagyon komoly hiányosságok. A szülők iskolaválasztási szempontjai között manapság már az oktatás infrastrukturális feltételeinek a színvonala is előkelő helyen szerepel. Félő, hogy ezekkel az adottságokkal sokaknak lassan nem jelent elegendő vonzerőt a családias hangulatunk és minden egyéb erényünk.

BELSŐ VESZÉLYEK

Kollégáimmal együtt sok harcot megvívtunk már sikeresen, de az idő múlásával szemben sajnos nem győzhetünk. Tíz éven belül jelenlegi tantestületünk kétharmada eléri a nyugdíjkorhatárt, ami azt jelenti, hogy a következő években folyamatosan rákényszerülünk távozó kollégáink pótlására. Ez a fajta fluktuáció természetes is, ám nem felejthetjük el, hogy egyre kevesebb a pedagógus, és szolgálati lakást sem tudunk biztosítani. Általános optimizmusom ebben a kérdésben cserbenhagy, véleményem szerint iskolánk előtt ez az egyik legnagyobb kihívás a közeljövőben. Az pedig már az álom kategóriájába tartozik, hogy a nemek arányán is tudjunk javítani.

Végül egy olyan veszélyre hívom fel a figyelmet, aminek sikeres elhárítása valóban csak rajtunk múlik. Izgalmassá vált pályánkon mindannyian szembesülnünk kellett a megújulás kényszerével.  Olyan ismeretekre, kompetenciákra van szükség, melyeket nem szerezhettünk meg előtte, olyan pedagógiai helyzetekbe kerülünk napról napra, amelyekre nem készítettek fel bennünket. A long-life-learning már nem a küszöbön, hanem a nappalinkban van, s ezzel bizony kezdenünk kell valamit. Mint említettem, véleményem szerint az oktatás jelenleg az egyik legforrongóbb ágazat, ahol a régi szemlélettel bukásra vagyunk ítélve. Tisztában vagyok vele, hogy hosszú évek nyugalma után szinte követhetetlenek a változások, de további sikereinknek elengedhetetlen záloga mindannyiunk szemléletváltása. Éppen ezért intézményvezetőként egyik legfontosabb feladatom lenne kollégáim folyamatos szakmai megújulásának ösztönzése, segítése, és legalább annyira erőfeszítéseik elismerése, értékelése is.

 

 

VEZETÉSELMÉLETI GONDOLATOK

Majd harminc éve dolgozom iskolánkban, ez idő alatt bőven végezhettem olyan tevékenységeket oktató-nevelő munkám mellett, melyek során fejlődhettek vezetői kompetenciáim, s kiderülhetett, hogy nem idegen tőlem az alkotó, tervező, szervező, lebonyolító, koordináló, irányító tevékenység, és a semmiből képes vagyok teremteni új dolgokat. Helyszűke miatta a teljesség igénye nélkül csupán felsorolom legfontosabb munkáimat, talán ez is mutat valamiféle képet rólam. Színjátszó kör vezetése, a Széltolók gyerekzenekar létrehozása és vezetése,  különböző sportszakkörök tartása, a Hegyi kupa kitalálása, megszervezése, bonyolítása, új, különleges sportágak meghonosítása és  beépítése tantervünkbe, teljesen önálló szervezésű és bonyolítású vándor-, vizi- és sítáborok, valamint többnapos országjáró kerékpártúrák vezetése, az Indián táborunk megszervezése és vezetése, a végzős osztályoknak olcsó tengerparti osztálykirándulás projektje Horvátországban, a gárdonyi táborunk működtetése, pályázatok írása, iskolai és falusi rendezvények, ünnepségek szervezése, lebonyolítása, diákönkormányzatunknak első segítő pedagógusa húsz éven át, Igazlátó nap megszervezése, diáknapjaink rendszerének és programjainak a kialakítása, a Kézdi- hét megálmodása, a programok szervezése, bonyolítása, kapcsolattartás névadónk leszármazottaival, iskola himnuszunk megszületésének kezdeményezője, szövegének írója, alapítványi tevékenység a Kézdi alapítvány kuratóriumának elnökeként, s végül, de nem utolsó sorban egy amerikai viselkedés támogató nevelési módszer meghonosítása iskolánkban.

E tevékenységek mindegyike igencsak megkívánta a vezetői kompetenciák meglétét, ám pályázatomban ezúttal intézményvezetői munkakör betöltésére aspirálok, olyan munkakörre, amiben pályám során eddig soha nem dolgoztam. Kényelmes helyzetben lennék, ha mögöttem tudhatnék egy-két vezetői ciklust, s akkor elvégzett munkám tökéletes referenciája lehetne az intézményvezetéssel kapcsolatos elveimnek. Ilyen jellegű tapasztalatok híján viszont az a lehetőségem marad, hogy alábbiakban megpróbáljam részletesen kifejteni elgondolásaimat a kollégáim, és a pályázatom sorsáról döntő fenntartónk szakemberei számára, mégpedig két céllal. Egyrészt arról, hogy rendelkezem a szükséges vezetéselméleti ismeretekkel, illetve hogy kiforrott, koherens képpel rendelkezem az intézményvezetői munkáról, másrészt arról, hogy ezek az ismeretek, a vezetés lényegéről vallott nézeteim adekvátak lehetnek egyaránt az iskolánk, tantestületünk és fenntartónk szempontjainak is.

Intézményünk alapító igazgatójára egy igazi karizmatikus vezetőként tekintek, de jelenlegi intézményvezetőnk húszévi irányító munkája, annak sikeressége is önmagáért beszél. Mindkettőjük egyedi, csak rájuk jellemző vezetési stílussal rendelkezett. Amikor saját vezetői elképzeléseimről beszélek, a sokévi közös munka alatt a tevékenységükről leszűrt tapasztalataimat természetes módon, önkéntelenül is beépítem saját gondolataimba, de ahogy ők is különbözőek voltak, úgy én is különböző leszek.

Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nem csak egyéniségünkből eredhet ez a különbség. A különböző korok különböző vezetői magatartást kívántak meg mindig is. Más vezetői erényekre van szükség egy iskola alapításakor, amikor rettenthetetlen kormányosként kell legyőzni az ismeretlen akadályokat, más kell nyugodtabb időkben az állandóság biztosításához, és megint más kell egy forrongó, ismeretlen jövőbe vezető időszakban.

Több tényező eredménye tehát a bennem kialakult kép a vezetői szerepről. A személyiségem, ezen belül is pedagógusi egyéniségem, a szomori mikrokörnyezet, iskolánk eddigi vezetői, kollégáim, a 30 év közös munka, a közoktatás mélyreható átalakulása, a makro környezet jelenkori változásai mind hozzájárultak elgondolásaim kikristályosodásához.

Kollégáim igazolhatják, egész életemben nyitott szemmel és lélekkel végeztem a munkám, érzékenyen figyelve a közeli és távoli történésekre egyaránt, igyekeztem a jelenségeket elemezni, azokból a tapasztalatokat leszűrni, majd reagálni. Úgy gondolom, hogy egyéniségemnek ezt a sajátosságát hasznosítani tudnám vezetői munkám során, a tervezéstől kezdve a szervezési, irányítási feladatokon át egészen a változásmenedzselésig.

Egy érdekes aspektusra azonban ki kell, hogy térjek a kollégáimhoz fűződő viszonyomat illetően. Három évtizeden át, nap, mint nap, vállat a vállhoz vetve dolgoztunk iskolánkért. (Nem véletlen a szóhasználat, mi nem az iskolánkban, hanem az iskolánkért dolgoztunk!) Tettük ezt eddig mellérendelt kapcsolatban, kollégaként, munkatársakként, barátként, egyenrangú emberekként. Úgy gondolom, hogy intézményvezetőként sem változik meg közöttünk ez az egyenrangúság, a közeli emberi viszony, ez a legtermészetesebb. Egy valami azonban változni fog, mert változnia kell. Kollégaként, barátként, régi harcostársként jól megismerhették munkatársaim erényeimet és hibáimat egyaránt. Azt, hogy milyen vezető lennék, csak sejthetjük, de nem tudhatjuk. Úgy gondolom, hogy az új szerepkörben, a felelősség megjelenésével eddig még nem ismert oldalamat mutathatom meg. Ezt az oldalamat nem titkoltam eddig, nem is személyiségfejlesztés eredményeként szereztem, egyszerűen mivel nem dolgoztam vezetőként, nem is kerülhetett felszínre.

A szándék igen erős bennem. Nem a vezetője szeretnék lenni kollégáimnak, hanem vezetője! Ha egyéni ambícióm lenne csak, azzal sem lenne baj, ám én azért szeretnék jó vezetője lenni iskolánknak, mert tartozom ezzel, egyfajta kötelességnek érzem kollégáim és a szomori családok felé, s nem utolsósorban, eddigi intézményvezetőim életműve is kötelez.

AZ ÁLTALAM PREFERÁLT VEZETŐI STÍLUS

A három “klasszikusnak” nevezhető vezetői stílust illetően megállapíthatjuk, hogy teljes tisztaságában, eredetiségében nagyon nehéz lenne ilyen stílusokat találni, csak elméleti kategóriaként ilyen egyértelműek. Még egy vezetőnél is keverednek, csupán valamelyik domináns szerepéről beszélhetünk, és erre alapozottan tarthatjuk autokratikusnak, liberálisnak, vagy éppen demokratikusnak az adott vezető stílusát.

Úgy gondolom, az előző oldalakon alaposan megindokoltam már, miért érzem magamhoz legközelebbinek a demokratikus stílust, ezért itt most csak arra térek ki, hogy miként gondolom megvalósulni a gyakorlatban. Munkatársaim felkészültsége, elkötelezettsége, a több évtizednyi sikeres közös munka szinte kötelez, hogy támaszkodjak kezdeményezőkészségükre, tapasztalataikra, véleményükre, javaslataikra. A közös célok kialakításakor, a velük kapcsolatos döntéseknél messzemenően támaszkodni kívánok a munkatársi közösségre, de egyéb vezetői döntéseknél is az általuk felvázolt alternatívákat mérlegelhetem, majd azokra alapozva hozhatom meg a leghelyesebb döntést.  (Természetesen a közösségnek az előkészítésben való részvételét követően a döntés már a vezető személyes felelőssége és a feladat végrehajtásának megkövetelése is az ő kötelezettsége).

Hiszek abban is, hogy a különböző célok, ötletek, tervek világos körvonalazásával képes lehetek aktivizálni kollégáimat, de ugyanezt szolgálja, ha azt tapasztalják, hogy elismerem képességeiket, sikereiket, számítok közreműködésükre, ötleteiket felkarolom, támogatom, segítem azok megvalósítását. Tisztában vagyok vele, hogy a különböző részterületeken munkatársaim milyen jó szakemberek, akiknek tehetségét nekem kibontakoztatnom kell. Pedagógus munkám során megbizonyosodhattam a gyerekeknél is arról, hogy a bizalom és az elismerés csodákat tud művelni.

Szükségesnek tartom ugyanakkor azt is megemlíteni, hogy egy érvényesülő vezetői stílust alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik a vezető személyisége – személyiségtípusa, felkészültsége, képességeinek szintje, azaz a kompetencia -, a másik pedig a vezetésével működő munkahelyi közösség – a munkatársak felkészültsége, az emberi-, közösségi viszonyok, egy-egy csoportban kialakult szokások – állapota. Az optimálisnak tekinthető vezetői stílus alkalmazása, funkcionálása tehát két tényező függvénye, általában egy bizonyos idő és “tájékozódó” folyamat szükséges mind a vezető, mind a munkatársak részéről eléréséhez.

ALFA ÉS OMEGA: A SZERVEZETI CÉLOK KÖZÖS MEGHATÁROZÁSA

A világosan körvonalazott, egyértelműen megfogalmazott, közös döntés után elfogadott szervezeti célok nélkülözhetetlenségét és fontosságát nem tudom eléggé hangsúlyozni. Különösen fontos napjainkban, amikor a forrongó világ, benne a szintén helyét kereső közoktatási környezettel, gyakorlatilag kötelezővé teszi az iskolák számára a változásmenedzsment alkalmazását, aminek során az első és legfontosabb lépés az – új kihívások elemzésére épülő és a legsikeresebb megoldásokat meghatározó – célok kitűzése. Egyszerűbben fogalmazva, tudnunk kell, mit, miért, hogyan teszünk. Ennek a  tudatos szervezeti működésnek a kezdő lépése a közös célmeghatározás.

SZEREPEK A SZERVEZET DÖNTÉSHOZÓ MŰKÖDÉSÉBEN

Ahogyan különböző szervezeti kultúrák léteznek, úgy lehetséges a döntéshozásnak is számtalan mechanizmusa. Egyes intézményekben a célokat az igazgató találja ki, másutt a vezető bevonja az idősebb, tapasztaltabb nevelőket, esetleg bizonyos területeken szakértő munkatársait, a variációkat sorolhatnám még hosszan. Jómagam azokkal tudok egyetérteni, akik szerint a szervezetben folyó stratégiai célkitűzés valójában egy olyan korporatív cselekvés, amelyet formális és informális csoportok visznek végbe. Eme álláspont azonban korántsem jelent felelősség áthárítást, hiszen az egyszemélyi felelős akkor is az igazgató. Sokkal inkább a kollektív munkában rejlő erő kiaknázására épít.

A PEDAGÓGUSOK EGYÉNI CÉLJAI ÉS A SZERVEZETI CÉLOK KÖZÖTTI KAPCSOLAT

A vezetéselméletben transformational leadership-ként ismert – a változások menedzselésére alkalmas – vezetési mód megköveteli a vezetőtől, hogy kialakítsa és megvitassa saját – az iskolára vonatkozó – elképzeléseit a többiekkel, egyénekkel és csoportokkal, és képessé tegye őket arra, hogy a saját felelősségi területükön döntést hozhassanak. A tapasztalatok szerint az ilyen vezetőknek olyan mértékig sikerül a követőik elköteleződését elérni, hogy a magas szintű teljesítmény gyakorlatilag erkölcsi paranccsá válik. Az elmélet természetszerűleg egy optimális helyzetet határoz meg, ám én olyan erősnek érzem ezt a kollégáimban munkálkodó „erkölcsi parancsot”, valamint azt, hogy egyéni céljaik egybeforrnak a szervezeti célokkal, hogy azokra bátran merek építkezni. (Nem az iskolában, hanem az iskoláért dolgozunk)

A VEZETŐ: PEDAGÓGUS, VAGY IRÁNYÍTÓ?

Miután egész pályámon pedagógusként dolgoztam, ez az izgalmas kérdés megválaszolást kíván. Sok intézményben előforduló helyzet, hogy egy tapasztalt, idősebb pedagógusra „testálódik” a vezetői feladat, a vezetővé avanzsálást a nagy szakmai tapasztalatra alapozva. Ám ez nem vezetői, „csupán” pedagógusi tapasztalat, melynek a vezetői kompetenciákhoz kevés köze van. Fel sem merül tehát bennem, hogy egy intézményvezetői szerepkörben magamra, mint vezető pedagógusra tekintsek. Ennek a „pedagógus, mint irányító”- modellnek a gordiuszi csomóját feloldhatónak gondolom.

Mint adminisztratív vezető, felelős vagyok az intézmény sikeres menedzseléséért a külső testületek felé. Vezető (pedagógus) szakemberként pedig a tantestület szakmai irányításáért felelek. Mint szakember, és mint adminisztratív vezető, két módon valósítom meg tehát közvetítő szerepem. Egyrészt ellátom a szakemberekből álló tantestület ellenőrzésének feladatát, másrészt, mint szervezeti vezető, a pedagógusok számára elfogadható megoldásokat biztosítok a külső kihívásokra.

A PEDAGÓGUSOK DÖNTÉSI SZEREPE

Kollégáim bevonását a döntési folyamatokba, úgy gondolom, hogy alaposan körülírtam, s nem kell tovább bizonygatnom, mennyire számítok rájuk. Ám mielőtt bárki megrettenne egyfajta „mindenkinek vezetői feladatokat!” program kihirdetésétől, szeretném leszögezni, hogy senkire nem gondolom átruházni intézményvezetői feladataimat és természetesen a felelősséget sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a tanárok elsősorban tanárok, és csak akkor menedzserek, ha muszáj. Valójában csak az igazgatónak van érdemleges lehetősége arra, hogy menedzseri tevékenységgel foglalkozzon, a tantestület többi részének igen nagyok a tanítási terhei, s így ők eleve kénytelenek menedzseri tevékenységüket a korlátozott “szabad” idejükbe belepréselni, és esténként vagy a hétvégeken elvégezni azokat. Bőven elég teher ez, ezért szeretném ezt mindig figyelembe venni, amikor az intézmény menedzsmentjének feladataiba bevonom őket.

RUGALMASSÁG, DINAMIKUSSÁG, KONCENTRÁLTSÁG

Összefoglalva gondolataimat, egyértelműen a menedzser szemléletű vezetési gyakorlat mellett teszem le a voksom. Véleményem szerint egy olyan világban, amelyik gyorsan és kiszámíthatatlan módon változik, az oktatási intézmények vezetője nem lehet hatékony, ha úgy működik, mint egy szabályozó készülék, amelynek pusztán az a dolga, hogy fenntartsa a szervezet épségét, illetve ellenőrizze a vezetői kört, miközben a tanárok úgy végzik a feladataikat, hogy egymással, illetve a vezetőkkel minimális szinten lépnek interakcióba. Egy ennél kreatívabb és dinamikusabb modellre van szükség, amely az együttműködésre épül, amelyben mindenki részt vesz a célok meghatározásában és megerősítésében, amely sarkall a változtatásra, motiválja mind a tanárt, mind a diákot és az iskola külső képviselőit is. A környezeti hatások egyre csak erősödnek, az ezekre történő minél sikeresebb reagálás érdekében az iskola szervezetének koncentráltan kell fókuszálni a változásokra, és valódi tanuló szervezetté válva egyre ügyesebbnek és rugalmasabbnak kell lennie.

 

 

HELYZETELEMZÉSEN ÉS CÉLKITŰZÉSEN ALAPULÓ VEZETŐI PROGRAM

Egy jó iskola vezetésére vállalkozom most, melynek nem csak helyben, de a környéken is jó a híre. Alapítónk munkáját jelenlegi intézményvezetőnk húsz éven át folytatta példaadó odaadással és elkötelezettséggel. Intézményünk jelenlegi pozitív megítélésében elvitathatatlan a szerepe, vezetői munkájának eredményeként tudta tantestületünk is kihozni magából a legjobbat. Egy komoly csapatmunkának állt rendíthetetlenül az élén két évtizedig, melyről csak a legmélyebb elismerés hangján lehet szólni. Megtiszteltetésnek érzem, ha folytathatom jelentős életművét, kollégáimmal, együtt, közösen.

Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy az alábbi vezetői program csak alapját, kiindulópontját jelenti azoknak a céloknak, melyeket közösen alakítunk ki, s bármilyen mértékű is az elkötelezettségem, csak munkatársaim értő és segítő támogatásával és együttműködésével valósíthatjuk meg a közösen kitűzött célokat.

Vezetői programom csak alap lehet abban az értelemben is, hogy a jövőbeni munkánk során nem egy mérföldkövekkel szegélyezett, kiépített úton haladunk, hanem egy ismeretlen, új csapáson, mely lépéseink nyomán kerül fel a térképre. Minden egyes megtett lépés után a megtervezett feladataink preferencia sorrendje új megközelítésű újragondolást igényel majd. A valós életben majdan megvalósuló vezetői program ekként nem papíron, hanem sok-sok egyeztetés eredményeként megvalósuló együttes munka során formálódik és realizálódik.

Pályázatom elfogadása esetén a tanévkezdés előtt ezért szeretnék minden kollégámmal őszinte hangulatban, személyesen elbeszélgetni, megkérve őket, hogy meséljenek legfrissebb ötleteikről, dédelgetett álmaikról, az új ötéves ciklussal kapcsolatos elvárásaikról, céljaikról, esetleges gondjaikról, aggodalmaikról, kérdéseikről, javaslataikról, feladatvállalásaikról, ambícióikról. Úgy gondolom, hogy ezek az őszinte gondolatcserék is segíthetik a tantestületi közös munkát, melyek során célokat határozunk meg.

CÉLMEGHATÁROZÁS

Pedagógiai programunk egyértelműen fogalmaz céljainkat illetően. E dokumentumot közösen alkottuk meg, közösen elfogadott értékek mentén. Az ott megfogalmazott célok kiállták az idő próbáját, aktualitásukat, érvényességüket nem veszítették el, úgy gondolom, hogy iskolánk jövőbeni életében is iránymutatóul szolgálhatnak. Jómagam csupán ennyivel egészíteném ki céljainkat:

Intézményünk gyermekközpontú, családias, szeretetteli pozitív légkörét, nagy múltú hagyományainkat, tanulóink erős kötődését, törvényes működését, segítő, támogató, befogadó, szolidáris attitűdjét, községünkkel harmonikus együttműködését mind-mind megtartandó értékeknek tartom. Az új kor, új kihívásai azonban azt is megkövetelik tőlünk, hogy valódi tanuló szervezetté váljunk, amely innovatív, modern szervezeti kultúrája révén képes a folyamatos fejlődésre, a változások érzékelésére, és az azokra történő rugalmas reagálásra is.

Legyen ez az origója jövendőbeli közös munkánknak!

 

VEZETŐI PROGRAM

PEDAGÓGIAI FELADATOK, OKTATÓ-NEVELŐ MUNKÁNK

Rövidtávon megoldandó feladatok

Munkára nevelés

Korunkban a kényelmes életmód és egyéb összetevők miatt egyre több családban mintha háttérbe szorulna e nevelési terület. Felerősödött ebben a tekintetben az iskola szerepe, ahol a tanulási folyamat részeként, de azon kívül is számtalan lehetőség adódik, hogy a tanulóknak munkához való hozzáállásán javítsunk. Manapság a legtöbb tanuló egyetlen munkájának a tanulást gondolja. Romlást tapasztalhatunk a hetesi, ügyeletesi teendők ellátásában is. A tanulást nem érzik munkának, a rajta kívüli tevékenységekről pedig nem szereznek tapasztalatokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, visszafordítsuk, mert a munka becsületét vissza kell adni. Rajtunk múlik, meg kell találni a módját annak, hogy találkozhassanak munkafeladatokkal, ahol megérezhetik az elvégzett munka örömét, az erőfeszítések értelmét, s azt is, hogy a munka nem mindig öröm, hanem kötelesség. Ilyen eszköz lehet például egy „Kastély-program”, aminek keretében a gyerekek osztályonként felelősek lennének kastélyunk, udvarunk, sportcsarnokunk egy-egy részéért, állagának megóvásáért, gondozásáért, szüleikkel együtt dolgozva, az önkormányzat bevonásával. Járulékos nevelési haszonként kialakulhat a tulajdonosi szemlélet, valamint az értékek megóvásáról is több fogalmat szerezhetnek.

 

Környezeti nevelés

Községünk épített és természeti környezetének az átlagosnál jobb állapota iskolánkban eddig nem tette szükségessé a környezeti nevelésre való hangsúlyosabb fókuszálást. A tantervi követelmények teljesítésén, illetve az országos „zöld” napok megtartásán túl kevés olyan projektünk volt, ami ezen túl is ráirányította volna a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Véleményem szerint azonban egy mai modern oktatási intézménynek teljes mértékben „zölddé” kell válni, ahogy ezt már sok-sok szálloda és üzem is teszi. Jó keretet biztosíthatna ehhez az ökoiskola programba való belépésünk. Rövidtávon ennek első lépése  lehetne öko-osztályok indítása.

Egészséges életre nevelés

Felvilágosító programjainkkal, sportrendezvényeinkkel sokat tettünk e nevelési célunk megvalósításáért, de mindig lehet tovább fejlődni. Ideális feltételek kezdenek kialakulni azzal, hogy a fiatal szülői generáció igen aktív sportéletet él, és öntevékenyen nagyszerű rendezvényeket is szervez. Nekünk annyi a dolgunk tehát, hogy csatlakozzunk hozzájuk, kapcsolódjunk be iskolásainkkal a programjaikba, vegyünk részt mi is a szervező munkákban, röviden minél szorosabban működjünk velük együtt. A közös munka során pedig kialakulhat egy „komplex szomori egészség-program”.

ViTT – „Szép hogy jó leszek”

Legkedvesebb gyermekemként tekintek viselkedés támogató nevelési módszerünkre. Bevezetésekor a tantestület megmutatta, hogy nyitott és fogékony az új dolgokra és kész a szemléletét is megváltoztatni. Ez utóbbi, tudom, hogy nem mindenkinél valósult meg teljes mértékben, de igazából ez volt az első olyan innovációnk, ami egész szervezeti kultúránkat áthatotta. A változás tehát nem kismértékű volt. A módszer korszerűségéről és hatékonyságáról továbbra is mélyen meg vagyok győződve. Folyamatos korrekciókkal képesek vagyunk a hibákon, gondokon is javítani, és semmi nem akadályoz bennünket abban, hogy még jobban a saját adottságainkra alakítsuk. A ViTT-es iskolák országos egyesületének, szövetségének a megalakításával fórumot tudnánk teremteni a tapasztalatok megosztásának, ötletbörzéknek, közös találkozásoknak, szakmai konferenciáknak. E munkában, mint iskolánk intézményvezetője, nagy lelkesedéssel vállalnék szerepet kezdeményezőként, koordinálóként.

 

 

Alkalmazkodás a digitális világ hatásaihoz

Világszerte zavartan áll minden oktatási rendszer a digitális eszközök térnyerése előtt. Nem kérdés, hogy az oktatásban helye van ezeknek az eszközöknek, soha nem látott lehetőséget biztosítanak a tanárok számára. A tananyagok, a módszerek és a pedagógusok zöme is szépen lassan felveszi ezt a fejlődési tempót, pár éven belül a mindennapjaink természetes része lesz, ebben nem kételkedem. A nagy problémát nem ez, hanem a digitális eszközök függőségig való betüremkedése jelenti a gyerekek életébe. Egészen friss jelenség, hogy több országban is drasztikusan korlátozzák a telefonok használatát, miután számos kutatás bebizonyította negatív hatását. Valószínűleg hazánk oktatásirányítása is reagálni fog ezekre a fejleményekre, de addig iskolánknak is meg kell alkotnia egy saját „Digitális-kódexet”, melyben lefektetjük az ezzel kapcsolatos normáinkat, szabályainkat. Semmiképpen sem gondolom kőbe vésett törvénynek, a változásokkal együtt igenis módosíthatunk később is rajta. Azt viszont nagyon szükségesnek tartom, hogy megalkossuk, és aztán a szabályai szerint működjünk.

Az iskola nemzetiségi német nyelvoktató és hagyományőrző tevékenységének erőteljesebb megjelenítése a pedagógiai programban valamint a helyi tantervben és egyéb dokumentumokban

Idei tanfelügyeleti értékelésünkben a minősítő szakemberek az egyik fejlesztendő területként a fentieket állapították meg, s ez összecseng az én véleményemmel is. Az eddigi hagyományőrző munka, a versenyeken, rendezvényeken való részvétel egy folyamatos, magas szintet képviselt mindig, ám ezt a munkát plasztikusabban meg kell jelentetnünk iskolai dokumentumainkban, éves munkatervünkben. A programokat, eseményeket, az eredményeket is hangsúlyosabban lehetne megjelentetni. A belső és külső fórumokon az eddiginél intenzívebben lenne szükséges tájékoztatni a tanulóinkat, szüleiket, illetve a szomori lakosokat. A nemzetiségi önkormányzattal mindig is harmonikus volt a kapcsolat, úgy gondolom azonban, hogy az eddiginél is szorosabb együttműködés minkét fél érdekeit jól tudná szolgálni. E témakört érinti a külső kapcsolataink fejezetben alább részletesebben kifejtett cserediák és partneriskola programunk is, amit egyértelműen német nyelvterületre kellene fókuszálni.

Továbbtanulásra felkészítő tevékenység

Az élethosszig tanulás, a változásokhoz alkalmazkodni tudás és egyéb kompetenciák megjelenésével pályaválasztásra felkészítő munkánkat is érdemes újragondolni. Pályaválasztási felelőseink, intézményvezetőnk és a felsős osztályfőnökök alapos, több éven át tartó felkészítési munkája ellenére is minden évben adódnak problémáink a főként a szülők részéről erőltetett nem adekvát iskolaválasztásokkal. A tanulók között is mindig akad, aki – véleményük megváltoztatására irányuló igyekezetünk ellenére – nem a képességeinek, érdeklődésének megfelelő középiskolát jelöli meg. Törekednünk kell csökkenteni ezek számát is, de ennél még fontosabbnak tartom, hogy főként az osztályfőnöki órákon már az új kihívásokhoz alkalmazkodó szemléletre hívjuk fel diákjaink figyelmét, mert ezen a területen is hatalmas változások történnek napjainkban.

Egyéni fejlődéshez alkalmazkodó oktatás alsó tagozaton, az induláskori lemaradások kezelése (felismerés, kompenzáció, felzárkóztatás)

Régi pedagógiai stratégia ez már iskolánkban, amit szeretném, ha az eddigi tapasztalatokra és megszerzett pedagógusi kompetenciákra építve még inkább kiteljesítenénk, általánossá fejlesztenénk. Meggyőződésem, hogy a várható jövőbeni országos oktatási irányelvekben is egyre inkább ebbe az irányba tolódnak el a hangsúlyok. Hatalmas önfejlesztő munkát kíván ez a pedagógusoktól, hisz nem ilyen szemléletű didaktikai képzést kaptak. Kollégáim bámulatos rugalmassággal és lelkesedéssel igyekeznek pótolni ezeket a hiányosságokat, szerencsére egyre több szakanyaghoz hozzá lehet férni, de emellett szükséges az ilyen irányú továbbképzéseken való részvétel, illetve más iskolák sikeres tapasztalatainak személyes megismerése is. Ebbéli tevékenységükben is teljes mértékben számíthatnak támogatásomra és segítségemre munkatársaim.

Zeneiskolával való további együttműködés

Szükségességét soha nem vontuk kétségbe, s ezután is mindent meg kell tenni azért, hogy valamilyen módon művészeti oktatásban részesülhessenek tanulóink. A több évtizedes együttműködés hullámzó lüktetésű volt mindig is, soha nem nélkülözve a nehézségeket, de az mindenképpen pozitívum, hogy kapcsolatunk élő tudott maradni. Szeretném azonban megszondáztatni a szülőket arról, hogy milyen művészeti oktatást igényelnek gyermekeiknek, mert jelenleg ezt nem ismerjük. Kínáltuk a Bodajki Művészeti iskolát, ezt választhatták, de szükséges lenne ismerni a szülők ez irányú pontosabb igényeit. Természetesen amennyiben kiderül, hogy elégedettek, akkor az állandóság jegyében örömmel marad a kapcsolat, amennyiben viszont intenzívebb, vagy más jellegű művészetoktatásra van igény, akkor egyeztetni kell jelenlegi partnerünkkel, esetlegesen más környékbeli zeneiskolákkal.

Középtávon megoldandó feladatok

Ökoiskola, madárbarát iskola

A rövidtávú nevelési feladatok között említettem kezdeti lépésként az úgynevezett öko-osztályok indítását egy egész iskolánkat átfogó öko-iskolai program részeként. Tisztában vagyok vele, hogy kollégáim előtt egy ilyen schoolwide szerű program hatalmas feladatnak látszik, ám több dologgal is bíztatni tudom őket. Egyrészt ezekben a programokban a hozzánk hasonló kis iskolák is sikerrel vesznek részt, sok-sok haszonnal, ráadásul az ő tapasztalataik nekünk már felhasználhatóak, segítséget jelenthetnek, másrészt az egyre fontosabb környezettudatosságra neveléssel kapcsolatos céljainkat egy mások által már kidolgozott, megtervezett keretrendszerben sokkal hatékonyabban valósíthatjuk meg, nem beszélve arról, milyen méretes módszertani segédanyaggal tudnak segíteni bennünket az ilyen programok. Az öko-iskolai programba pedig jól illeszkedhet a madárbarát-iskola program, ami mellett az előzőeken túl még két érvet fel tudok sorakoztatni. Ha a madárkalitkákra, az etetésekre, a kastélykerti madárfigyelésekre gondolunk, megállapíthatjuk, hogy félig-meddig már eddig is madár-barát iskola voltunk, csak eddig nem keretek között voltunk azok. A másik érvem igen egyszerű, nagy kár lenne nem kihasználnunk adottságainkat, hisz kevés iskola mondhatja el magáról, hogy osztálytermeinek ablakából is egy gazdag madárvilágot szemlélhet nap, mint nap…

Erdei iskola

Egy rendszerbe illesztett erdei iskola szépen tud idomulni öko-iskolai programunkba is, és egyfajta pótlása lehetne a sajnos véget ért gárdonyi táborozásoknak. Ezt az erdei tábort azonban úgy gondolnám igazán hasznosnak, ha erősen a nomaditás felé mozdulnánk, ami a gyerekek által bizonyára nagyon kedvelt lenne. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy így minimalizálni tudnánk a költségeket.

Hegyi kupa

Az utazási költségek növekedése miatt abbamaradt versenysorozat nagyon népszerű volt minden résztvevő iskolában. Látok azonban olyan opciót, amivel újra lehetne indítani ezt a sorozatot, egy redukált, racionalizált formában. Nagyon nagy az igény a gyerekekben, hogy hasonló adottságú iskolák tanulóival versenghessenek, fair keretek között.

Pályaválasztási nap a helyi szülők, vállalkozók részvételével, ismerkedés a munkaerőpiac igényeivel, új munkaköreivel

A rövidtávú feladatok között már ejtettem szót a pályaválasztási tevékenység frissítéséről. Középtávon ennek egyik fontos eleme lehetne egy olyan pályaválasztási-nap rendezése évenként, ahol helyben tartanának előadásokat felsőseinknek és szüleiknek különböző pedagógiai és gazdasági szakemberek. E napon a helyi vállalkozók is bemutathatnák tevékenységüket, esetleg diákjaink a nap másik részében egy az érdeklődési területükön működő munkahelyet látogathatnának meg.

A kompetenciafejlesztés új lehetőségei: Sakk, társasjáték, gamifikáció, robotika stb.

A felsorolt tevékenységek közös ismérve, hogy irányító-szervező pedagógusának a szakértelmen kívül hatalmas lelkesedéssel is kell rendelkeznie. Tisztában vagyok vele, hogy ezek az új oktatási-nevelési lehetőségek igencsak személyi függők. Jelenleg talán a társasjátéknak van képviselője tantestületünkben. Ennek dacára is minden lehetőséget fel kell keresnünk, meg kell ragadnunk, hogy ezekkel a modern oktatási formákkal erősíteni tudjuk iskolai tevékenységeink körét. Hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen, és iskolánk vonzerejéhez is nagyban hozzá tudnának járulni.

Tehetségpont iskola

Számtalan tehetséges tanulónknak nyújtottunk már megfelelő muníciót későbbi sikeres pályafutásához, a Tehetségpont iskolaként működés végre kereteket, elérendő célokat, visszajelzést tudna biztosítani tehetséggondozó munkánkhoz, s nem elhanyagolhatóan pályázási lehetőségein keresztül anyagi forrásokat is szerezhetünk.

Hosszútávon megoldandó feladatok

Az egyénre szabott fejlesztés felé elmozdulás az oktatás során

Nyílt titok, hogy a NAT jelenleg zajló módosítása nem csak a tananyag szerkezetét modernizálja, illetve mennyiségét csökkenti, hanem az előzetes információk szerint egyre nagyobb teret enged a tanulók egyéni, a képességeik fejlődését jobban követő oktatásra is, követve ezzel a jelenleg sikeresnek tartott országok pedagógiai gyakorlatát. Bár éppen napjainkban veszi át Anglia a sanghaji matematika oktatás frontális módszerét, ami azért minimum elgondolkodtató, én mégis úgy gondolom, hogy a jelenlegi trend szerint hazánkban a közeljövőben a finn út felé fogunk elmozdulni. Célszerű ezért tanévről tanévre folyamatosan efelé eltolni a hangsúlyokat oktatási gyakorlatunkban. Kollégáim munkáját ebben vezetőként továbbképzések, módszertani oldalak, szakemberek, sikeres iskolák felkutatásával, illetve bemutatásával tudom segíteni.

Továbbtanulási mutatók megőrzése

Bár a demográfiai mutatók szerint egy cikluson át még az lesz jellemző, hogy bőséges középiskolai hely áll a továbbtanuló diákok előtt, az egyes középiskolák felvételi rendszere a központ felvételi rendszer mellett valószínűsíthetően tovább diverzifikálódik. A felvételi követelmények folyamatos változására számíthatunk, nem ülhetünk tehát a babérjainkon. Figyelni, elemezni kell a változásokat, tendenciákat. A felvételi vizsgákra való felkészítő tevékenységünket pedig úgy kell módosítani, hogy diákjaink képesek legyenek megfelelni az új követelményeknek is.

Az országos kompetenciamérések, nyelvi felmérések, illetve a tanulók fizikai állapotának és fittségi állapotának vizsgálatánál elért szintek megtartása, javítása

Az utóbbi években kialakulni látszanak az országos mérések végleges jellegzetességei, a kompetencia mérések követelményei, s bár bizonyára kis módosítások, hangsúlyeltolódások továbbra is lesznek, mostanra elmondhatjuk, hogy tisztában vagyunk a követelményekkel. Szerencsés lenne, ha a kompetencia mérések és a központi felvételi feladatok követelményei közelítenének egymáshoz, az nagyban segítené ez irányú oktatási tevékenységünket. Legjobb tanulónk idei felvételi eredménye azt mindenképpen jelzi, hogy szaktanáraink képesek megfelelni a sokszor képlékeny követelményeknek is.

A tanulmányi eredmények megőrzése

Magas tanulmányi átlagunk kollégáim munkáját is minősíti, ugyanakkor képet ad a családoknak az iskolához állásáról. Harminc éve jellemzőnk ez, ami szintén egy komoly fegyvertény. A  hagyományokra tekintettel is kötelező célunk kell hogy legyen az eredmények megőrzése. Ám ne feledjünk, a közeljövőben változik a NAT, az oktatás gyökeres átalakulásokon megy keresztül, mely azt minimum magával vonzza, hogy az új környezetben az új követelményeket a régi módon már nem tudjuk teljesíteni. Biztos vagyok benne, hogy kollégáim, mint annyiszor, most is sikeresen oldják meg ezt a feladatunkat is.

Pályázatokon keresztül az innovatív tevékenységek elősegítése, beépítése az oktató-nevelő munkánkba

Az új kihívások új megoldásokat, módszereket, eszközöket kívánnak. Tapasztalatom szerint egyre nő az innovatív tevékenységek támogatását szolgáló pályázatok száma. Vezetőként kötelességemnek tartom ezek felkutatását, megpályázását, illetve kollégáim segítését akár a megírásában, akár a végrehajtásához szükséges iskolai keretek biztosításával. Ne felejtsük, az innovatív jelző a ma iskolájánál már talán erősebb hívó szó, mint a veretes múlt, a nagy hagyományok. A fejlődni, megújulni képesség manapság a varázsszó, és joggal.

Projekt oktatás erősítése

A jövőbe nem láthatunk, de nagyon sok jel mutat ennek a módszernek a térnyerésére. Az oktatásirányítás által ösztönzött projekt hetek mellett érdemes lenne adottságainknak megfelelően egyre jelentősebb mértékben növelni az arányát oktató munkánkban, melyet én évről évre történő szisztematikus fejlesztő munka eredményeként tudok elképzelni.

Használható idegen nyelvi tudás felé mozdulás, a nyelvi felmérések követelményeihez igazodva

Országos jelenség, hogy még a sikeres iskolákban is kiemelt cél a nyelvtanítás ilyen irányú javítása. Számunkra mindkét tanított nyelv ugyanolyan fontos. A német nyelv a nemzetiségi iskolai státuszunk miatt elsősorban, az angol pedig általános elterjedtsége miatt. Minden jellegű segítséget, támogatást meg kívánok adni nyelvet oktató kollégáimnak, hogy e célunk jól átgondolt tervezés, és kidolgozás után sikeresen megvalósulhasson, s nyelvoktatásunk a használható nyelvtudás megszerzési lehetősége miatt lehessen erőssége iskolánknak.

Gyermekvédelem, szociálisan veszélyeztetett gyerekek figyelemmel kísérése, segítése, együttműködés a hatóságok szakembereivel

Szerencsések vagyunk, nem vagyunk összehasonlíthatóak a hátrányos helyzetű szabolcsi, borsodi, baranyai iskolákkal, ahol sokszor szinte teljes osztályok veszélyeztetettek, de nekünk is mindig volt segítségre szoruló tanulónk. Majd húsz évet volt szerencsém tanítani a zsámbéki Premontrei Szakközépiskolába, ahol ilyen jellegű missziós tevékenységet végeznek. Ott vésődött belém a meggyőződés, hogy ha egyetlen gyermeket megmentünk a százból, már akkor is értelme volt munkánknak. Soha nem tudhatjuk, ki lesz az az egy, éppen ezért kötelességünk mindent megtenni minden egyes rászoruló tanulónkért. Nincsenek olyan sokan, hogy ezt ne legyünk képesek teljes odaadással megtenni. Intézményvezetőm munkáját példaértékűnek tartva szeretném ugyanolyan szinten tovább folytatni szociális segítő tevékenységünket, természetesen számítva kollégáim, az osztályfőnökök segítségére is.

A kulturált közösségi magatartás, és kommunikáció elérése a viselkedés és beszédkultúra fejlesztésével

Örökzöld terület, mely minden tanévben fő nevelési céljaink között szerepel. Feladataink között újabban megjelent egy új – a közösségi oldalakon az egymás közötti kommunikáció során használt – nyelvezet beszűrődése a beszélt nyelvbe. Annyira újszerű jelenség ez, hogy egyelőre a pedagógiatudomány is csak a jelenség elemzésénél tart. Egyetértek kollégáimmal abban, hogy a szép magyar beszédnek, a kulturált viselkedésnek nem lehet alternatívája a digitális nyelvezet és a szubkultúrában kialakult normák. Viszonyunkat azonban meg kell határoznunk hozzájuk, hogy ne váljunk anakronisztikussá sem, hanem érvényes, hiteles megoldást találjunk erre az új problémára.

A kulcskompetenciákban megjelenő ismeretek, képességek, attitűdök fejlesztése a szaktárgyakban, műveltségi területeken, az egyes osztályokban

A kulcskompetenciák szerencsés esetben az életben használható képességeket kell, hogy lefedjék. Itt most arra hívnám fel a figyelmet, milyen összetett az ezekre való koncentrálás. Kiinduló szempont természetesen az országos felmérések és a NAT által meghatározott követelmények. De a világ változásával e kompetenciák is változnak, erre is reagálnunk kell, és célszerű iskolánk és tanulóink sajátosságait is figyelembe venni. Sok-sok „brainstorming” vár ránk, azt hiszem…

 

SZERVEZETI KULTÚRA

Rövidtávon megoldandó feladatok

Iskolánk 30 éves évfordulójának megünneplése

A jubileum nagyszerű alkalom, hogy megmutathassuk magunkat, múltunkat, jelenünket, illetve a jövőre vonatkozó terveinket. Találkozhatunk régi diákjainkkal, nosztalgiázhatunk, és ezer más dologra is alkalmas egy ilyen ünnepségsorozat. Rajtunk áll, mivel töltjük meg, mennyire lesz méltó a harminc évünkhöz. Kollégáim kreativitását, iskolánkhoz kötődését ismerve, úgy gondolom, képesek leszünk igazán emlékezetessé tenni rendezvényeinket, programjainkat.

Egységes arculat kialakítása (logó címer, honlap, facebook, stb)

Korunkban alapkövetelmény az oktatási intézmények piacán egységes, egyedi, jól elkülöníthető, hatásos, vonzó, az intézményt tükröző arculattal megjelenni. Tehetséges kollégáimmal véleményem szerint a jövő tanévben meg tudjuk oldani ezt a feladatunkat. Kiindulópontnak első javaslatom a folyosónkon található textilkép tartalma, hangulata, képi világa, stílusa. Van mihez mérnünk, van miből kiindulnunk.

Arculatunk megjelenése a szervezeti kultúránkban: Pl. családias, segítő, támogató, modern, innovatív, falu érdekeit követő, folyamatosan fejlődni tudó, a változásokra érzékeny, reagálni képes iskola

Valójában a kettőnek egyszerre kell megvalósulnia, hisz szervezeti kultúránknak a része az arculatunk, illetve az arculatnak is része a szervezeti kultúra. Arra szeretném felhívni itt a figyelmet, hogy a kettőnek harmonizálni kell egymással, vagyis ha a textilképet vesszük alapul, akkor annak megfelelőnek kell lenni a facebook oldalunknak, az iskolaépület kinézetének, a tanár-diák viszonynak, a szülőkkel való kapcsolatainknak, az ünnepségeinknek, a belső információáramlásnak is. Ha ez megvalósul, akkor az minőséget, tudatosságot, hitelességet sugároz, csupa olyat, amitől vonzó lesz iskolánk.

DÖK

Iskolánkkal majdnem egyidős diákönkormányzatunk, melynek tekintélyt parancsoló múltjára igazán büszkék lehetünk. Véleményem szerint ez a tér teljes mértékben a tanulóké. Ezért is preferálom azt, ha tevékenységüket a jövőben bővítjük, és az iskolai élet minél több területébe bevonjuk őket. Kevés jobb nevelési lehetőséget lehetne találni annak elérésére, hogy az iskolát sajátjuknak érezve felelősen viselkedjenek a gyerekek.

Táborok fenntartása

Hatalmas tradícióval rendelkeznek táboraink is. Balatoni és indián táborunk létét nem veszélyezteti semmi, továbbra is fontos részei kínálatunknak. Nyolcadikosaink iskola utáni horvát nyaralási lehetőségét is erősségeink közé soroltam helyzetelemzésemben, egyedisége és utánozhatatlan hangulata miatt is. Természetesen minden osztály maga dönti el, hogy kíván-e élni ezzel a lehetőséggel, de célszerű ebbéli szándékukat minél előbb egyértelműsíteni a jövőben. Ha igény lesz rá, rajtam nem múlik. Megszűnt gárdonyi táborunk helyett javaslom az erdei táborozást beépíteni éves programjaink közé, ezt már környezeti nevelésünk taglalásakor említettem. A keretek természetesen tantestületi körben meg tudjuk határozni. 

Középtávon megoldandó feladatok

A Kézdi hét megújítása a további sikerek érdekében

Több mint két évtizedes múltú rendezvénysorozatunkhoz hasonlót a hozzánk hasonló nagyságú iskolák között keveset találunk, megőrzendő értékeink között tartom számon természetesen. Szükséges azonban most már egy markáns arculat és koncepció közös meghatározása, aminek a révén középtávon is biztosítani tudjuk fő rendezvénysorozatunk magas színvonalát, különlegességét. Nem mellékesen, az új koncepció a programok összeállításának is irányt, vázat tud biztosítani.

Adományok gyűjtése a rászorulóknak, az önkéntesség kialakítása

Sok iskolában vált népszerűvé ez az üdvözlendő gyakorlat. Az esetenkénti gyűjtéseknél érzékelhettük, hogy a jó szándék, a segítőkészség, a szolidaritás nem idegen sem gyermekeinktől, sem a szomori családoktól. Éppen ezért lehet sikeres, ha arculatunk részévé tennénk egy az éves munkatervünkbe beillesztett adománygyűjtést, aminek minden részletét természetesen nagyon alaposan ki kell találnunk és dolgoznunk. Pedagógiai hatásai annyira sokrétűek, hogy most eltekintenék a részletezésüktől. Az önkéntes munkát, vagyis a segítségnyújtás beillesztését életünkbe, ugyanilyen sokoldalú hatásúnak gondolom. A középiskolákban a kötelezővé tett köztevékenység nagyon sok helyen pozitív visszhangokkal zajlik. Semmi akadályát nem látom, hogy ezt általános iskolai szinten mi is megpróbálhassuk.

Hosszútávon megoldandó feladatok

Közösségfejlesztés, „Kézdis-ethosz”

A school-identity, tanulóink iskolához kötődése a kezdetektől egyik legfontosabb, soha szem elől nem tévesztett célunk volt. Nem véletlen, hogy itt, a hosszú távú célok között jelenítem meg. E célt úgy kell tekintenünk, melyre akkor is gondolnunk illik, amikor rámosolygunk egy gyermekre, vagy egy szülőre, és akkor is, amikor iskolánk távoli jövőjét tervezzük. Mint Juhász Gyula Annája, benne van minden apró mozdulatunkban és egész életünkben…

Pedagógus kollégáim munkájának valamilyen jellegű értékelése és elismerése rövid és hosszú távon is, egy-egy nagyobb munka után, illetve az idősebb korosztály tagjainak felterjesztése miniszteri jutalmazásokra

Pályánkon sajnálatosan nagyon szűk a lehetőség a jól végzett munka elismerésére, pláne anyagi honorálására, s e lehetőségek az utóbbi években még inkább szűkültek. Nem jól van ez így, nem tudok ebbe belenyugodni. Kiemelten szeretnék ezért figyelni erre a területre, látok több lehetőséget is egymás munkájának az elismerésére.

Díjeső rendszer a tanulóknak

A Kézdi-díj mellett a diákok nagy örömmel fogadnák, ha egyéb, más díjakat alapítanánk a tanév egy-egy időszakához kötődően. A különböző szempontok gyakorlatilag végtelen lehetőséget biztosítanak számunkra, s ebben a munkában a DÖK is részt vehetne. A díjak motiváló ereje felbecsülhetetlen szerintem.

 

BELSŐ KAPCSOLATOK, EGYÜTTMŰKÖDÉS, KOMMUNIKÁCIÓ

Rövidtávon megoldandó feladatok

Belső kommunikációs csatornák kiépítése, alkalmazkodás a technikai fejlődéshez

Szerencsés adottságunk ebből a szempontból is családias méretünk. Az információáramlás sokkal kisebb akadályokba ütközik, mint a több emeleten, vagy több épületben működő intézményekben. Az utóbbi időben az e-mail is egyre intenzívebben használt közöttünk, de sajnos még mindig nem nyújt teljes fórumot. Úgy gondolom, egy alapos közös megbeszélés után a végére tudunk járni ennek a korántsem megoldhatatlan problémának.

A pedagógusok minősítési eljárásra jelentkezésének ösztönzése

E célommal tudom, hogy jelenleg nem tudok népszerű lenni kollégáim között, de nem is a tapsokért szeretném, ha azok, akik megfelelnek a minősítésre jelentkezés követelményeinek, vállalkoznának az eljárásra. Miután én már átestem a minősítésen, tapasztalatból is mondhatom – ismerve kollégáim munkáját, pedagógusi erényeit – hogy mindannyian sikerrel teljesítenék e feladatot. Személyes beszélgetések során kitartóan fogok dolgozni azon, hogy kizökkentsem őket kicsinyhitűségükből, hogy eloszlassam aggályaikat, a minősítő eljárás teljesítéséhez pedig minden segítséget megadok. 

Középtávon megoldandó feladatok

Tantestületi workshop-ok, brainstorming-ok, kereteinek a kialakítása, házi módszertani adatbank létrehozása

Önszerveződően kezd az utóbbi időben kialakulni közöttünk az a gyakorlat, hogy azonnal megosztjuk egymás között, ha számunkra használható innovatív módszerekkel, eszközökkel, didaktikus eljárásokkal, vagy egyszerű, de nagyszerű ötletekkel találkozunk az interneten. Többen már különböző szakmai csoportoknak is a tagjai a közösségi oldalakon. Ezek is szépen jelzik tantestületünk megújuló képességét, törekvését munkájának fejlesztésére. Intézményvezetőnk is aktívan kiveszi a részét, ami engem is kötelez. Tervem, hogy kezdeményezem, és elősegítem egy házi módszertani adatbank létrehozását, ami könnyebbé és hatékonyabbá teszi a számunkra adekvát módszerek, ötletek alkalmazását. Néhány iskola ebben előttünk jár, az ő tapasztalataikat is fel kívánom használni. Vezetőként egyik fő feladatomnak tartom segíteni kollégáimat minden eszközzel és lehetőséggel a módszertani megújulásban.

Hosszútávon megoldandó feladatok

A pedagógusok továbbképzésének ösztönzése, módszertani fejlődésük segítése, kompetenciáik folyamatos fejlesztése

A változások várhatóan nemhogy megállnának, sokkal inkább arra számítok, hogy felgyorsulnak, egyre rövidülnek a ciklusok, az iskolának, szervezeti működésének, a benne dolgozó pedagógusoknak, olyan rugalmasnak kell lenni, akár a technológiai cégeknek. Ám hiába a mentalitásbeli fejlődés, ha a tanárok nehezen jutnak hozzá a korszerű ismeretekhez. Ennek biztosítása az én felelősségem, melyet hosszú távon szeretnék kiszámíthatóvá, tervezhetővé tenni. Az élethosszig tanulásnak nálunk is a legtermészetesebb dologgá kell válnia. 

KÜLSŐ KAPCSOLATOK, KOMMUNIKÁCIÓ

Rövidtávon megoldandó feladatok

Az iskolai honlap megújítása

Egységes arculatunk fontos része lesz internetes jelenlétünk is. Eddigi honlapunk hosszú évekig nagyszerűen ellátta feladatát, de a változások miatt amúgy is frissítenünk kell, s ha már módosítjuk, akkor egy modern, egyedi, hangulatos, ugyanakkor egyszerűen használható, informatív és gyors honlappá kell fejlesztenünk. A közös tervezés után a technikai megvalósítás lebonyolítása természetesen vezetői feladat lesz.

A Facebook oldalunk újságszerű működtetése

Szeretném e fórumunkat interaktívabbá, aktuálisabbá, rugalmasabbá, gyermek és szülő-barátabbá átalakítani. Erre találhatunk példákat jó pár iskolánál, például oly módon, mintha internetes újságként működne az oldal. Bőven belefér ebbe az is, hogy több adminisztrátorral működtetjük, és aktívan részt vesznek e munkában diákjaink is, és még a szülők bevonását sem tartom ördögtől valónak. A megjelenések moderálásának ugyanakkor meg kell határoznunk az egyszemélyi felelősét.

A szülők bevonása a Kézdi alapítvány munkájába

Talán kissé szokatlan, de kötelességemnek érzem röviden méltatni intézményvezetőnk alapítványunkat segítő munkáját. Az alapítvány kuratóriumának elnökeként láthattam, milyen nélkülözhetetlen adminisztrációs, szervező, tervező tevékenységet végzett az elmúlt 20 évben. Csak a legmélyebb elismerés hangján tudok erről beszélni és mindenki nevében, aki valamilyen módon részt vett az alapítvány munkájában, szeretném ezúton is kifejezni hálánkat. Az élet azonban megy tovább, alapítványunknak tovább kell működnie. Terveim szerint javaslatot teszek az alapítóknak, hogy a kuratóriumot szervezzék újjá, melynek új tagjai közé olyan szülőket is válasszunk, akik menedzser szemléletükkel, kapcsolataikkal hatékonyan tudják segíteni az alapítvány vagyonának a gyarapodását. Az adminisztrációs és könyvelési feladatok ellátását is legalább középtávra meg szeretném oldani.

Szülői és tanulói elégedettség felmérés

Az iskola tanfelügyeleti értékelése keretében a szülők már töltöttek ki ilyen kérdőívet, erről helyzetelemzésemben hosszabban írtam. Szeretnék azonban egy a véleményüket, igényeiket plasztikusabban mutató felmérést elvégezni, hogy stratégiai tervezésünknél minél jobban megfeleljünk az elvárásaiknak. Egy ugyanilyen hatékonyságú tanulói kérdőíves vizsgálatot is nagyon használhatónak gondolok, amennyiben jól kidolgozott kérdéssorral szondáztatjuk gyermekeinket. Minél jobban ismerjük őket, annál sikeresebb lesz nevelő munkánk is.

Középtávon megoldandó feladatok

Kapcsolat az óvodával

Tanulói utánpótlásunk biztosítóival nem csak demográfiai szempontok miatt kell forró dróton lennünk. Véleményem szerint az iskolában, korunkban jelentkező új problémák gyökerei a gyerekek csecsemőkoráig visszavezethetőek. Az iskolában tapasztalható viselkedési, tanulási zavarokat tehát nem az óvodai nevelés nem megfelelő színvonala okozza. Tény ugyanakkor, hogy a gyerekekkel csecsemőkor és az iskola közötti évek alatt az óvodában foglalkoznak. Ez az időszak tehát az ő kompetenciájuk. Az itt szerzett tapasztalataikra véleményem szerint érdemes lenne sokkal jobban támaszkodnunk az iskolai oktatás-nevelés során. A sikeres egyénre szabott oktatásnak ez is komoly segítséget jelenthet, ezért kezdeményezni fogom az óvoda vezetőjével a szorosabb, átfogóbb kapcsolatok keretének a megteremtését.

Konferenciák, workshopok, találkozók szervezése a ViTT-es, illetve a nemzetiségi német nyelvet tanító kisiskoláknak

Talán merész tervnek tűnik ez egy kis falusi iskolától, de én ilyenkor mindig a hejőkeresztúri példával érvelek csak. Ők még kiesebb iskola voltak, és… Nos, a szándékom az, hogy legyünk mi azok, akik ezeket a hasonló iskolákat összefogja, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat, hogy tanuljunk egymástól.

Szülői szerepvállalás az oktató-nevelő tevékenységben, az iskolai életben.

Kiindulópont: nálunk mindenki ismer mindenkit, falun vagyunk, itt nincsenek idegenek. Ha lennének, az sem lenne gond témánk szempontjából, de így teljesen ideálisak a feltételek a szülők életünkbe történő bevonásához. Tisztában vagyok vele, hogy elsőre sokaknak forradalmi a gondolat.  Szülők a katedrán? A tanítás a tanár dolga, az iskolában mi dolgozunk! A munkámba a szülő ne szóljon bele! Igen, én is így gondolom, a tanítás a tanár dolga, és az önállóságunk megkérdőjelezhetetlen, különben pedagógusi felelősségünk is értelmezhetetlenné válna. De emlékezzünk, mit hallottunk az amerikai iskolákról, ahol szinte pedagógus asszisztensi munkát végeznek a tanárok mellett a szülők! Érdemesnek tartom a gondolattal barátkozni, és szeretném, ha megadnák kollégáim a lehetőséget, hogy érveljek bővebben mellette.

Kapcsolat a fenntartóval

Úgy gondolom, hogy egy harmonikus, konstruktív, egymás érdekeit tiszteletben tartó együttműködés az elengedhetetlen feltétele annak, hogy az irányelvek szem előtt tartásával, a szakszerű, törvényes működtetéssel egyaránt megvalósulhassanak iskolánk álmai, valamint fenntartónk oktatásirányítási, igazgatási céljai is. Közösek az érdekeink, ebben egy pillanatig nem kételkedem. Nem szélmalomharcra, hanem közös munkára vállalkozom. Hiszem, hogy fenntartónk is egyetért velem Szent-Györgyi Albert gondolatával: „Olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája.”

Hosszútávon megoldandó feladatok

Diákcsere program, partneriskolai kapcsolat

Nagy hiányossága az elmúlt évtizedeknek, hogy valahogy magunkban maradtunk, talán túl jól éreztük magunkat itt a paradicsomunkban. Meglehet, de itt az idő felébrednünk. Másutt már kiemeltem, hogy első lépésként egyértelműen német nyelvterület felé orientálódást tartanám a leghasznosabbnak. Meggyőződésem, hogy csak akarat és szándék kérdése, hogy öt éven belül, működő partneri kapcsolatban legyünk egy német nyelvterületű iskolával. Ha kollégáim is támogatnak ebben a hitemben, rajtam nem fog múlni.

Bekapcsolódás a Határtalanul pályázati rendszerbe

Hetedikeseink idén Kárpátaljára látogathatnak a program keretében, iskolánkban ez különleges esemény. Oly sok érv szól a folytatás mellett, hogy nem kételkedem egy pillanatig sem abban, hogy tantestületünk támogatni fogja javaslatomat, hogy ezentúl minden évben benyújtsuk pályázatunkat.

 

 

A PEDAGÓGIAI MUNKA TÁRGYI FELTÉTELEI

Rövidtávon megoldandó feladatok:

A bejárati rész, a folyosók, emeleti rész, a könyvtár belsőépítészeti igazítása az arculatnak megfelelően

Amennyiben kitaláltuk arculatunkat, biztos vagyok benne, hogy szinte magától valósul meg e tereknek a hangulatváltása. Saját tapasztalatom is ezt mondatja velem, és bízom kollégáim tehetségében is.

Az iskolarádió újraélesztése, udvari fejlesztése

Kiépítése egyaránt szolgálhatná az iskola belső kommunikációját és hozzájárulhatna az iskolai klíma javításához is, és végre megoldást jelenthetne csengőhangunk gyermek- és tanár barátivá varázslására irányuló vágyainkra is.

Pince hasznosítása, osztály-szabaduló szobák kialakítása, időszakonként, projekt munkában

E tervem, bevallom, saját szellemi termékem, ilyet még nem láttam más iskolában, bár egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy már rég megvalósították előttünk. Elgondolásom szerint – amennyiben engedélyt kapunk az egyébként kihasználatlan helyiség ilyetén való kihasználására – osztályaink az általunk meghatározott rendszerben és időszakonként, szabaduló szobát építenének, saját munkájukkal, az általuk kitalált feladványokkal, és történeti körítéssel, projekt munka keretében.

Középtávon megoldandó feladatok

Udvari játékok fejlesztése, work-out park, ping-pong asztal, street ball palánk

A fiatal szülői generáció sportszeretetét és lelkesedését vétek lenne nem felhasználni. Úgy gondolom, udvarunkon a szabadidős sportok ezen ágainak a fejlesztése megoldható lenne a szülők társadalmi munkájával és anyagi segítségével, de ennek az ügynek a helyi vállalkozásokat is meg lehetne nyerni. Tapasztalataim szerint értelmes közösségi célokért nagyon szívesen áldoznak idejükből, energiájukból. Kettős a haszon, gyermekeik és saját életterét is fejlesztik…

Csarnok eszközfejlesztése (mászófal, fitnesz-, gyógytornász-, illetve fejlesztő eszközök, talajszőnyegek

A testnevelés területén egyre inkább előtérbe kerül a korrekció, megkérdőjelezhetetlen az ilyen irányú tevékenységet segítő eszközök, berendezések szükségessége.

Minden terembe interaktív tábla

Az utóbbi évek fejleményei bizakodásra adnak okot, véleményem szerint az oktatásirányítás stratégiájának köszönhetően módunkban lesz fenntartói fejlesztések révén teljessé tenni a digitális oktatás feltételeit, de nélkülözhetetlenségük miatt a hiányzó smart-táblák beszerzéséért minden egyéb csatornán dolgozni fogunk.

Hosszútávon megoldandó feladatok

Tetőtér beépítése (szaktantermek, fejlesztő szobák, tanári pihenő, szertárak, igazgatói, tárgyaló, projekt termek, művészeti termek, nyelvi labor, iskolai klub szoba, büfé egészséges ételekkel, stb.)

Tisztában vagyok vele, hogy jelen fejezet félig meddig a sci fi műfajába csúszik át, de igényeinket, szándékainkat, terveinket pályázatomban is jelezni szükséges. Ha valóban korszerű iskolát szeretnénk Szomoron, akkor ezeket a fejlesztéseket el kell végezni. Ha nem tesszük meg, a jövő vihara elsöpör bennünket, bármilyen patetikusan is hangozzék ez. Rajtam nem fog múlni, mindent meg fogok tenni azért, hogy a vezetői ciklus végére teljesüljön ez a legnagyobb álmunk is.

A községi focipályán strandröplabda pálya, futópálya, bmx pálya, kresz park, műfüves pálya kialakítása

Ha már sci fi, legyen nagyon fantasztikus! Megjegyezném azonban, hogy nem ezek a fejlesztések a fantasztikusak, mert egy község 21. századi infrastruktúrájának egytől egyig természetes részei lehetnének. A megvalósításuk lehetősége a fantasztikus jelenleg.

Nem szeretném azonban vezetői programom részletezését egy ilyen kevésbé bizakodó hangulatú mondattal zárni. Egy kis szóértelmezés segíthet. Mi is a fantasztikum? Az ismeretlen jövő.  És hogyan fogalmaztam pályázatom elején?

„… én ebben az elsőre félelmetesnek, sötétnek tűnő jövőben sok ezer szépséget is látok, és szinte korlátlan lehetőségét annak, hogy ezeket meg is valósítsuk.”

ÖSSZEGZÉS

Egy pályázati munka, egy igazgatói program előtt megoldhatatlan kihívásként tornyosul a teljesség igénye. Abban a pillanatban, amikor elkészül, torzóvá válik, mert a következő percben az élet máris új feladatokat gördít elénk. Ekként pillanatfelvétel lehet csupán, egy nagy igyekezettel elkészített dolgozat, mely azzal a céllal készült, hogy elnyerjem kollégáim, a szülők és intézményünk fenntartójának bizalmát.

De torzó azért is, mert képtelenség minden apró részletre kitérni egy ilyen munkában, sok-sok dologról nem ejtettem szót helyszűke miatt. Legfőbb elveimet, gondolataimat, szándékaimat, terveimet ezzel együtt is igyekeztem megjeleníteni, egy intézményvezetői pályázatnak mi más lehetne a célja.

Gondolataim lezárásához kastélyunkat, mint szimbólumot hívom segítségül.

Iskolánk otthona egy gyönyörű épület, patinás hangulattal, gazdag és értékes múlttal. Vessünk most egy pillantást rá! Múlt és jelen keveredik jelenlegi külső állapotán, a tetőt még pala fedi, de már ott mosolyognak a korszerű nyílászárók. Csodálatos kifejezője e látvány iskolánk pillanatnyi helyzetének. Szeretett épületünk hosszú időn át tudott a szomori gyerekek általános iskolai oktatásához és neveléséhez ideális feltételeket nyújtani, de mostanra a megváltozott követelményeknek már nem tud megfelelni. Fejlesztésre, bővítésre, korszerűsítésre szorul, ám emiatt a régi épületet isten ments, hogy lebontsuk, hisz az értékeit, szépségét meg kell óvnunk. Nos, hitem szerint ugyanígy kell hagyományainkra, értékeinkre támaszkodnunk, amikor iskolánk működését, szervezeti kultúráját a kor kihívásainak megfelelően modernizáljuk.

Hagyomány és haladás. E két szó összegzi tehát legtömörebben vezetői pályázatom gondolatait.

Felkészültnek és kellően motiváltnak érzem magam a feladatra, hogy folytassam intézményvezetőnk eddigi munkáját, eredményeinket megtartsam és terveinket megvalósítsam. Ehhez kérem munkatársaim, a szülők, valamint iskolánk fenntartójának a támogatását, bizalmát.

Orosz Attila

Szomor, 2018. március 20.

Leave a comment